Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-90

388 90. országos Illés február 15. 1876. tokát fognak rovásodra gyűjteni; de te igy akartad egy szebb jövő reményének fejében: ám legyen, én megszavazom a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. B. Orbán Balázs: T. képviselőház! Jelenlegi, az önkényuralomtól örökölt adórendszerünk, vagy miként egyik államférfiunk s pénzügyi capacitásunk jelleinzőleg nevezé: törvénytelen sarczolási módszerünk: igen alkalmas és czólirányos lehetett azon idegen kormány kezében, mely Magyarország elszegényitésében és kimerítésében kereste leigázásának leghatékonyabb eszközét. Felismerték ezt a haza jobbjai s azon iclö óta, hogy hazánk visszaszerezte az adóügyben önrendelkezési jogát, folyton hangoztatták a törvényhozás termeiben az adórendszer gyökeres átalakításának elkerülhetlenségét. Egymásután váltakozó kormányaink ez iránt mindannyian Ígéretet tettek ; nem volt pénzügyministerünk, ki a jelenlegi rendszer tartkatlanságát be ne vallotta volna; ki az adókezelést a törvényhatóságoknak visszaadni hajlandóságot ne mutatott volna; mindenik országgyűlés programmja első teendői közé sorozta ezt; de fájdalom, az ellenkezőjét tette, s az önkényuralomnak hazánk kimerítésére ezélzó adórendszerét nemcsak megtartotta, hanem nagy mérvben súlyosbította. Mutatkozik is ennek gyászos eredménye országszerte, mert a mit Bach és Sehmerling által tervelt, de elérni nem tudott: hazánknak a pauperismus örvényébe sodrását, ijesztő mérvben létesitik E müvétől elszörnyedt maga az uralkodó párt is, s tért engedett a jelentkező mentő férfiaknak, hogy a haza megrongált pénzügyeit rendezzék. lm megjelent az uj pénzügyminister ur nagy szabású pénzügyi operátumaival s az uj kölcsönök és uj adók nagyon egyszerű, de a bajt csak tetéző műtéte után, azonnal hozzá kezd adórendszerünk rég sóvárgott átalakításához, s benyújt egy 86 szakaszból álló törvényjavaslatot. Midőn e vaskos füzetet kitevő javaslatot kiosztották: én azon édes reménynyel vittem haza, hogy végre-valahára felfogom abban találni adórendszerünk régóta igért reformját, hittem, hogy az által valamely biztos adókivetési kulcs fog alkalmaztatni : hittem, hogy az adókezelést vissza fogja adni a törvényhatóságoknak, s hogy igy végre-valahára mentesittetni fogunk az idegen adókezelők azon nagy hadától, mely évenkint közel 15 millió irtot emészt fel. Mily na.gy volt azonban fájdalmas csalódásom, midőn adórendszerünk remélt egyszerűsítése helyett az eddig complicáltnak még zavarosabbá tételét, az adókezelők légióinak kevesbitése helyett azoknak szaporítását; a permanens adóexecutiók beszüntetése vagy legalább enyhítése helyett azoknak a könyörtelenségig, a végletekig való fokozását találtam, s oly intézkedéseket, melyek e haza már is elszegényedett népét a teljes tönkrejutáshoz fogják mi hamarább eljuttatni. Mert t. ház, az, a ki hazánk égalji és termelési viszonyait ismeri: a ki tudja, hogy egyoldalú földműveléssel foglalkozó népünknek az év egy szakában betakarodás után van csak pénze; a ki tudja, hogy a hosszú rideg léi után — mely a földművelő nép minden keresetforrását befagyasztja — népünk mily kimerült állapotban van; a ki tudja, hogy a teljes biztosítékot nyújtani képes gazda is ilyenkor csak nagy uzsora kamatra kaphat kölcsönt: az egyszersmind fel tudja fogni azt is, hogy e javaslat, ha törvénynyó válik, mit fogeredmény ezni. Én t. ház azt mondom, hogy az, a ki ily nemzetgazdászati viszonyok közt az év elején követeli nálunk az adót: az lehetetlen, hogy pénzügyi tudományát Kolonies tanaira ne fektette légyen. De pénzügyminister ur a midőn javaslatában ezeket czélozza, nemcsak hazánk viszonyainak tekinteten kívül hagyását tanúsítja, hanem ellentétbe jön önmagával is. Hisz nem rég, midőn a 80 millió járadék kölcsön elkerülhetlenségét demonstrálta : azt leginkább azzal erőlködött indokolni, hogy hazánkban az adók — épen a fenébb érintettem okokból — az év első felében nem folyván be, hogy az év kezdetén esedékes közösügyes kiadásokat fedezhesse, mulhatlanul szüksége van tartalék-tőkére, mire a kölcsön egy részét. fordítani fogja. Tartalék-tőkéje most meg van e de azért az adót az év elején még is követeli, ezt magyarul ugy jellemzik, hogy egy birkáról két bőrt óhajt lehúzni. Pénzügyminister ur elhitette magával, hogy a magyar nép nem szeret fizetni, s törvényjavaslatát e nézpontból szerkesztő. Pénzügyminister ur e tanának már akadtak e házban is tanítványai, ily vádat néhány nap előtt nyíltan hangoztatott e házban egy képviselő a nemzet ellen, szerintem okadatolatlanul; inert e nép mindig készséggel teljesité a haza iránti kötelmeit, ezredéven át mindig pontosan leróvta pénz- és véradóját, s ha most talán pontatlan fizető : oka az, mert arra képtelenné tették, mert végtelenül elszegényítettek, mert akkor szorítják a fizetésre, a midőn viszonyainál fogva arra képtelen, mert adóképességét tönkre tették. Nem akarok én t. ház e törvényjavaslat részleteibe behatolni, nem kívánom, egyes szakaszainak kártékony s romboló irányát itt taglalni; hanem csak pár vonással kívánom kimutatni e törvényjavaslatnak rósz oldalait s különösen annak az indokolásban feltüntetett czélzatokkal homlokegyenest ellentétes irányát. Az indokolás ugy akarja e javaslatot felmutatni, mint a mely az adó kezelést szerves össze-