Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-90
90. országos illés február Iá. 1876. 393 t elődjének javaslatában vannak, mert a törvényjavaslat ugyanaz; tehát igen közel] áll a feltevés, hogy ugyanazon tanulmányozást eredményeivel együtt tette magáévá. Gyanús más tekintetben is; abban tudniillik, hogy nézetem szerint a pénzügyminíster urnák ideje sem volt arra, hogy mély tanulmányozás tárgyává tegye a mi adókezelési viszonyainkat; mert hiszen erre az kell, hogy a gyakorlatban részletesebben ismerkedjék meg ezen dolgokkal; arra pedig a pénzügyminíster urnák ideje nem volt a pénzügyi bizottsági előadóskodástól és jelenlegi pénzügyministerkedéstől fogva, ami egyébiránt nem az ő hibája, hanem ha van hiba, az a másoké. Azt méltóztatik továbbá minduntalan mondani a pénzügyminíster urnák indokolásában, hogy ő szerves összefüggésbe hozta az adókezelést a megyei hatóságokkal, az administratiónak többi részleteivel. Ez a thérna eléggé megvitattatott már a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával és azért az akkor általam és mások által is mondottakat most hosszasabban ismételni nem akarom; hanem legyen szabad annyit megjegyeznem, hogy abban, hogy az adófelügyelőnek joga lesz ezentúl beleszólni oly dolgokba is, amelyek nem pénzügyi kérdések, hogy az adófelügyelők, a pénzügyminíster közegei, ezután bele fognak folyni a vízszabályozási ügyekbe is és minden oly appelláit s magán ügyekbe, a melyek a megyékhez felterjesztetnek; hogy viszont a közigazgatási bizottságnak joga lesz beavatkozni a pénzügyi hatóságok hatáskörébe: már én ebben szerves összefüggést megteremtve nem látok ; valamint nem látok abban sem, hogy a megyei tisztviselők, a szolgabirák s a többi, valamint a községi tisztviselők közvetlenül alá lesznek rendelve a pénzügyi közegeknek. Ez nem annyi, mint szerves összefüggésbe hozatala ezen két, egymással összeférhetetlen intézménynek; hanem csak annyi, hogy a megyei tisztviselők alá lesznek rendeltetve feltétlenül a pénzügyi közegeknek. Decentralisatió is volt említve és ezt mint indokolást elfogadta a pénzügyi bizottság is. Már bocsánatot kérek, hogy az decentralisatió volna, hogy a pénzügyi igazgatóságok hatáskörének egy része elvétetik ós erre nézve egy külön közeg állíttatik fel minden megyében : az nézetem szerint lehet megbontása az eddig organisált pénzügyi hatóságok hatáskörének ; de decentralisatiót, azt, a mit rendesen ez alatt értettünk, egy bizonyos hatáskörnek átadását a központi kormánytól az önkormányzat kezébe: én ebben egyátalában nem látok. Bátor voltam említeni, hogy a pénzügyi bizottság nagy mérvben módosította a minister eredeti javaslatát és a minister ur méltóztatott kijelenteni, hogy ezeket a módosításokat elfogadta. KÉPV, H. NAPLÓ 1876—78. IV. KÖTET. sőt maga is initiálta a pénzügyi bizottság kebelében, és a pénzügyi bizottsággal együtt tette azokat. Én ennek, i ház! az ország érdekében, az adózó nép érdekében nagyon örülök; hanem megvallom, csodálkozom azon, hogy a pénzügyminíster ur rá állott ezen módosításokra : mert hiszen ezen módosítások behozatala után ezen adókezelési törvényjavaslatnak valódi czélja, tudniillik a szigornak fokozása, nagy mérvben legalább mellőzve van. A pénzügyminíster urnák igen t. elődje máskép járt el e tekintetben, és azt hiszem a maga szempontjából véve következetesebben. Az akkori adóügyi bizottság ugyanis az akkori törvényjavaslatnak még csak egy fogát húzta ki, tudniillik azt, hogy in solidum legyenek a községek obligálva a hátralékok behajtásáért, és ez elég volt arra, hogy az akkori pénzügyminíster ur látván, hogy főczélja: a szigorfokozása, mellőztetett, visszavonta javaslatát. A jelenlegi pénzügyminíster ur javaslatának valamennyi élesebb foga ki van húzva, jelesen ki van törülve a 8°j 0 adókamat, az eskü alatti bevallás, és az, hogy az igavonó marhát elexequálhassa, és ennek daczára mégis fenntartja a pénzügyminíster ur a maga törvényjavaslatát. Én megvallom, csodálkozom : mert hisz azok után mi marad még ezen törvényjavaslatban? nem egyébb, mint bizonyos administrativ intézkedések, olyanok, a melyeknek remélhető hasznáért az én nézetem szerint legalább nem volt érdemes az adókezelósnek mostani organismusát felbolygatni; nem volt okadatolt azon zavar, a mely egy régen fennálló organismus felbolygatása után okvetlenül következik; és nem volt helyes fokozni a költségeket: mert kétségtelenül fokozódni fognak a kiadások, a melyekkel ezen úgynevezett gyökeres reformok járni fognak. Administrativ szempontból két fő-reformja van a pénz ügy minister urnák, a mely kifejezést talál ezen javaslatban: az egyik az adófelügyelői intézmény ; a másik pedig az, mely szerint ezután a községek és szolgabirák lesznek hivatva az adó behajtásra. A mi az elsőt illeti, t. ház! annak részletezésébe bocsátkozni nem kívánok ; fentartom azt akkorra, midőn majd az adófelügyelői intézmény, mint egyik főrésze ezen javaslatnak, fog tárgyaltatni : akkor leszek bátor ahhoz tüzetesen szólani; most csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy osztozom tökéletesen azon nézetben, melyet e tekintetben Helfy t. képviselő társam előadott és egyátalában nem reméllem, hogy csak egy garassal is sikerüljön több adót behajtani a pónzügyminister urnák az adófelügyelők utján, mint a mennyit behajtottak a pénzügy-igazgatóságok ós adóhivatalok, A mi a másikat illeti, hogy a szolgabirák és községek fogják ezután az adót behajtani, tudniillik a szolgabirák azoktól, a kik 100 írton felül fizetnek, — a kik most követ50
