Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-90

90. országos ülés február 15. 1876. 389 köttetésbe hozza a törvényhatóságok önkormányzati teendőivel, mint a pénzügyi szolgálat decentralisatióját, szóval, mint valósítását a rég óhajtott gyökeres reformoknak. Azonban, t. ház! én ugy találom, hogy a gyakran hangoztatott retormot, töredékesen nem, hanem csak egész teljességében lehet alkalmazni ; mert az által, hogy a törvényhatóságoknak is adunk ugy melleslegesen némi befolyás formát; de vele párhuzamosan, sőt fölibe helyezve meghagyjuk a Bach-rendszer egész gépezetét, roppant személyzetével, sőt azt még ujabb hivatalok bástyáival övedzük körül: adórendszerünket se egyszerűbbé, se igazságosabbá, se emberiesebbé, se olcsóbbá nem tettük; de sőt ellenkezőleg annak költségét és megérthetlensógót csak fokozni fogjuk. Hogy az ez által inaugurálandó rendszer absui'ditását felötlővé tegyük, vegyük csak számba az adó-kezeléssel foglalkozó közegeket. Az uj szerkezet szerint tehát vannak a községi közegek, szolgabíró segédletével ós a törvényhatósági igazgató bizottság a törvényhatósági pénztár megszaporítandó személyzetével. Továbbá felszólamlási bizottságok fizetett elnökség és tagokkal. Adókivető bizottságok fizetéssel. Adófelügyelő egész canoelláriával. Illeték-kivető hivatalok. Adóhivatalok. Pénzügyi igazgatóságok. Fináncz directiók ós a ministerium. Ezen 12 különböző, roppant fizetéseket elnyelő adókezelő hivatal mellett van 21 adótörvényünk, s a szabályrendeleteknek megszámithatlan sokasága. Már most, t. ház! a hivatalok és törvények e chaoszában még inteligens ember se tudhat eligazolni : hogyan tájékozhassa magát a nép ? Valóban, t. ház! a törvények és hivatalok ezen egymás fölé halmozása, olyan formán tűnik fel előttem": mintha itt speculálnának a félreértések és a felfoghatlanságból származandó nyereményekre. és ily föltevésre feljogosít a törvényjavaslat azon teiidentiája, mely az adófizetési képtelenségbői az államnak jövedelmi forrást akar teremteni. Avagy mi másnak mondhatjuk azon intézkedést, mely a szegénysége s főleg az adó időszerűtlen felhajtása miatt pontosan fizetni képtelen adózót kamattal. s túlhajtott executionális költségekkel róvja meg. Mi másnak nevezzük azon intézkedést, mely a régi adóhátralékok betáblázását rendeli el, mely a költségeket kölcsön-kötésre szorítja akkor, a midőn gondoskodva nincs arról, hogy ily kölcsön uzsora nélkül létesíthető legyen. Itt tehát mindkét esetben a tőke, melynek jövedelméből a jelen és jövő adóját kellene fizetni: lesz megtámadva, s a mi hitelviszonyaink közt az adóképesség rövid időn megsemmisítve. T. ház! az, hogy egy ország adófizetőinek gazdagságát az állam jövedelmei fokozásának alapjául felvegyék: értem ; de, hogy a fizetni képtelen adófizetők nyomorán nyerészkedjenek s azzal uj jövedelmi forrásokat nyissanak, hogy az adóexecutió nyereményei! az állambevételek folyton fokozódó egyik tételévé igyekezzenek tenni: azt felfogni nem tudom, azt oly honmentő experimentumnak tartom, a mi keservesen fogná magát rövid időn megbőszülni. Nézeten) szerint, t. ház! ezen javaslat tulajdonképen nem is adó- hanem csődtörvény, mely az egész nemzet értókét egy nagy csődtömeggé teszi, melyet a nemzettől külön állónak tekintett állam-kincstár nevében, s látszólag annak érdekében : de tulajdonképen idegen érdekek előnyére confiscálni akarnak. E törvényjavaslat, ha törvényerőre emeltetnék: vonagló hazánk utolsó kenetéve változnék át, s azért azt ón átalánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. [Helyeslés a szélső baloldalról.) Domahidy István: T. ház! A letárgyalt és letárgyalandó közigazgatási törvén)javas!áfáinknak kétségkívül egyik legjelentékenyebb részét képezi a tárgyalás alatt álló, a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat. És miután mindannyiunkat megtanított a tapasztalás arra, hogy gyakran a legerősebb elméleti terv is megtörik: ha az önkényszerű, és nemzetünk ősi intézményeivel ellentétben áll. engedje meg a t. ház, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot igen röviden átalánosságban szerény nézeteimmel véleményezhessem, annál is inkább, mintán t. barátom Helfy azokat sem pénzügyi, sem önkormányzati, sem szabadelvüségi szempontokból nem fogadhatja el; továbbá gróf Nemes képviselő ur pedig csupán azért szavazza meg: mert absurdumnak tartja, az absurdumokat pedig nem lóvén képes bebizonyítani, — a gyakorlattól várja azok bebizonyitását. (Ilalljnkl) Hazánk adózó polgárai hitem szerint mindannyian viszhangot adnak azon kifejezésemre, hogy minden terheink és számtalan rósz törvényeink közt az absolutismusról ránk maradt, s még most is érvényben levő közadó-kczelési rendszer a legtürhetetlenebb ránk nézve, mely igazságtalan voltánál fogva nagy részünkben elfojtotta legszentebb kötelességünknek, állami adóinknak különben önkényesen leendett leróhatását. Nem állítom én, hogy a haza adózó polgárai adójukat nem akarják fizetni: nem; én nemzetemet rágalmakkal nem merem illetni, hanem azt merem állítani, hogy ezen zsaroló rendszer a népet erkölcstelenné ós elkeseredetté tette, és merem állítani, hogy az adóvégrehajtók, kik körükben csaknem korlátlanul dúltak, s a magasabb pénzügyi közegek, kik statust in statu képezve, s a megyei jog és közreműködési köröket nem ismerve egyedül a viszoiryokat nem isinerő pónzügyministertől függőitek, ezek idézték elő nagy részben az adó-képtelenséget.