Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-90

90. országos ülés február 15. 1876. sjgj lom: mutassa meg az eszköz, mennyire jogosult a czél? És itt t. ház engedje meg, hogy egy pár szóval elmondjam: mi minden okoknál fogva szükségesnek tartom a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. ' Nem egyszer hallottuk felemlíteni, itt a házban, a házon kivül, hírlapokban, sőt ha nem tévedek, még egy minister ur által is, itt a ministeri padokról, hogy a magyar állampolgárok nagyban véve pontatlan adófizetők. E törvény fogja bebizonyítani : mennyiben volt igazuk ezen uraknak. Én azonban azt hiszem, hogy többnyire a főbajok föl nem ismerése a tévedések kútforrása. Mert anyagi bonyodalmaink — tessék elhinni — nem annyira az adót fizetni nem szeretésben rejlenek, mint először anyagi erőnk túlbecslésében; másodszor nemzetgazdászati politikánk tévedéseiben; harmadszor a terhek aránytalan beszedésében; tehát nem az aránytalan kivetésben egyedül, hanem főleg és első sorban az aránytalan beszedésben. Én t. ház, ez alkalommal a két első állításomat, mint nem a napirendhez tartozó tárgyakat igazolni nem fogom; de különben is ugy tudom, hogy e részben véleménykülönbség nem igen van, és a netalántáii mégis fellelhető különbség ez az. hogy némelyek bevallják államéletünk e tévedéseit őszintén egész nyíltan: míg mások ezeket kedélyességekkel és előzékkel takargatni szükségesnek tartják. Azt mondám továbbá, hogy szükségesnek tartom e törvényt harmadszor azért: mert hivatva van 'a terhek beszedésének aránytalanságát feltüntetni, mint társadalmi életünk bűneinek természetes következményeit. íme itt egy megyének a kimutatása, a hol a harmadik negyedben, a midőn a bevételek leginkább szoktak befolyni: azt látjuk e kimutatásban, hogy a tartozás ugyanezen egy negyedben 150 ezer forinttal szaporodott, a megye összes adóhátraléka pedig 1.901,000 forinton felöl van, tehát egy megye az állammal szemben, majdnem két millió forinttal van tartozásban. Ezek után azt gondolná az ember, hogy elemi csapások folytán e tartozás arányosan eloszlik az egyesekre; de ez nem így van, hanem minden vidéknek és adókerületnek megvannak a maga privilegisált egyénei, a kik nem fizetnek és azért kell, hogy emeljük az adókat, hogy a jó adófizető pótolja, a mit a rósz fizető elmulasztott. Ugyanezt látjuk a szőlőváltságnál, a hol ez a felek közötti egyesség alapján megváltatott, ott az egymás elleni követelések megszűntek és csak a hol az állam kezeli: ugy tudom, e tartozás ezen egy tételnél egyedül öt milliót megközelit. így van ez az államjószágok bérhátralékánál. A t. ház előtt vannak az adatok, a hírlapok szélűben hirdetik államóletünk e szégyen foltját és mégis ;

azt mondják, hogy a magyar rósz adófizető. Ám mutassa meg e törvény, hogy ezen vád egyes személyeket terhel, a melyek a pártoskodások kényelmes takarója alatt az állani érdekeit sértik: de a nemzetet mint ilyen egvént e vádak nem illetik. Hogy én az elmondottakon kivül miért szavazom meg a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot: azt igazolja már azon körülmény, hogy nekem határozott meggyőződésem, miszerint ezen törvény hivatva van. ha nem is az állam életünkben támadt fekélyt egészen kivágni, mert ennek gyökereit nem főleg a pontatlan adófizetésben keresem ; hanem bizonyosan érlelni fogja a kór jelenségeit annyira, hogy talán még a létező kormányformával az eddigi elvérzés sokszorozása nélkül a sebet is meggyógyítani lehetséges lesz. Ez az, a mi engem vigasztal. — ez gondolom — a reménynek azon sugara, mely képes nemzetünk higgadt és mérsékelt elemeit ma még vigasztalni; mert tessékel hinni, ha a most egymásután tárgyalt törvények a szigor vasvesszeje gyanánt a létező mámor ábrándjaiból a döntő köröket kiragadni képtelenek lennének: ugy e haza végrendelet nélkül elpusztulni kénytelen volna és ezért szavazom meg e törvényjavaslatot, mert ennek hivatása a tóiwek kapuját feltárni. Ez egy rettenetes harcz lesz a gyakorlat és az elmélet kísérleti politikája között. Ennek sikere vagy sikertelensége van hivatva a folytatott politika fölött Ítéletet mondani; tehát nem azért fogadom el: mintha ezzel közvetlenül hazánk bajain segítve lenne, hanem közvetve segítve lesz; mert az ország végre is átfogja látni, hogy nem mindig a sallangós czég alatt árulják a legjobb portékát. Legyen hát, tegyük meg ezen kísérletet is: mert vagy hibás az egész rendszer, vagy képes nemzetünk a folytatott politikát a kétségbeejtőnek látszó consecpientiáival elviselni: ekkor jól van, én megszavazom a törvényt, nem mintha a legszentebb érdekeken okulni akarnók, vagy csak ilyent kívánni is mernék, nem : én megszavazom az országnak többségéből alakult kormánynak. Ha önök nem akarják elhinni, hogy a jelen államgazdászafi politika és rendszer mellett a terheket el nem birja nemzetünk: ugy fogjanak hozzá a nagy műtéthez ós hajtsák be az adókat, ha nem bírták a katonával ós a végrehajtók intézményével, ugy itt van a járási szolgabíró is, az autonómiai közegeknek számtalan tagjai talán absolut hatalommal egyesitett erővel mind a hárman képesek lesznek a dunyhákból és párnákból szedett tollakkal nem törvényszabta igényeket kielégíteni, de constatálni a tények sokaságát. Szegény nemzet! Könnyekkel áztatott statistikai ada39*