Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-87
87. országos ülés február 11.1876. 353 másik rokona tanú. Én azt hiszem, hogy e megszorítást elég kiterjeszteni a tanú rokonaira, házastársaira. Bátor vagyok ez irányban módositványomat beadni. A 2-dik sorban e szavak: „szüleitől és nagyszüleitől leszármazó oldalrokonai, unokatestvérekig bezárólag" kihagyandók, továbbá kihagyandó a 3-dik és 4-dik sorban : „házastársának testvérei, ugyanannak fel- és lemenő rokonai, továbbá fel- és lemenő rokonainak és testvéreinek házastársai." Perczel Béla igazságügyminister : Én nem járulhatok a t. képviselő ur módositványához. Méltóztassék meggondolni, hogy ha a torony megengedné, hogy azok, kik egy végrendelethez m'nt tanuk hivatnak: még azon esetben is rész "ill "senek a végrendelet által előnyökben, hogy mennyi mindenféle visszaélésekre szolgáltatna ez alkalmat. Én is tulszigorunak tartanám a törvényt, ha ily esetben a végrendeletet megsemmisítené; de ez H van kerülve: mert a törvényjavaslat nem mondja, hogy ? egész végrendelet azért érvénytelen ; hanem é /énjL.elen les., csak abban a pontjában, mely pont a tanút bizonyos előnyben részesiti. Azt hiszem, hogy ez a legszelídebb módja ezen kérdés eldöntésének! ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a szerkezetet megtartani. Tombor Iván jegyző : (Újra felolvassa Lehoczky György módositványát). Elnök : Méltóztatnak a 8-dik §-t a jogügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni? Azok, kik elfogadjak a jogügyi bizottság szövegezése szerint, méltóztassanak felállani. (Megtörténik). A 8-dik §-t a jogügyi bizottság szövegezése szerint elfogadta a ház és e szerint a módosítás elesik. Következik a 9. §. Tombor Iván jegyző: (Olvassa a 9. %-t.) Antal Gyula: T. ház! A 9-ik §. átalános bevezetését és első pontját magamévá teszem, a °; k és 3-ik pontra nézve pedig egy módosítást vp i3 yok bátor a t. háznak becses figyelmébe ajánlani. A 2-ik szakasza ezen pontnak azt mondja, hogy: „ha a végrendeletnek ezen intézkedését tartalmazó részét külön, önkezűleg irta alá." Tehát nem kívánja meg azt, miszerint a végrendeletnek ezen rér-^e az ő kezével legyen irva; hanem írhatta legyan ezt a részt más és a végrendelkező aláírhatja. En ezen pontot azon indokból, mivel nagyon sok kö beszúrásokra ós hamisításokra ad alkalmat, el nem fogadom. A második poncra nézve pedig egy átalános iogi elv alól történik kivétel. Az igen t. jogássvilág tudja azt, hogy az írásbeli ügyleteknél, ha ugyanazon időpontban, midőn az írásbeli ügylet KÉPV. K. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. megköttetik, szóbeli kikötésekre is történik hivatkozás, hogy azok bíróság előtt figyelembe nem szoktak vétetni oly annyira, hogy még annak biztosítása sem engedtetik meg a törvények által. Annálfogva én, miután ezen átalános szabály alól való kivételre itt semmi indokolást nem látok ^elhozva és csak a perek szaporítására szolgáltatna okot: ezen harmadik kikezdést kihagyandónak vélem, és a 8. §. végső intézkedéséhez hasonló intézkedést tennék. Maradna tehát a 9. §. átalános bekezdése, megmaradna az ]. pontja, azután következnék 2. pontul: ha a végrendelet íróján kívül a törvény által előirt szükséges számú tanuk megvannak. Ajánlom módositványomat elfogadás végett. Teleszky István: Éu az ajánlott módosítások egyikéhez sem járulhatok. Előttem szóló t barátom ezen §. b) pontját fölöslegesnek, illetőleg hamisításra vezetőnek tartja. Miről vau e 3. poriban szó? arról, hogy ha a végrendelet írója előnyöztetik a végrendeletben: szereztessék biztosítók arra, hogy az a dispositio, a mely az iró javára szól, nem csempésztetett be; mert hogy ha azt a dispositiót a végrendelkező maga irta: akkor biztosítók van ez által arra, hogy be nem csempésztetett ; de biztosíték másodszor akkor is, hogy ha azon dispositiót, a mely a végrendelet írója javára szolgál: a végrendelkező külön önkezűleg irta alá. üzen külön aláírás azt igazolja, hogy a végrendelkező ezen intézkedését külön vette figyelembe, külön elolvasta, és hogy kétség ne támadjon, annak érvényessége iránt külön aláirta. A mi a 3. pont kihagyását illeti, megvallom, az annak indokolására felhozottak legkevésbé sem állhatják ki a bírálatot. Emiitette az előttem szólott t. képviselő ur, hogy a jogászvilág tudja azt, miszerint az írásbeli szerződések alkalmával való szóbeli kikötések figyelembe nem vétetnek. Ezt a jogászvilág ilyen igen nagyon nem tudja; hanem tudja, hogy az osztrák polgári törvénykönyv egy §-a foglal magában ilyen dispositiót, melyhez azonban kritikai méltánylás tekintetében igen sok szó férhetne. De engedelmet kérek, itt nem arról van szó, hogy szóbeli kikötések megváltoztassák beli végrendeleteket; hanem ellenkezőleg arról vau szó, hogy a szóbeli nyilatkozatok megerősítsék azt, a mit az írásbeli végrendelet magában foglal. Ezt a módosítást sem fogadhatom tehát el. Végre nem fogadhatom el azt a módosítást, hogy itt a 8. §-ra visszamenve, azt mondjuk, hogy ha ilyen rokonságban nincs vele, meri engedelmet kérek, itt a tanuknak ugy is meg kell lenni. Ha a végrendelet írója egyszersmind tanú, akkor ugy is alkalmaztatik a 8. §., ha pedig a végrendelet irója nem tanú: akkor fölösleges az 45
