Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-90
390 90, országos ülés február 15. 1876. Számtalan kérvények nyújtattak be a törvényhozáshoz, hogy ez abnormis helyzeten segítsen. Számtalan példákat tudnék felhozni, hogy ezen zsarló rendszer folytán az adóbehajtási költség felülmulta az adó mennyiségét, és sokszor az adózóknak elárverezett vagyonából még a költség sem telt ki, és az állam-pénztárba nem foly be semmi. Magunk is voltunk sokszor azon helyzetben, hogy ha ma nem voltunk képesek fizetni, de holnapra biztos alapot mutathattunk ki: mégis kegyetlenül visszautasittatva sokszor megfosztattunk jószágainktól, sőt kenyerünktől is. Ez mind annak a következése volt szerintem, hogy ősi intézményeink s önkormányzati jogköreink mellőztettek, és a jelszó az volt: rendelem, a mint következik. Én t. ház hagyományaimnál, szokásaimnál, törvényeimnél, sőt geniusomnál fogva ma is bálványozója vagyok régi iustitutióinknak legalább azon mérvben, és addig, a meddig azok a korszellemmel megegyeznek, s a mennyiben őket a mai viszonyok közt érvényesíteni lehet. Ennélfogva, miután ezt kimondtam, hozzá teszem, hogy határozottan gyűlölöm a eentralisatiót, mely kebelében hordja az absolutismust, melynek vas kezei közt megtörnek az emberi és polgári jogok. Én t. ház nyíltan bevallom, hogy mint polgár csak addig hajtom le fejemet nyugodtan pihenésre: a meddig a személy- és vagyonbiztonság, a meghozott törvények érvényesítése, hazánk rég kipróbált bástyáira, a megyékre fog ruháztatni. Mert szellemem, természetein a megyei intézményekkel összeforrt, megyém volt első sorban kis hazáin, ott tanultam a törvényeket ismerni, ott vert bennem legerősebb gyökeret a haza és alkotmány iránti szeretetem, miután e törvényjavaslatban vörös fonálként látom áthúzódni azon irányt, mely a megye ellenőrzési jogát biztosítja, miután az adókivetéseket a megye kebeléből kikerült szűkebb bizottságnak jogában van átvizsgálni, miután az adófelügyelő havonkint köteles jelentést tenni a közigazgatási bizottságnak, mely ha szükségét látja, a vizsgálatokat nyíltan megejtheti; miután e törvényjavaslatban az adóképesség fejlesztését is látom, mert benne a méltányosságra súly van fektetve, s a ki ma nem, de holnap képes fizetni: annak tér engedtetik, hogy pénzt szerezhessen be; miután végre a közigazgatási hatóság és elöljáróság fogja a kezelést vinni, melyek számadásra vonathatnak: én e törvényjavaslatot, bár részleteire nézve némi kifogásaim lesznek, átalánosságban elfogadom. (Ilelyedések.) Ragályi Ferdinánd: Az előttem szóló t. képviselő ur igen híven festette azon állapotot, melyet az absolut rendszer idézett elő; de engedje meg, következtése nem helyes, miután igaz, hogy most, nem mondom, zsarolás történik az adózóktól, de a sajtolás még nagyobb, mint ama rendszer alatt volt és a mit azon rendszer életbeléptetett, ez ma még nagyobb mérvben áll. {ügy van\ a szélső baloldalom.) Hogy a t. képviselő ur ellensége a centrálisaimnak, azon örülök; de ha az önkormányzatnak barátja: akkor ezen törvényjavaslatot nem lehet pártolnia, hanem azt kell követelnie, hogy az egész adórendszer tétessék vissza a megyékhez, akkor az állam sok milliókat fog megkímélhetni és a megye egészen jól fogná ez ügyet kezelhetni. E törvénynyel nézetem szerint megint tetőzzük azon rósz törvényeket, melyeket a törvényhozás 1867. óta alkotott. Egy angol író egy helyütt azt mondja: Európa legtöbb törvényhozása az által emelne örök emléket magának, ha megszüntetné azon rósz törvényeket, melyeket eddig hozott, — Mintha csak a mi 1867. óta való állapotaink lebegtek volna szemei előtt. De vannak ezen törvénjavaslatban olyan dolgok is, melyek egészen ellentétben állanak azzal, a mit már törvénybe foglaltunk. A t. pénzügyminister ur, mikor a kölcsönről volt szó, azt mondta, hogy szükség van ezen kölcsönre : mert kell egy tartalék-tőke, mivel tudvalevőleg Magyarországon az adó az első félévben nem foly be. hanem csak a másodikban. De most ezen érv egészen megszűnt; most a pénzt, melyet a pénzügyminister ur felvenni méltóztatott, visszaadhatja: mert ezentúl minden három hónapban adó executio utján tökéletesen be kell folyni az adónak. Minthogy az executióról szóltam, megemlítem, hogy én egy dologtól félek, mire talán a pénzügyminister ur nem számitott. Igen sokan lesznek Magyarországon, kik nem ugyan makacsságból, hanem kénytelenségből szenvedni fogják az executiót. Attól félek azonban, hogy mivel igen sok ember lesz Magyarországon, a ki executio alá fog kerülni: kevés lesz a vevő. Aztán van ezen törvényjavaslatban oly dolog is, mely egészen szükségtelen kiadást okoz. Eddig meg volt engedve, hogy a ki 100 írt adót fizet, vagy maga vihette a pénzt, vagy beküldhette például a bíró által. Van oly eset is, hogy például 3 mértföldnyire évenkint 4-szer kell bemenni és négyszeri forspont és az ottani élelmezés tesz mindenesetre busz forintot. Az 20°j 0-et tesz 100 írtnál. De miért veszi ki a pénzügyminister ur a 20°i o-ot? miért nem engedi meg, hogy ezentúl is, mint eddig a község költségén szállítsa be az adót. És itt már igaz, ámbár nem ezen dologhoz tartozik, de mégis elmondom, — mielőtt kineveztettek a körjegyzők, ott a hol én lakom, — s ezt be tudom bizonyítani adatokkal — a községi költség 7°! 0-ot tett, és azóta lett 24°; 0 , tehát vesztettünk 17°i 0-ot, s hozzá véve a 20^,,-ot, összesen 27 & | 0-ot. Epugy mennek az ügyek, mint mikor magunk fogadtuk a jegyzőt, meg a bírót.
