Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-90

384 90. országos ülés február iö. 1S76. Nem akarok részletekbe menni most; hanem számos szakaszszal bebirnám bizonyítani, hogy annyira bonyolult, annyira eomplicált a gépezet, melyet a t. pénzügyminister ur fel akar állítani, hogy, meg vagyok győződve, hogy még ha az intézmény felállíttatik is*: ily sok fbrum mellett néhány hónap alatt össze kell annak dőlni. De talán a takarókossági szempont lebegett a pénzügyminister ur szemei előtt, mert azt mondja: a pénzügyi igazgatóságokat kevesbíteni fogja. Kevesbítheti annak személyzetét imit-amott; de nagyban fen kell tartania. És mi jön ennek helyébe ? Talán az adófelügyelő ? Nem csak az adófelügyelő; hanem ennek igazi neve adófelügyelőség: mert itt nem orgánumról, hanem organismusról van szó, melyet a pénzügyminister ur létesíteni akar. A t. pénzügyminister ur ugyan az egész törvényjavaslatba egy szóval sem említi ezt, csak ugy mellékesen teszi oda; „adófelügyelő helyettese, és segéd személyzete." Hogy mennyi lesz ezen személyzet, 2—3 vagy 20 tag vagy 200f? erről e perczben senkinek fogalma nem lehet, és hogy ezen egyének nem fognak ingyen dolgozni: az természetes. Tehát nem szenved kétséget, hogy itt nem megtakarításról van szó; hanem tetemesen nagyobb teher fog rovatni az államra. Tehát pénzügyi szempontból sem látom indokolva a pénzügyminister ur ezen uj intézményét. Az önkormányzati szempontból pedig tekintve, azt hiszem, ez nem egyéb, mint megszorítása még a községekben is a szabad önkormányzatnak. Van az adófelügyelőnek e törvényjavaslat értelmében a kis községekben egy olyan kis vice-adófelügyelője. Ez lesz ezentúl a községi jegyző, a ki eddigelé nem volt egyéb, mint az elöljáróság tolla, ezentúl pedig az elöljáróság urává lesz, elannyira, hogy a törvényjavaslat szerint az adófelügyelő rendeleteit egyenesen a jegyzőhöz küldheti az elöljáróság megkerülésével. A jegyző van hivatva kivetni az adót, tehát többé nem tolla, nem is egyes tagja csupán /AZ elöljáróságnak, hanem valóban főtényező. 0 tőle függ az elöljáróság, ő tőle függ az egész község. Mellékesen megjegyzem, hogy ilyen intézkedés mennyire fogja megakadályozni a nálunk anélkül is elharapódzott corruptiót: nem fog-e ez még tágabb tért nyitni annak, ezt a t. ház Ítéletére bízom. Én felteszem és reményiem, hogy sok jegyző, a legnagyobb száma a jegyzőknek igen becsületes ember, becsületesek lesznek azok is, kik utánok fognak következni. De a törvényhozásnak nem szabad szem elől téveszteni az emberi gyarlóságot. Mikor egy ember kezébe annyi hatalom van letéve, elkezdve az adófelügyelőtől és az ő személyzetétől; mikor tőle függnek a beváltások feletti észrevételek, melyek a törvényjavaslat szerint döntők: ki birna arra esküdni, hogy mindenki oly részrehajlatlanul fog eljárni, hogy barátnak és ellenségnek bevallásait egyiránt fogja megítélni, gazdagnak és szegénynek egyiránt igazságot tesz. Van-e jogunk különösen nekünk e korszakban ezt feltenni? vajon nem valószinü-e, bogy a gazdag ember fog módot találni, hogy kevesebbet fizessen, hogy ő kevesebbet fizessen aránylag, és csak a szegény emberre fog újból háramolni az egész teher. Itt az adófizetési halasztások számára első fórum gyanánt az adófelügyelő marad. Nem tágkapu nyílása ez a corruptió számára? Ellehet-e képzelni, hogy a felügyelő oly akadékos lesz barátja és a gazdag ember irányában, mint az irányában, akit nem ismer, kitől semmit sem várhat, semmit sem remélhet? És itt megjegyzem, hogy nem épen az adófelügyelőt értem, kiről talán magasabb állásánál fogva, mert jól van ellátva, kevesbbó lehet feltenni, hogy az ily kísérletnek ne tudjon ellenállani; de szó van az ő személyzetéről; lesznek ott szegényfizetésü emberek, és ezektől fog függni az, hogy valaki zaklattassék : vagy pedig engedékenyebb eljárás követtessék-e irányában. Mily tekintetek döntöttek tehát, mi birta a tisztelt kormányt arra, hogy mégis ezen törvényjavaslatot most is ily alakban terjeszsze elő? Talán az, hogy a polgárok meg legyenek jövőre kímélve azon zaklatásoktól, a melyeknek eddigelé kitéve voltak ? Hiszen a szigor, a mely eddig meg volt: meg lett tartva teljesen; sőt némely esetben meg is erősbittetett, nem is szólva arról, hogy a t. pénzügyminister urnák szándéka szerint az ő beterjesztett törvényjavaslata értelmében az világosan drákói intézmény lett volna. Ha tehát mindezek után, nem látva ebben semmi decentralisátiót az önkormányzat javára, semmi megtakarítást a kincstár javára, sem általában olyforma javítást, a melyet igazán egyszerűsítésnek, a szolgálat gyorsításának lehet mondani: kérdem magamtól, mi volt ezen törvényjavaslat valódi indoka és mi a javaslatnak valódi czélja ? nem kell ezt igen soká kutatnom. Indoka volt ezen törvényjavaslatnak ugyanaz, a mely rá birta volt a t. pénzügyminister ur t. elődét, hogy hasonló törvényjavaslatot terjeszszen elő: az indok az volt, mert az adót nagy mérvben fel emelték. A mely perczben az a dót annyira fokozták, miszerint meg voltak győződve, hogy rendes utón lehetetlen, hogy a magyar nép ezt meg bírja: kellett oly statarialis adókezelesi törvényjavaslatot benyújtani, •— a mely lehetővé tegye erőszakkal behajtani ezen túlhajtott adót. — Ezért nyújtott be Ghyczy Kálmán volt pénzügyminister ur akkor, mikor adóemelést hozott javaslatba: adókezelési törvényjavaslatot és ezért nyújtotta be a t. pénzügyminister ezen javaslatát, mert ő maga is meg van győződve róla, hogy máskép az általa praeíiminált összeg nem fog befolyni: nem azért, mert nem akarják a polgárok fizetni; hanem: mert nem