Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-90
90 országos ülés február 15. 1876. 391 ^ Az egész ország feljajdult, mikor a pénzügyminister ur az adóemelést előhozta. Pedig azt mondja, hogy legfeljebb 14—15°{ 0-be kerül. Szeretném tudni, hogy miképen kívánhatja a pénzügyminister ur, hogy a 100 frtos adófizető önmaga tartozik bevinni az adót. Az igaz, hogy lehet posta utján is beküldeni; de maga a posta is három mértföldnyire van és ha az ember lefizeti a pénzt, szeret róla irást is. Aztán az is megtörténhetik, hogy erdőn kell keresztül menni és ott elveszik tőle a pénzt. Mindezeknél fogva ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tomcsányi László: T. ház! Minden alapjában, vagy egészben véve, bármennyire helyes intézmény, eredményeiben kellő mérvben csak akkor nyilvánul, ha az intézmény maga már consolidálódott. Az igen t. pénzügyminister ur a költségvetés tárgyalása alkalmával több tétel védelménél kiváltképen előtérbe állította az adókezelési reformot mint oly tényezőt, a melytől kiváló eredményeket vár. Mi nem voltunk annak idejében olyan szerenesések, mint az igen t. minister ur, reményeiben osztakozni, ós részünkről kiemeltetett, hogy ezen reformjavaslat, bármilyen legyen is: az már ez évben nem fogja meghozni a kívánt gyümölcsöket. Ez volt nézetünk akkor, és ez ma is. Lett legyen azonban e nézetünk helyes vagy helytelen, — a tapasztalat döntend, •— épen ezen praemissából kifolyólag az erkölcsi kötelesség bizonyos mérvével érzem magamat szemben, mely arra int, hogy meg ne vonassanak a kormánytól azon eszközök, melyekkel az, — mint az igen t. pénzügyminister ur mondja: — pontosabb, sikeresebb, gyorsabb kivetést és adóbefolyást biztosithat. Ezt ezúttal annál könnyebben lehet megtenni: mert nem vonakodom bevallani, ezen előttünk levő javaslat sok tekintetben haladásról tanúskodik és én igen szívesen és őszintén üdvözlöm a minister urat, különösen azért is, mert — hogy a pénzügyi bizottság szavaival éljek — javaslatában a decentralisatiónak és a törvényhatóságok közreműködésének biztosításával eltalálta a helyes utat, a melylyel a pénzügyi szolgálat ezen ágának hiányát orvosolja. Sok oldalú azon hivatás, mely itt a törvényhatóságokra, illetőleg azok közegeire ruháztatik. Megvallom mindazonáltal t. ház, hogy minden aggodalomtól mentnek nem érzem magamat akkor, midőn tudniillik figyelembe veszem azon különbséget, mely a hivatás, a törvény által kijelölt hivatás, és ezen hivatásnak kellő betöltése közt nyilvánul; és elnézéssel lesz a t. ház, hogyha azon meggyőződésemnek adok kifejezést, miszerint ez lesz különösen azon tér, melyen az állami administratió szüksége fényesen igazolandja magát. Egyébként pedig ezen javaslat már egy alkotott, ha nem is törvény, de e házban elfogadott javaslat keretében van, és különösen is már természeténél fogva e javaslat olyan, hogy az észrevételek helyesebben a részleteknél alkalmazhatók és sikeresithetők, észrevételeimnek a részleteknél való megtételét tartom fen, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadóin. Zsedényi Ede : Oly korban élünk, melyben mindenki mindennek a mi körülette történik, okát keresi. Miért van ez ? jól van-e ugy a mint van, vagy lehetne másképen is, ínég jobban V Csak egy tárgy után nem kutatunk. Ugyanis még ajkainkon az adó hátralékok feletti panaszok zengenek, mi nem igen törődünk ezen hátralékok valódi okaival: hanem egyszerűen azt állítjuk, mit ma Helfy tagtársunk, hogy népünk nem győzi az államadót fizetni ós a pénzügyministerium közegeit az adózók sanyargatásaival vádoljuk. Nem érezzük-e a vádat, melyet e válaszszal magunk ellen emelünk: mintha népünk erejét túlszárnyaló állam kiadások által azt már is tönkre tettük volna ? Szemben a törvényhozással én ennél súlyosabb vádat nem ismerek és bár én azok sorába tartozom, kiknek ha tanácsát, követtek volna: jelenleg húsz millióval kevesebb kiadásaink lennének ; még is e vádat vagy állítást visszautasítani kénytelen vagyok. Elismerem, hogy épen a rósz aratás évei alatt emeltük az egyenes adókat, hogy a földadó kivetési kulcsának itt ott létező nagy hiányain mindeddig nem segítettünk ; elismerem, hogy a nem fizetésnek mindég több hivei merültek fel, de nem azért, inert az adót fizetni képtelenek : hanem mert a cselekvő munkásságnak évről évre inkább hátat fordítanak, ki adóját nem fizeti: az a munkát nem szereti, melyben a nép kincse rejlik. A törvényhozás felszabadította a népet a robot és dézsma bilincseitől, vasutakat épített, mindenféle gyárak keletkeztek, felnyíltak mindenünnen az élelem-kereset kútfejei és forrásai; és mit tapasztaltunk V hogy a vállalkozók napszámosokra szert nem tehettek és a vaspályák építése alatt 20,000 olasz munkást behozni kénytelenek voltak; hogy a rósz aratás daczára a telkes gazdák pénzért sem dolgozni, sem fuvarozni nem jártak ; hogy a ezukorgyárak a napszámos hiánya vagy roppant drágasága folytán megbuktak; hogy kozgazdászati rendszerünk nem a munka elvén, de kirekesztőleg a természet kedvezményén alapszik, és hogy a napszámos, ki naponta két és három forintot keres: egész évi kereseti adóját 2 frt 50 krt nem fizeti. Mi pedig, törvényhozók, ezt ósdi indolentiával fürjük, sőt védelmezzük; nem tudjuk az embereket a törvény iránti tiszteletre birni, nem kényszeritjük a munkásság kifejtésére. Igen természetes, hogy ezen az utón a nernfizetők száma évről-évre szaporodik, a mint meggyőződésem szerint az adóhátralékok főoka egyrészről abban rejlik, hogy az adóköteles adóját nem pontosan
