Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-90

ő96 90. országos ülés február 15. 1K76. alkotmányosságot, mely alatt több zaklatásnak van kitéve, mint volt az absolutismus alatt, s azt, hogy meggyengül a hazaszeretet, mely pedig az állam fentartásának legfőbb eszköze. Olyan nagyságú adót, a milyenre a mi adóink fokoztattak, tisztességes eszközökkel behajtani nem lehet és miután erre azt mondhatják a t minister urak, hogy qui vult flnem debet velle média, miután szükségünk van ez adóra: kénytelenek vagyunk azt minden eszközzel behajtani. Ebben van a logikának bizonyos neme; de megfordítva kellene okoskodni, aképen, hogy ha csak ilyen eszközökkel lehet behajtani az adót: nem szabad azt ennyire felcsigázni, át kellene látni, hogy elérkezett azon határ, melyen tul nem lehet az országnak mennie. Haszontalan minden erőlködés, hasztalan az az országnak, az ország polgárainak ekként való elkinzása. Azon adóemelés, melyet a t. ház már elfogadott : mind kevés, mind haszontalan és nem elégséges arra, hogy a deficitet megszüntesse. Mire való tehát az örökös erőlködés, az örökös adóemelési és behajtási törvényjavaslatok behozása. En az ily eljáráshoz hozzá nem járulhatok és azért pártolom Helfy t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán pénzügyminfster: T. ház! (Hulljuk! Halljuk}) Ámbár nem érzem szükségét annak, hogy mind azoki mik az előttem szólott t, képviselő urak által elég részletesen a javaslat ellen általában, és annak egyes intézkedései ellen felhozattak, hoszszasan adjak választ: mégis nem tehetem, hogy az előttem szólott t. képviselő urnák némely megjegyzéseit és Helfy t. képviselő urnák, ki az elleninditványt beadta és a törvényjavaslat mellőzését kéri: némely állításait és ellenvetéseit hallgatással mellőzzem. Ekként a t. ház szives türelmét kérve, pár szóval leszek szerencsés reflectálni a mondottakra és egyúttal indokolva a megtámadott javaslatot: kérni fogom a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. Mocsáry t. képviselő ur először is azon botránykozott meg, hogy az indokolásban, melylyel kisértem a javaslatot, egyes számban beszéltem, szólok arról, hogy készitettem a javaslatot, és szándékozom tenni ezt, vagy amazt. Hogy ezen mi megbotránykoznivaló van? megvallom, azt belátni képes nem vagyok. Én magamról többes számban beszélni nem szoktam és nem is beszélhetek. . , Mikor arról szólok, hogy egy javaslatot beterjesztek és készítek : ezt másképen, mint e szavakkal mondani nem tudom. Ha a t. képviselő ur abban, hogy e javaslat és t. elődeim illető javaslatai közt vannak megegyező pontok és érintkezések, és vannak dolgok, a melyekben a javaslatok találkoznak és azonosak; ha ebben a t. képviselő ur hibát lát, engedelmet kérek : ezt én nem fogadhatom el a magam részéről mindaddig, inig mindkét javaslatnak azon részeit, melyekben megegyeznek, helyteleneknek nem fogja bebizonyítani; mert annak csak örülök, hogy az elődeim által készített javaslatok és a ház oly jelentékeny tagjaiból álló bizottság által, mint az adóügyi bizottság által revideált javaslat több pontban érintkeznek. Igenis érintkeznek azon javaslatok mind abban, miben elődeim nézetével megegyezem; de feltudnám mutatni javaslatomnak sok pontját, melyben az eltér elődeim javaslataitól. De valamint nem keresek érdemet ebben; nem fogadhatom el a szemrehányást azért, hogy némi részben hasonlók a javaslatok. A t. képviselő ur azt monda, hogy szerves összefüggésbe van-e hozva, — a mit pedig a pénzügyministor állit, — a pénzügyi szolgálat ezen javaslat által azon utón, hogy bele vág az autonómia némely teendőibe, hogy a községi ós autonomicus orgánumok vállaira, ruház bizonyos teendőket ? Igenis azt állítom, hogy egyrészről van szerves összefüggés létesítve az által, hogy a pénzügyi szolgálat terén azon erők közreműködése megfelelő ellenőrzés mellett és megfelelő hatáskörben biztosítva van; de nem csak ez által, hanem másrészről az által is, hogy azon elemeknek oh

T befolyás van biztosítva, melylyel eddig nem bírtak. En a szerves összefüggést nem abban keresem, hogy átadjuk a pénzügyi kormányzat teendőit az önkormányzatnak egészen: mert ezt nem tehetjük, mint előadásom folyamán arra vissza fogok térni; hanem abban keresem, hogy a pénzügyi szolgálat szükséges orgánumai az egész közigazgatási szervezetbe beillesztessenek akként, hogy ne egymás mellett, vagy egymás ellen, hanem egymással ugyanazon czélok felé működjenek. Ebben keresem én a szerves összefüggést és ebben véltem azt feltalálni. Mennyiben helyes, mennyiben nem minden intézkedés, mely ezt czélozza : az kritika tárgya lehet; én helyesen véltem a két szempontot egyesíteni, a mint azt a részletes tárgyalás alkalmával az egyes pontoknál kimutatni bátor leszek. Azt mondja t. barátom Mocsáry, hogy nem elégszik meg ezen javaslattal azért sem : mert ez nem decentralizál. Engedelmet kérek, ha ugy érti a decentralisatiót, hogy az nem egyéb, mint az állam orgánumai által teljesített íünctióknak tisztán az önkormányzati közegek részére minden föntartás nélküli átadása: akkor az, mi ezen javaslatban foglaltatik, nem decentralisatio. De nem is ez volt czélom ; hanem az, hogy a mit eddig 16—18 helyen végeztek jól-roszul : azt végezzék most 50, 60 helyen azon területen, a melyen az illetők hivatva vannak működni. Ha ez sem decentralisatio : akkor én nem tudom, hogy mi az.