Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-90
i>0. országos ülés február 15. 1876. 385 birnak fizetni, ha csak megélhetési módjuktól nem akarják magukat megfosztani. Ez volt a törvényjavaslat benyújtásának igazi oka. A mi a czélt illeti, más czélt nem látok ezen intézkedésben, mint a ministeralis hatalom fokozását. Kiterjeszti hatalmát a ministerium ezen törvényjavaslat által különböző módon. Hatalmat nyer általa megszerezni magának néhány száz kortest, ki hű szolgája lesz a megyékben, és a járásokban, szóval mindenütt. S erre ugy látszik nagy súlyt fektet a t. kormány. (Egy hang a középen: Nincs szüksége ra!) Most — meglehet — nincs; de változnak az idők. s rövid idő múlva lesz rá szüksége. Gondoskodik hatalmának e módon való fokozásáról a, törvényjavaslatban, hol azt mondja, hogy addig is, míg a közigazgatási bizottság életbe lép f ettetik: az adó felügyelők intézkednek sbt. Jele ez. hogy daczára annak, hogy az adófelügyelői intézmény arra való, hogy a közigazgatási bizottság keretébe bele illesztessék: mégis goudoskodik a kormány arról, hogy kinevezhesse a maga embereit, még mielőtt a közigazgatási bizottság életbeléptethető, mert erre sok idő kell, neki pedig sietnie kell mert hiába, sok éhes ember van Magyarországon. Kiterjeszti tehát hatalmát azáltal, hogy ujabban az állam terhére: de saját hatalmának növelésére néhány száz embert ki fog nevezni. Kiterjeszti továbbá hatalmát azáltal, hogy minden contentiosus ügy felett tulajdonkép a pénzügyminister fog dönteni. Minden államban, legalább ott. a hol az adókezelésről komolyan gondolkoztak: van gond az ily ügyekre is. Angliában meg van engedve az adókérdésekben a rendes bírósághoz folyamodni, ha nem is minden, de sok esetben. Francziaországban van kétféle fórum e czélra, különösen ott van a conseil de prefeeture. Nálunk, mint újra részletezni nem óhajtom, egyenesen a pénzügyminister dönt minden ily dolog felett. Sőt az adóelengedés is, ámbár formailag, ugy látszik, hogy ez a bizottság számára van fenntartva, de 5 eset közül 4-ben maga a pénzügyminister szabja meg az adóelengedést, és egy eset van fenntartva a közigazgatási bizottságnak, és ez is csak névleg. mert tulajdonkcp az adófelügyelő számára van fentartva. Egyik nem épen utolsó hibája — erkölcsi tekintetben — e törvényjavaslatnak az, hogy mintegy folytatja azon rendszert, a melyet a t. pénzügyminister ur legújabb törvényében a dohányjövedék tárgyában behozott. Szentesíteni akarja Magyarországban a kémkedési rendszert. Elég lesz ennek bebizonyítására talán csak egy szakaszból, a 17. §-ból néhány sort felolvasni: Jogukban áll az adofelügyeloknek és a szemészetnek a községi elöljáróságoktól, városi polgármesterektől, szóval vagy írásban felvilágosítást kérni, az adókötelesek KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. vagyona és kereseti viszonyait ismerő egyéneket meghallgatni, a hiteltelekkönyvi, törvényszéki és más közhivatalok utján a szükséges adatokat megszerezni, a vállalatoknál a könyveket megnézni stb." E szerint jogában áll a felügyelőnek és az ő személyzetének azért, hogy biztos tudomást szerezzen magának, hogy én hiven bevallottam-e jövedelmemet, bejönni a házamba, a mikor tetszik, háborgatni a családi békességet, a mikor neki tetszik, sőt felhasználni az ellenséges szomszédot például arra, hogy denunciálja szomszédját, hogy nem vallotta be híven jövedelmét, hogy a vallottnál nagyobb a jövedelme, ugy, hogy ezen törvényjavaslat szentesítése esetében minden polgár óvakodva fog beszélni a szomszédjával, óvakodva fogja fogadni házánál, nehogy az illető elmenjen az adófelügyelőhöz és azt mondja, hogy uram/ ez az ember keveset vallott be, neki 500 írtnál több a jövedelme : ennél többet költ leányai selyem ruhájára is, neki tehát legalább 1000 frt. után kell fizetni. E törvényjavaslat értelmében szabadságában áll az adófelügyelőnek és személyzetének minden üzlet embernek belenézni könyveibe, Es méltóztassanak meggondolni, hogy a könyv és levelezés az üzlet embernél annyi mint a pénz ; mert a hitel képezi főerejót. Hiszik-e, hogy fenállhat kereskedő csak néhány évig is, ha nem tarthatja titokban üzlete azon részleteit, melyeket ő titokban tartani szükségesnek vél. a nélkül, hogy ebben valami lenne, a mi a becsülette! össze nem fér: és hiszik-e, hogy midőn az alárendelt személyzet tudomására jön az oly részleteknek, ezek meg lesznek őrizve, megóva az ellen, hogy a nyilvánosságra ue kerüljenek? Láttunk egy ily esetet a minapában — hiszen a t, pénzügyminister ur emlékezni fog rá — midőn egész deputatio volt nála a miatt, hogy közegei berontottak néhány kereskedésbe, néhány üzletbe, és felforgatták a könyveket; tudjuk minő forrongást idézett ez elő a kereskedelmi világban. Hogy ilynemű eljárást miként lehessen a szabadelvüséggel összegyeztetni: azt én nem tudom fölfogni. Arn törülje el a t. ház a bevallás rendszerét; hozza be a hivatalbóli kivetés rendszerét, de bevallásra fektetni az adókezelést és azután minden embert a priori hazugnak, becstelennek declaráíni és megengedni , hogy a tűzhely szentélye megháborittassék: — reményiem, hogy a t. többség, mely a szabadelvüség nevét viseli, erre nem fogja ráadni szavazatát, [(Elérik tetszés a szélső balon.) T. ház! Miután — nem tudom, a magam szerencsétlenségére vagy a t. ház szerencséjére-e el vagyok rekedve, (Derültség) kénytelen vagyok befejezni beszédemet. Csak egy-két rövid megjegyzést leszek bátor még ez úttal tenni. Van ezen törvényjavaslatnak vége felé egy szakasz, melyet én valóban classicusnak találok. (Halljuk!) Én nem emlékszem: de meglehet, hogy 49
