Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-87
350 &'• ° rszá s° s HW* törvény sem kívánja meg. Mert a végrendelet harmadik neme a testamentum misticum, a mely letétetik a közjegyzőnél: ennél sem kívánja meg a dátum kitételét a franczia jog. Már most méltóztassék meggondolni e lépés horderejét; midőn mint positiv hasznot méltóztatnak felhozni azt, hogy ha a dátum kitétetik: sok perlekedésnek eleje lesz véve. Már most elméltóztattak felejteni azt, hogy a dátumban lévő hiba, vagy annak elmaradása mindig egy kétségtelenül komoly és helyes végrendeletet semmivé fog tenni. És ezen megfontolás bírta azon törvényhozásokat, melyek a magánvégrendeletnek oly nagy tért engedtek, mint mi akarunk e javaslatban arra, nogy a dátumokat lényeges kellékül meg ne szabják ; sőt világosan kifejezzék a törvényben, hogy ily kellék kívánatos, de nem szükséges. Nem arról van szó, hogy a ki okosan akar végrendeletet tenni: az ki ne tegye a dátumot. Kívánatos ós óhajtandó ós mindenkinek ajánlandó. Az osztrák polgári törvénykönyv nem szabja feltétlen kellékül, rnégis majdnem minden végrendeleten rajta van. De méltóztassanak azon veszélyt meggondolni, mely ebből származik. A dátum nem olyan valami, mi magában véve a végrendelet érvényét szükségkép megsértené. Ha nem létezik a dátum, a végrendelet intézkedése azért lehet minden tekintetben correet. Ezért mondja pékiául az osztrák polgári törvénykönyv, mely ép oly téri ad a magánvégrendeletnek, mint mi adtunk, hogy nem kívánja a dátumot; de azon furcsa formulát teszi hozzá, hogy az kívánatos. Ez volt az oka annak, hogy a szász törvénykönyv, mely azon tapasztalásokon alapult, miket az osztrák törvények uralma alatt gyűjtöttek, szintén kimondja, hogy a dátum kitétele nem okvetlen szükséges. Mert ilyen dologtól nem akarja fölfüggeszteni a végrendelet érvényességét. Még egyet hozok fel. Azt méltóztattak mondani, hogy ha dátum van a végrendeleteken, a perek megkevesbednek : mert meg van jelölve a végrendelet keletkezésére nézve, hogy melyik helyen keletkezett a végrendelet, mily időpontban; hiszen méltóztatnak tudni, hogy a végrendeletnek formájára azon hely törvényeinek kell dönteni, a hol az létrejött. De igen sokszor fog arra hamis dátum tétetni. Szóval, maga az, hogy a végrendelet dátummal van jelölve: sokszor a perek forrása lesz. A dátum disposítiója nem olyan, hogy kizárja a kételyt, hogy valóban ugy történt a dolog. A pereket a dátum sehol sem zárta ki. Engedje meg a t. ház, hogy még a franczia jog tapasztalatait említsem föl. A franczia jog, mint t. barátom Bokros is érintette, a holograph végrendeleteknél megkívánja e dátumot. De méltóztassanak a franczia commentárokat elolvasni, mennyi bajt teremt az, hogy a dátum megkívántatik. Hányszor van a bíró azon helyzetben, hogy február 11. 1876. választania kell, hogy dátum hiányában vagy hibája miatt egy különben kétségtelenül helyes végrendeletet megsemmisitsen-e ? így lassankint fejlődött ki a franczia jurisprudentiában az, hogy a törvénynek ezen -. szabályát a jurisprudentia enyhítette az által, hogy az mondatott, hogy ha a végrendelet körülményeiből és tartalmából egy hibásan irott dátum kiigazítható, ha a rendelkezésekből azt ki lehet javítani, például 1720 vanugyan írva, de 1820-ban keletkezett az intézkedés ; Julius van ugyan írva, de az januárban tétetett, akkor a dátum correctnek vétetik. Tehát mit csinált a franczia jurisprudentia? Ezen szabálynak megállapított formasági kellékeitől, tetemes mérvben visszalépett. De mig ezen enyhébb gyakorlat kifejlődött: érzékeny és pótolhatatlan szenvedése lőn a magánérdekeknek. Végül t. ház, még egyet kell felemlítenem, tudniillik azt, hogy ha én azt látom, hogy itt megint egy előrelátási, óvatossági, ezólszerűségi kellékről van szó, melyet én nem ellenzék, a ház sem ellenez és senki sem fog ellenezni az életben ; de midőn azt látom, hogy a mi nem függ össze a magánvégrendelet lényegével szükségkép, törvény által annak lényeges kellékévé akarják tenni: félek tőle, hogy oly lépést tesz a t. ház, melynek lehet némely esetben haszna; de félek, hogy igen sok esetben nagy kára lesz. és félek, hogy azt fogja előidézni, hogy lehetetlen lesz kétségtelen érvényes végrendelet érvényességét keresztülvinni, ós igen számos komoly kifogástalan végrendeletet ily merőben ezélszerűsógi kellék hiánya miatt meg kell semmisíteni. A bíró nem fog válogathatni. Minden lényeges kellék a legutolsó is végzetszerű lesz az intézkedés érvényére. Ezért én azon nézetet pártolom, hogy kívánatos, óhajtandó a dátum kitétele; de annak kitételét a végrendelet lényeges kellékéül nem lehet felállítani. Németh Albert: Nem tartozom a modern szaktudós jogászok közé, — és ezzel vigasztalom magamat, — hanem Szilágyi Dezső t. képviselőtársammal szemben bátorkodom állítani. hogy minden okmánynak authentiája attól függ, hogy az aláírónak azonossága minden kétség fölött álljon és kétségbe ne vonathassák, és másodszor, hogy a helynek és az okirat keltének ugyanazonossága fölött kétség ne támasztathassák. Örülök, hogy t. képviselőtársamnak egy ennuntiátióját hallottam, a melyben Francziaországra hivatkozott és az ott létező gyakorlatot az itt behozni óhajtott gyakorlattal assimilálni kívánja; inert valahányszor ily felszólalás történik: én mindig szeretem megrohanni azt, a kinek szájából az jön : mert örülök, ha alkalmam van valakit felelőssé tenni azért, hogy mindig a szomszéd államokból ide becsempészett, s a mi viszonyainkkal, nemzeti geniusunkkal, népünk culturájával nem assimilálható viszonyok ide besrófolásával, erősza-
