Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-88

88. országos ülés február 12. 187fí. 363 már intézkedik arról, miképen teendő le az Írás­beli magán végrendelet; erről tehát külön intéz­kedni nem szükséges, A személy-azonosság szin­tén benne foglaltatik a közjegyzői törvényben. A második bekezdés, mely igy szól: Az ily módon letett végrendelet borítékba zárva a köz­jegyző pecsétével hivatalosan és aként pecséte­lendő le, hogy a pecsét föltörése nélkül a boríték felbontható ne legyen." A közjegyzői törvényben már világosan benne van. Annak 66. §-a 2-ik be­kezdésében az foglaltatik, „ha az okirat több Ív­ből vagy több darabból áll, zsinórral összefű­zendő és a zsinór két vége az utolsó lapon a köz­jegyző pecsétével megerősítendő." Tehát itt már a törvény, melyre hivatkozás a 21. §-ban amúgy is történik, intézkedik. Továbbá azt mondja ezen szakasz: „a vég­rendeleten ós a borítékon keresztül húzott zsinór­ral a végrendelet a jegyzőkönyvhöz fűzendő s a zsi­nór ugy a jegyzőkönyvhöz, mint a végrendelet borítékához a hivatalos pecséttel, s ha a végren­delkező kívánja, az az ő pecsétjével is hozzá pecsé­telendő." Bocsánatot kérek itt is a közjegyzői tör­vény 6o. §-a második bekezdésére hivatkozom, mely azt rendeli, hogy ha az okirat több ivből, vagy da­rabból áll: zsinórral átfűzendő s lepecsételendő. Te­hát átalában ezen két bekezdés intézkedései fölös­legesek. Egyébiránt is ez csupán a zárt végrendeletekre, de a nyilt végrendeletekre nem vonatkozik már a 147. §. értelmében sem; mert ha arra vonatkozhat­nék : nagyon természetes, hogy a zárt végrendelet­ről másolatot nem adhatna a közjegyző. E szem­pontból bátor vagyok indítványomat benyújtani azon megjegyzéssel, hogy a 3. bekezdést, mely külön szakaszt nem érdemel, a megelőző 22. §-hoz kérem csatoltatni, miután csakugyan nem tér el a tárgytól és azzal összhangzik. Van szerencsém inditványilag benyújtani és kérem azt elfogadtatni. Tombor Iván jegyző: (olvassa Balogh Károly indítványát.) Indítvány a 23-ik §. 1. és 2. bekezdéseihez. Tekintve, hogy a 23. §. 1. bekezdésének a vég­rendelkező személye ugyanazonosságára a 22. §. szerint letett végrendeletek megőrzésére és vissza­adására vonatkozó rendelkezései már a 21. §-ban lettek a kapcsolatos 1874. XXXY-ik törvényre utalva Tekintve, hogy a 23. §. 2. bekezdésének ren­delkezései, melyek egyébként is már az 1874. XXXV. törvényezikk 147. §-ánál fogva egyedül zárt magánvégrendeletekre vonatkozhatnak: már a közjegyzőségről szóló törvényben tüzetesen a 66., 81,, 83., 106.'§-aiban világosan benfoglaltatnak; — a 106. §-hoz pótlandó azon rendelkezés pedig, mely szerint zárt végrendeletek letételénél felveendő jegy­zőkönyv necsak aláirassék a közjegyző és a fél ál­tal, hanem ha a fél kívánja, aző pecsétjével is a vég­rendelet boritékához pecsételtessék: nem lényeges, hanem fölösleges, és külön törvényi intézkedést nem indokol. Ennélfogva indítványozom: A 23. §-nak 1. és 2. bekezdései kihagyassanak, a 3. bekezdés pedig, mint külön bekezdés a 22. §-hoz kapcsoltassák. Teleszky István: T. ház! Csak röviden kívánom indokolni, miért nem tartom a beterjesz­tett indítványt elfogadhatónak. A 22 §., mely már elfogadtatott ós a 23. §., mely most áll tárgyalás alatt, a végrendelkezésnek egy a közjegyzői tör­vényben előírtnál könnyebb módját állapítja meg, és e tekintetben nem annyira megváltoztatja, mint inkább pótolja a közjegyzői törvény hiányát. Neve­zetesen a közjegyzői törvény értelmében csak vagy a közjegyzőnél lehetett szóval végrendelkezni, vagy nyilt végrendeletet lehetett a közjegyzőnél köz­okiraterőre emelni. Ezenkívül le lehetett tenni a közjegyzőhöz zárt magán végrendeletet; de ezen letételnek semmi jogi hatálya nem volt; az által a magánvégrendelet nagyobb erőre épen nem emelkedett; itt 22. és 23 .§§. által indézkedni kivan a törvényjavaslat az iránt, hogy kevesebb alak­szerűséggel készített magán végrend elet is teljes érvénynyel bíró végrendelet legyen az által, ha a közjegyzőnél letétetik és ha ezen letétel alkalmá­val egyfelől elismertetik a végrendelkező által, hogy az az ő végrendeletét tartalmazza és másfelől ezen letett magánvégrendelet a felveendő jegyzőkönyv­höz ugy füzetik hozzá, hogy a kicserélés veszé­lyének kitéve ne legyen. Ebből folyólag tehát jelen §. intézkedése na­gyon lényegesen szükséges, és pedig azért; mert az előttem szólott t. képviselő ur által hivatott 66. g. nem ezen esetről, hanem a közjegyző által fel­vett közokiratról intézkedik azon esetre: ha ez több ivből vagy több darabból áll; de nem a közjegy­zőnél letett magánokiratról. Én tehát ezt nem csak nem fölöslegesnek, hanem egészében véve szükségesnek tartom, és azért az igazságügyi bizottság szövegezését párto­lom. (Helyeslés). Horánszky Mndor előadó: Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy következetesen az előbb használt kifejezésekkel ezen §. 3-ik bekezdésében ezen szó helyett: „alakszerűségekkel" tétessék: „alaki kellékekkel" mert mindig ezen kifejezés használtatik. Elnök: T. ház, minthogy Balogh Károly képviselő ur egy indítványt adott be a 23. §-ra nézve, ez indítvány lényege az, hogy a 23. §. első és második bekezdése hagyassák ki, a har­madik bekezdés pedig csatoltassék a 22. §-hoz, ennél fogva itt szavazás szükséges. Felteszem a kérdést oly képen, hogy a kik a 23. §-t a jogügyi bizottság szövegezése szerint, 46*

Next

/
Thumbnails
Contents