Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-90
392 90. országos iilcs február 15. 1876. fizeti; más részről, hogy az adóhivatalok pontosan be nem szedik az adót elhalasztják az egyes adózók eltűnnek, minek folytán tudtomra a hátralékból egyszersmind be sem hajthatik és a felszaporodott mennyiség későbben nehezen tisztázható. Nem ismerek alkotmányos országot, melyben az adók a parlament által megszavaztattak, hogy az adóhátralékok milliókra rúgnának. Kik a 48 előtti adókezelést ismerik, jól tudják, hogy a törvényhatóságok házi pénztáraival szemben, adóhátralék soha nem létezett; a mi volt, az mindig a hadipónztárt illető, melynek pénzei a katonai hatóságoknak kiszolgáltatták. Jelenleg pedig azt látjuk, hogy a községi pótadó mindig rendesen be szokott folyni; mert e tekintetben a hátralékokat nem tűrik ; csak az államadót nem fizetik, elégedjék meg a cultur-áílam, hogy megszavaztuk; — a fizetést, azt már a jó akaratra bízzuk! Tessék elhinni, hogy ily aggályok merültek fel bennem, midőn elszomorkodva azon könnyűséget tapasztaltam, melylyel a roppant kiadásokat megszavazni siettek. Államadósságokkal akarták az adók felemelését eltávolítani, az államhitelezők pedig a kamatok fizetésére addig nem várnak, mig az adóhátralékokat beszedhetjük. Tessék mármost az idők tanácsát megérteni, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatból hozzánk szól, rávilágít ez az eddigi adókezelés árnyékaira. Adózóinkat arra akarja tanítani, hogy pontosan fizessék meg a rajok kivetett állami adót. (Helyeslés a középen) Ismerjük mi mindnyájan az absolut kormány hibáiból és az adó akaratos nem fizetésből keletkezett állapotokat, melyek folytán jelen törvényes adókötelezettséggel még átalán megbarátkozni nem tudtunk. de itt van az ideje, hogy ezen idegenkedésnek véget vessünk: veszélyes önmystificatió lenne hinni, hogyha mi népünket az országgyülésileg megszavazott adóknak pontos lerovására, a kultúrállam által követelt adófizetésre szoktatni nem tudjuk, valaha is azon igényeknek megfelelhessünk, melyekkel a polgárosult parlamentalis népek családjába léptünk. (Igaz!) Tessék kérlel hetién szigorral az okvetetlen nem szükséges államkiadásokat visszautasítani ; de az egyszer megszavazott kiadások fedezetéről hasonló szigorral gondoskodni. Ajánlom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Hiléiik helyeslés a középen.') Mocsáry Lajos: Méltóztassék megengedni a t. képviselőház, hogy ezen törvényjavaslatnak előzményeiről pár szót szólhassak. E törvényjavaslatnak eredetije az, amit a t. pénzügyministernek elődje terjesztett 1874-ben a képviselőház elé. Ő volt akkor az, aki a kezeléseket porponálta és azoknak természetes szükségéül tekintette azt, hogy a behajtás szigorát is fokozni kell. Hasonló nézetben van a mostani pénzügyminister ur. Egyenlő sorsa volt az akkori s a mostani adókezelési javaslatnak a bizottságokban is. Az akkori adóbizottság szeliditette a törvényjavaslatnak bizonyos tulszigoru, sőt mondhatom extravagáns intézkedéseit; hasonlóképen most a pénzügyi bizottság tetemesen módosította és elismerem, szelidebbó, méltányosabbá tette azt az eljárást, a melyet a pénzügyminister ur behozni akart. Nevezetesen azon törvényjavaslat eredetijében, amelyet Grbyczy Kálmán akkori pénzügyminister ur beadott: volt egy passus, amely általános visszatetszéssel találkozott, az t. i. hogy a községek in solidum vannak lekötve, ha a községbeliek nem fizetik meg az adót. Ezt a bizottság elejtette, aminek a következménye az lett, hogy az akkori pénzügyminister urnák elment a kedve a javaslatot a ház elé hozni. Azonban a mostani pénzügyminister ur jelenleg vállalkozott erre ós javaslata, amit beterjesztett ugyanaz, amit beterjesztett elődje, a mint azt az adóbizottság módosította. De a mostani pénzügyminister urnák javaslatából ismét elmaradt a mostani pénzügyi bizottság javaslatai folytán a 8 ()l 0 kamat, az eskü alatti bevallás ós jelesen elmaradt az is. hogy ezután az igavonó marhát és a gazdasági eszközöket is lehessen exequálni. Es igy tetemesen megszelídült az eredetileg beterjesztett törvényjavaslat. Én ezen előzményeket különösen azért voltam bátor a t. ház emlékezetébe hozni: mert a t. pénzügyminister urnák indokolásában vannak bizonyos kitételek, bizonyos nagy szavak, amelyeket én a kellő értékükre reducálni tartom szükségesnek, legalább azt megkísértem ; mert amint ma is észrevettem Domahidy t. képviselő ur előadásából: az ilyen nagy szavak könnyen hatást gyakorolnak. A pénzügyminister ur azt mondja minden nyomon: ,,gyökeresen reformáltam, átalakítottam a kezelést" azt mondja továbbá: „mély tanulványozás tárgyává tettem a pénzügyi kezelést-; szóval mindig egyes számban beszél és ezt azon szándékból teszi, hogy ez által elfogadhatóbbá, kelleinetesebbé tegye a többségre nézve a törvényjavaslatot. Már bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy nem helyesen választotta a t. pénzügyminister ur ezen kitételeket; inert ő voltaképen nem reformált, nem alakított át semmit. Ami reformálás, átalakítás van e törvényjavaslatban: azt nem ő tette; hanem tette előde, sőt talán azon mondás szerint: „vixerunt fortes ante agamemnona multi illacrymabiles"; talán még hátrább is mehetünk még egy pénzügyministerrel ós talán még annak a korából is származnak ezen törvényiavaslatnak mostani intézkedései, tehát suuin cuique. Méltóztassék meghagyni ezen javaslat dicsőségét azoknak, akiket főképen megillet. Egyébiránt arra nézve, hogy mély tanulmányozása tárgyává méltóztatott tenni adókezelési viszonyainkat: nagyon gyanús előttem legalább az, hogy ezen mély tanulmányozásnak eredményei ugyanazok, a melyek
