Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-87
352 87. országos Blés február 11. 1876. föltétel teljesítésére kötelezzük a törvény által. Méltóztassék megbocsátani, itt oly föltételről van szó, melynek megtartását a végrendelkező, bármennyire legyen óvatos és bármennyire kívánja a törvény feltételeinek megtartását: ezt az utolsó betűig egyáltalában kellőleg nem ellenőrizheti; mert már tegnap méltóztattak elismerni és megengedni azt, hogy nálunk végrendeletek igen sok esetben már akkor tétetnek a végrendelkezők által, mikor az illetők súlyos betegségben vannak és a mikor épen nincsenek is kellő tanuk arra, hogy helyesen és ugy ' a mint a törvény kívánja, a végrendelet elkészíttessék. Pékiául megeshetik, hogy 4 tanú jelen van és az egész végrendelet teljesen lesz kiállítva, csak a dátumot hagyják ki; a végrendelkező nem eontrolirozhatja, hogy a tanuk nem feledtek-e ki valamit és az történik, hogy azon okirat, mely az ő végakaratát tartalmazza: nem lesz érvényes és végrendelete nem fog végrehajtatni csak azért, mert mi oly akadályt állítottunk eléje. (Zaj! szavazzunk!) Végre t. ház, legyen szabad még csak egy észrevételt felemlítenem, miszerint én azt hiszem, hogy mind hazánk törvényei, mind az eddigi szokás, de az egész müveit világon is általában ugy ezen törvényjavaslatban is szóbeli végrendeletekről is történik intézkedés; már most kérdem, hol van az ilyen végrendeletnek dátuma, hiszen ennek nincsen dátuma, (Ellenmondások.) és mégis a tanukban találják a garantiát. (Szavazzunk!) Nem akarok a t. ház türelmével tovább visszaélni, egyszerűen tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a jogügyi bizottság szövegezését elfogadni. (Felkiáltások : Nem kell! nem fogadjuk el!) Elnök: Bokross képviselő ur a következő indítványt adta be: Mondja ki a ház, hogy a helynek és időpontnak a végrendeletben kifejezése lényeges kellék. Én azt hiszem, hogy legelőször ezen elv fölött kell a háznak dönteni. (Helyeslés) Én tehát legelőször ezt teszem fel kérdésül. Lényeges kelléknek tartja-e a ház a helynek és időpontnak kitételét a végrendeletben ? Azok, a kik a Bokross Elek ezen indítványát elfogadják : méltóztassanak felállani. (Megtörténik, Felkiáltások : Többség] Kisebbség !) T. ház, én a többséget az indítvány elfogadása mellett látom ; (Ugy van!) ha azonban méltóztatnak kívánni, megtehetjük az ellenpróbát. (Nem kívánjuk!) Tehát kimondom a határozatot, miszerint a képviselőház Bokross Elek indítványát elfogadja ós lényeges kelléknek mondja ki a helynek ós időnek kitételét a végrendeletben. Most a kérdés az, méltóztatnak-e e kórdós szövegezését az igazságügyi bizottsághoz utasítani. (Igen!) Tehát szövegezés végett visszautasittatik az igazságügyi bizottsághoz. Azt hiszem, hogy azon képviselő urak, a kik módositványokat adtak be: bevárják azon időt, mikor a bizottság a szöveget bemutatja. (Helyeslés). Tombor Iván jegyző : (Olvassa a 6-dik §-í. Elfogadjuk!) Elnök: Nem lévén észrevétel, a 6. §. elfogadtatok. Tombor Iván jegyző: (Olvassa a 7. §-t.) Hosztinszky Nándor: Én e g-t csak feltételesen fogadnám el. Itt az mondatik, „hogy ha végrendelet több ivből áll, ezek zsinórral öszszöfüzendők és a zsinór két vége a végrendelkező és legalább egy tanú által pecséttel megerősítendő. Ezen intézkedésnek oka az, hogy ha valaki több ívre menő végrendeletet koszit: azon ivekből el ne csempésztessék; de ón ezen intézkedést a sajátkezű végrendeleteknél fölösleges és csak a nem sajátkezüleg Írottaknál lehet szükséges, mert ha valaki sajátkezüleg irta a végrendeletet : nem tarthat attól, hogy belecsempésznek vagy kicsempésznek belőle. Ez csak nehezítené az eljárást. Perczel Béla igazságügyminister: Ha egy sajátkezüleg irt és aláirt végrendelet több ívből áll: ott épen ugyanazon ok kívánja az előyigyázatot a hamisítás ellen, mint a szóbelinél. En nem látom tehát okát annak : miért akarja a képviselő ur, hogy a sajátkezüleg irt végrendeleteknél ezen intézkedés elhagyassák. Kérem a t. házat, méltóztassék az eredeti szerkezetet megtartani. (Felkiáltások : Marad a szerkezet!) Elnök: Ugy látom, hogy a t. ház az eredeti szerkezetet megtartja. (Helyeslés). Tombor Iván jegyző : (Olvassa a 8. %-t.) Lehoczky György: Én e §. intézkedését a szóbeli végrendeletnél, hol az illető tanú a végrendelet tartalmát ismeri, rendén levőnek találom ; magam is azt kívánom, hogy a végrendeletet tevőre ne legyen befolyással a végrendeleti tanú. De írásbeli végrendeletnél, hol a tanuk rendszerint nem ismerik, nem ismerhetik a végrendelet tartalmát: ezen intézkedés, mondhatnám jogtalan ; mert ez által egyik-másik örökös csak azért esik el az örökségtől, mert a sors azon szerencsétlen helyzetbe sodorta, hogy az , egyik vagy a másik tanúval atyafiságban van. En azt tartom, hogy a végrendelkező a legritkább esetben fogja ismerni az összes atyafiságát és sógorságát, legkevesbbé pedig azokat, kiket a törvényjavaslat elősorol ; (olvas.) „annak föl és lemenő ágbeli rokonai, ugy szüleitől és nagyszüleitől leszármazó oldalrokonai, unokatestvérekig bezárólag; nemkülönben házastársak, házastársának testvérei, ugyanannak fel ós lemenő rokonai, továbbá fel ós lemenő rokonainak és testvéreinek házastársai." Én azt tartom; hogy az lehetetlen, hogy a végrendelkező mindezeket ismerje és így méltatlannak tartom, hogy a végrendelkező ha bona üde tesz végrendeletet: a végrendelet a törvény előtt azért megsemmisüljön ; mert véletlenül egyik vagy
