Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-87

87. országos Ülés február 11. 1876. 35 J kolásával foglalkoznak, és ez a szaktudósoknak ldválólagos buzgalma. Én nem megyek Franciaországba, nem kérem Francziaországtól azt a szabadalmat, hogy a végrendelet megtörténhessék a keletnek hozzátétele nélkül; valamint nem kívánom tudni azt sem, hogy mely körülmények azok, midőn a törvény megszabja, hogy a végrendelet kelte egyike legyen a kifogásolhatlan kellékeknek. Nem megyek odáig,. mert azt hiszem, t. képviselő társam igazat fog nekem adni abban, hogy ha Franeziaországban valaki egy betűt mer hamisítani az aláírásban, vagy csak egy kis divergentiát csinál az okiraton: elküldik őt Toulonba, az állam gályáira, a hol öt-hat? esztendeig vaslánezba verik. Itt pedig minálunk a társadalom legmagasabb rétegeiből való egyéneket tudok felmutatni, kik hamis végrendeleteket nem egy, hanem két három párban csináltak : hogy ha az egyikkel nem sikerül a crisist kiállani, majd megpróbálják a másikkal. En tehát nem megyek a szomszéd országokba, nem is kívánom assimilálni a mi viszonyainkkal meg nem férő judicaturáját; hanem, engedje meg t. képviselőtársam visszamegyek oda, a hol tanultam, a magyar bölcs areopághoz, a jeles Kelemenhez, a ki egy félszázad előtt azt irta a társadalmi romlottságról: apud majores nostros frugali vitae asuetos, et militari disciplinae magis cmam commmercío deditos rara admodum exstant contractorum debitorum vestigia; etsi interdum aceidit — debitor tamen bona fide satisfaciens, liti ausam nunquam praebebat! et hinc est quod avitae hungarorum leges de aere alieno expungendo altum sileant, usurariam autem praevitatem in judeis tantum notent! Sed postquam parca illa frugalitas in sumptuosum prodigumque luxum, Ohistiana autem Cbaritas in sacram auri famem sequiore aevo degeneravit, nihil frequentius quam debita judices nostros exercent, usurariae verő foenerationi vix iteratae severae leges modum ponere possunt! Vajon mit mondana, ha élne? és hogyan irna a mai társadalmi viszonyokról és milynemü reservatát és jogorvoslatokat kellene nekie kigondolni, hogy a mindennapias csalások és fosztogatásoknak elejét vegye? Engedje meg tehát t. képviselőtársam megjegyeznem, hogy én igen is, mert én az általános romlottságnak tulajdonítom a jelen viszonyokat, a hol a vagyonbátorság ingadozóvá tétetik, és mert ragaszkodom a régi magyar bölcs jurisprudentia azon alapelvéhez, hogy az okiratok authenticitásának abóczéjét az aláírás kétségbevonhatatlan criteriuma képezi és annak egyik múlhatatlan kelléke a helynek és keletnek kétségbevonhaíatlansága: azért e szakaszt vissza kívánom utasítani a bizottsághoz. {Helyeslés.) Szilágyi Dezső': T. ház ! Elferdített szavaim helyreigazítása végett emelek szót. Az előttem szólott t. képviselő ur, a mint magát finoman kifejezni méltóztatik, engem megrohanni készül azért, mert a franczia jog formáit be akarom hozni Magyarországra. Á t. ház méltóztatik emlékezni, hogy óvtam a t. házat attól, hogy a franczia jognak azon példáját ne kövesse, a mely megkívánja a magán végrendeletnél a kelet kitételét. Tehát egészen ellenkezőt mondtam, mint a mit nekem tulajdonit. Midőn a t. képviselő ur nekem tulajdonította ezt: nem tudta, hogy mit mond ; de azt sem tudta, hogy mihez járult ő hozzá ; mit helyesel: mert a miért ő engem megrohanni készült, azt ő maga állította: mert ő maga pártolja a kelet kitételének a szükségét, mely az általa perhorrescalt franczia jogban ismeretes. (Derültség.) Horánszky Nándor előadó: (Eláll\ EUllX) Elállók. Schmausz Endre: (Eláll!) T. ház! Csak egy pár szót kívánok szólni és pedig kívánom tenni ezt azért, mert ugy vélem a t. ház is meggyőződött arról, hogy Paczolay János képviselőtársam talán egy kissé tulszigoru volt ítéletében a jogögyi bizottság iránt akkor, a mikor beterjesztett javaslatát olykép ítélte meg, mintha annak szövege talán szándékosan idézne elő pereket. Ezt én rectificálandónak tartom, és azt hiszem, hogy igazságot szolgáltatott a ház a most befolyt vita alatt is és bebizonyította, hogy a kérdés korán sem oly könnyen oldható meg, mint azt t. képviselőtársam előtérbe méltóztatott állítani. Ezt egyszerűen megjegyezvén, én szintén azért, mert tartok tőle, hogy a kérdés talán ellenkezőleg dől el, a mint én azt jó és özélszerünek tartom, ha megengedni méltóztatik a vitához néhány szóval járulok. (Halljukl) T. ház! habár Németh Albert t. képviselőtársam egyáltalában perhorrescálja azt, hogy mi másoktól tanuljunk valamit; — — Németh Albert (közbeszól) Nem azt mondtam. • Schmausz Endre: én mindenkitől szívesen tanulok és azt hiszem, hogy más nemzetekhez való elzarándokolás nélkül is könnyen meggyőződhetünk arról, a nélkül, hogy valami különös jogászok lennénk; hogy minél több feltételt szabunk valamely okmány készítésénél, annál több oldalról fog az megtámadásoknak kitéve lenni, minél több nehézséget állítunk fel, annál többnek kell megfelelni. Ha ez egyszerű tétel áll: akkor a dátum kitétele által több jogi kérdés fejlődhetik, a melyek pedig önmaguktól elesnek, ha a dátum kitétele csak mint kívánatos és czélszerü állíttatik oda. En azt hiszem, hogy mi teljes joggal cselekszünk, ha mi a végrendelkezőt egyik vagy másik