Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-90
90. országos Ülés február 15. 1876. 388 tói követelt. És mert ez igy van, én és elvbarátaim valóban azon reményben ringattuk magunkat, hogy végre valahára lesz előttünk egy törvényjavaslat, a mely ellen nem leszünk kénytelenek ellenzéket képezni; a mely mellett üdvözölhetni fogjuk a kormányt, hogy végre valahára megfelel a közvélemény követelményének is. Fájdalom, igen keserű csalódásokon kellett keresztül mennünk. A legjobb akarat mellett lehetetlenség ezen törvényjavaslat ellen fel nem szólalni : mert az nem felel meg az általam imént érintett két szempontnak sem; de különösen nem felel meg azon szempontoknak, melyeket ugy a t. pénzügyminister ur, mint utána a pénzügyi bizottság t. előadója indokolásában kiemelt. Főérv, melyet a t. pénzügyminister ur és utána a pénzügyi bizottság előadója kiemelt: az, hogy ezen uj adókezelési törvényjavaslatnak főezélja a deoentralisatió. Kiemeli azt az indokolás két izben, és a pénzügyi bizottság azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a minister javaslatában a decentralisatiónak és a törvényhatóságok közigazgatási bizottságai ós tisztviselői közreműködésének biziositása által eltalálta a helyes utat, melyen a pénzügyi szolgálat ezen hiányai orvosoltatnak. Lássuk tehát mennyiben áll ezen első ós főérv, hogy e törvényjavaslat alapja a deeentralisatió. Megjegyzem átalánosságban, hogy én sohasem tekintem a decentralisatiót egyértelműnek az önkormányzattal, valamint az ellenkezőt nem az absolutismussal. Bn birok magamnak elképzelni igen jól centralisált önkormányzatot és decentralisált absolutismust. Ha oly értelemben veszi a minister ur, hogy decontrálisálja a maga hatalmát, hogy a helyett, hogy Budapesten gyakorolja: fogja gyakorolni a vidéken, ily értelemben elfogadom, hogy benne foglaltatik a dccentralisatió törvényjavaslatában ; de a decentralisatiót oly értelemben véve. mint azt venni szoktuk: én határozottan állítom, hogy ez decentralisátió; de nem az önkormányzat javára, hanem ellenkezőleg az önkormányzat rovására. Mert az, a mit a törvényjavaslat elérni szándékozik nem egyéb, mint a központi hatalomnak az önkormányzatba való beékeióse. Ezen intentiónak tökéletesen és czélszerüen ad kifejezést az adófelügyelői intézmény. Meglehet, hogy lesznek e házban sokan, a kik azt fogják mondani, különösen a túloldalon, hogy ezen intézményt most bonczolgatni csaknem hiábavaló dolog; mert azt tulajdonkép elfogadta a többség, még akkor, mikor a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatot elfogadta. Tiltakoznom kell már eleve azon fölfogás ellen, a melynek láttam kifejezést adva némely lapban is; tiltakoznom kellene még a t. többség érdekében is: mert nem szabad senkinek feltenni egy országgyűlési többségről, hogy vaktában elfogadna egy intézményt, mielőtt az arra vonatkozó törvényjavaslatot láthatta és tanulmányozhatta volna. Én azt hiszem, hogy ez nem szolgálhat sem érvül, sem akadályul arra, hogyha mint reméllem, a t. ház meg fog győződni róla, bogy ezen intézmény czélszerütlen: akkor ne fogadja el. A mi pedig a közigazgatási törvényt illeti, nem kell egyebet tenni, mint a 2. §-ban előforduló ezen két szót: „és adófelügyelő," kihagyni. Az adófelügyelő a törvényjavaslat szerint, tulajdonkép alkotmányos formába öltöztetett intézmény, melynek igazi neve sarczoló biztos, kinek intézkedései ellen nincsen semmiféle mód nyújtva a polgárnak, hogy magát biztosítsa. (Helyeslés a szého baloldalon.) Folyamodhatik a közigazgatási bizottsághoz, melyben az adófelügyelő a főtónyező. Igaz, hogy akkor az adófelügyelő nem bir szavazattal, a közigazgatási bizottság dönthet végzései ellen; de fen van mindig tartva az adofelügyelőnek joga a közigazgatási bizottság minden határozata ellen a pénzügyministerhez fölebbezni, a pénzügyminister pedig teljhatalmulag dönt; tehát ez megint az adófelügyelő : mert világos, hogy a pénzügyminister mindig hajlandó lesz a maga közegének eljárását igazolni. Én nem ismerek intézményt a világon, kivévén a katonai téren, hogy egyes ember ily rendkívüli hatalommal legyen felruházva. Ezen intézmény nem egyéb, mint valóságos pénzügyi ostrom állapot, (Helyeslés a szélső baloldalon) hol mindenkinek vakon meg kell hajolni bármi történjék. Mindent vártam volna a t. kormánytól, hanem különösen most, midőn az őt támogató párt a szabadelvű nevet vette fel, megvallom, hogy ezt nem vártam csupán azon egy indokból, mert noblesse obiige, nem mer ilyen törvényjavaslattal a t. ház elé jönni. És lássuk most, a g t yakorlatitéren mi fog eléretni e törvényjavaslat által, és mi annak czélja tulajdonképen? A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy egyik főczélja egyszerűsíteni a pénzügyi-administratiót. De hát egyszerüsités-e az: mikor forumot fórumra rak, mikor felállít két uj intézményt: közigazgatási bizottságot és adófelügyelőt, és azonkívül meg kell tartania a pénzügyi igazgatóságokat is. Miként lehet ezt egyszerűsítésnek nevezni? Mindenek előtt a forumok szaporítása ez: nemcsak, de egyszersmind complicatió, összebonyolitás. Hiszen a törvényjavaslat szerint maguk azon közegek, melyek hivatva lesznek ebben tényezőként működni: nem fogják tudni, ki a principális, ki az inas, kinek van joga parancsolni, és kinek kell engedelmeskedni. Vannak esetek, midőn a közigazgatási bizottság van hivatva felügyelni az adófelügyelő felett; vannak esetek, midőn az adófelügyelőnek van kötelességévé téva felügyelni a közigazgatási bizottság fölött.
