Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-88

364 88. országos ülés február 12. 1876. — gondolom azon hozzáadással, melyet az előadó ur tett és melyet a ház előlegesen elfogadni méltóztatott — elfogadják: kérem móltóstassanak felállani. {Megtörténik.') A ház a 23. §-t a jogügyi bizottság szövegezése szerint elfogadta azon kijavítással, hogy a harmadik bekezdésben az esetleg 22-re való hivatkozás más számmal fog jelöltetni. TomborIván jegyző: (olvassa a 24. §-t.) Elnök: Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik azon megjegyzéssel, hogy az esetleg 22. ós 23. §§-ra való hivatkozás más számokkal fog jelöltetni. Tombor Iván jegyző: (olvassa a 25. §-í.) Elnök: A 25. §. ellen észrevétel nem tétetvén, az elfogadtatik. Tombor Iván jegyző: (olvassa a IV. fejezet czimét.) Mandel Pál: Én a IV. fejezet eziméhez bátor vagyok egy stylaris módositványt beterjeszteni Ezzel kapcsolatban azután bátor leszek az egész fejezetet érdeklöleg még egy inditványí is tenni. A czim szól: „A kedvezményezett végrendeletek "-ről, de a „kedvezményezett" szó a végrendeletnél bizonyos érzést tételez föl, a mi csak élőlénynek tulajdona. Igaz hogy kedvezményezett végrendeleteknek nevezi az e fejezetben elősorolt végrendeleteket az osztrák polgári törvénykönyvnek nálunk behozott hiteles magyar fordítása is; ón azonban e hiteles magyar fordításból magyarul tanulni nem szerettem volna. Igaz, hogy az eredeti német szöveg is hasonló kifejezést használ „Begünstigtcs Testamcnt." de e német kifejezést sem találom helyesnek, s ha már e részben más országok törvényeivel kell összehasonlítást tennem : sokkal helyesebbnek találom a fejezetben elősorolt végrendeletekre nézve azt a czirnet, melyet a zürichi és szász törvények használnak, sőt a melynek megfelelő a franczia Code, rendkívüli végrendeletnek czimezvén az ily végrendeleteket. A „rendkívüli" szó ellentétben áll a „rendes"sel, és feltünteti a különbséget, a mely e végrendeletek sajátságát képezi, igaz, hogy egy régi magyar jogászunk, ki hála Isten még életben van, Fogarassy e végrendeletekre nézve a „kiváltságos" szót használja. De ezt sem tartom a fogalomhoz oly közel állónak, mint a „rendkívüli" szót. Bátor vagyok ennélfogva a czimre nézve azon módositványt előterjeszteni, hogy a IV, fejezet czimében, valamint a következő §-ban, a kedvezményezett szó helyett mindenütt „rendkívüli" szó tétessék. Most már bátor vagyok azon indítványomat előterjeszteni, mely az egész negyedik fejezetre vonatkozik. A 4. fejezetben elősorolvák bizonyos „kedvezményezetteknek" nevezett, általam rendkívülieknek nevezett végrendeletek. Ezek közt azonban nem látok egyet, a mely eddigi jogszokásunkban, törvényeinkben előfordul, nevezetesen az úgynevezett testamentum parentum inter liberos, azaz a gyermekek közti osztályt tárgyazó végrendelet. En az egész törvényjavaslatot ugy fogom fel, hogy ez csak egy átmenetet képez azon időig, míg képesek leszünk magánjogunkat egy átalános törvénykönyvbe foglalni. Ezen javaslatban nem czóloztathatik más, mint a végrendeletek alakszerűsége körül az ország különböző részeiben követett különböző eljárást egyöntetűvé tenni. De ha ez czéloztatik: nem tudom miért marad ki innen egy oly jogintézmény, a mely hazai törvényeinkben az igazságszolgáltatás minden veszélyeztetése nélkül eddig helyt foglalt. Hiszen ugy az eddigi, mint a jelen kormányok a codifícatiót azért késleltetik, hogy önálló magyar jogunk fejlődjék a népéletből, és hogy a majdan alkotandó codexet a népéletből fejlődött jogfejlődésekhez - alkalmazhassuk. Ez dicséretes óhaj; de ha ez igy van : minek addig is egy intézményt kiküszöbölni, a mely a nép életében ós eddigi törvényekben meg van már? Miért legyen most, midőn részletes codifíeáláshoz kezdünk, az első dolgunk az, hogy épen egy a népeiéiből fejlődött intézményt kiküszöböljük"? Hogy ez miért történik, — mert a jelentésben elő nem adatott, — annak okát nem tudom, Az igaz, hogy vannak codiflcált törvények nagyobb számmal, melyekben az ilyen testamentum parentum inter liberos, mint ilyen, külön formákban nem létezik. Nem létezik a zürichiben, nem a Code-Napoleonban és nem létezik az osztrák polgári törvénykönyvben sem. Hanem annak meg van a maga oka. Az osztrák polgári törvénykönyvben általában és a Oode-Civilben bizonyos irányban sokkal szabadelvűbbek a végrendeletek alkotása körüli szabályok, hogy sem a szülők számára, ha utódaik között osztályt tesznek, külön, könnyebb alakszerűségekről kellene gondoskodni, különösen azon tekintetből, hogy azon codexek a holographicus végrendeletet elfogadják, a melyet mi tegnap leszavaztunk : ama gondoskodás feleslegessé válik. Ott a hol holographicus végrendelet van, ott csakugyan nincs szükség a szülék számára különös kiváltságos végrendeleti formákról gondoskodni: mert maguk a végrendelkezők irván és aláírván végrendelkezésüket, minden alakszerű korlát nélkül végérvényes végrendeletet úgyis alkothatnak. Mert lássuk a szász codexet, ez a holographicus végrendeletet nem fogadja el; de külön formákat engedélyez a szülőknek, ha gyermekük számára végrendelkeznek. Tegnap a holographicus végrendeletet leszavaztuk, magam is hozzájárultam ezen leszavazás-