Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-87

348 87. országos ülés február 11. 1876. nyilatkozatot a tanuk tegyék meg. Ez az én észrevételem. Horánszky Nándor előadó: T. ház! Lehetetlen, hogy azok után, a miket Hodossy és Paczolay képviselő társaim mondottak, fel ne szólaljak. Először a mit Hodossy képviselő ur mondott, hogy én az igazságügyi bizottság álláspontját foglaltam el: téves; mert ón előre bocsátottam, hogy én saját nézetemet adom elő; az igazságügyi bizottság nézete itt van az ő jelentésében. A mi magát a kérdést illeti: az első az, hogy a törvénybe kitétessék-e valamely helyen a dátum? másodszor, hogy hol? és harmadszor, hogy rniképen? A két elsőre nézve észrevétel nem tétetvén, a harmadikra nézve Paczolay képviselő urnák bátor vagyok megjegyezni, hogy e végrendeletekre vonatkozólag, miképen a szövegből látni méltóztatik, nem szükséges, hogy a tanú a végrendelet tartalmát tudja és igy könnyen megtörténhetik, a mint hogy gyakran meg is történik, hogy valaki megírja végrendeletét 1876-ban és aláíratja 1879-ben. Ha most a végrendelet lényeges kelléke a dátum, ha például valaki a végrendeletét megírta 1876-ban, de csak 1879-ben Íratja alá: vajon ez esetben nem keletkezketik-e még könnyebben s még nagyobb perlekedés? ezt a t. ház bölcsességére bízom. A tanuk életkorának meghatározásánál, hasonlóképen igy áll az eset, mert meglehet, hogy a végrendelet előbbi dátumról kelt, mint a mikor a tanú aláírja. Ismétlem, én egyéni véleményem szerint a szakasz második kikezdésében óhajtom, hogy provisio történjék: még pedig oly értelemben a mint bátor voltam jelezni. Gulner Gyula: Legyen szabad a vita jelen stádiumában a lehető legrövidebben elmondanom saját véleményemet e kérdésben. Tálán sok tekintetben különbözik nézetem az itt hallottaktól azon felfogás tekintetében, a melyet a végrendeletekre nézve formálok. Én nem csinálok belőle titkot: én a lehető legconservativebb vagyok a végrendeletekre vonatkozólag; mert nem tartom a végrendeletet csekély fontosságú okmánynak, hanem oly okmánynak, a melynek következményei oly nagy fontosságúak, hogy ha az abban egy vagy más okból még a végrendelkező életében történt hibák ki nem pótoltatnak: az illető halála után perek állanak elő, melyek beláthatatlan bonyodalmakkal járnak. Én e miatt a végrendelkezésnél a lehető legcorrectebben kívánok eljárni. Ebből következik az, hogy a mennyire lehet: mindenesetre megkívánom a végrendeleteknél azt, hogy azok oly kül-kell ék ékkel legyenek ellátva, melyeket szükségesnek tartok arra, hogy a mennyire lehetséges, a kétséges, pörpefogható végrendeletek száma kevesbittessék. (Helyeslés.) Ha az lenne czélunk t. ház. hogy hagyjunk szabadon mindenkit végrendelkezni és tekintsük a végrendeletet következményeiben épen ugy, mint akármely más okiratot: akkor nem volna szükség a végrendelet keltére. De épen azért, mert a világ minden törvényhozása nagyobb fontosságot tulajdonit a végrendeleteknek és helyesen: mi is külön törvényben akarunk provideálni a szükséges kellékekről. Ezek közé fölvételét azon kelléknek, melynek befolyása van annak bizonyítása tekintetében, hogy az illető végrendelet csak ugyanaz, a melyeket a végrendelkező tett és igy, hogy meglehessen annak azon jogi hatálya, mely abból következhetik: a magam részéről szükségesnek tartom. Bocsánatot kérek t. képviselőtársaimtól Hodossy Imrétől és az előadó úrtól; de azt a kifogást én komolynak nem tekinthetem, hogy elvetésből másképen lehet irni a dátumot. Arra méltóztatott hivatkozni, hogy egy évvel előbb írják esetleg a januariust és akkor per támad és tanukkal kell bizonyítani azon végrendeletet. Ismétlem, én a végrendeletnél, melynek oly fontos jogi következményei vannak, felteszem, hogy az illetők meg fogják nézni, hogy micsoda dátummal irják azt alá! De még egy szempontot vagyok bátor felemlíteni, a mi még nem hozatott fel argumentumul, hogy a dátum mint lényeges kellók említtessék fel e törvényben. Én tudok nem egy coneret esetet olyat, hol az illető végrendelkező később elmebeteg lett. Már most az elhalálozás későbbi időben történik. Ha a dátum nincs magán a végrendeleten: a legelső esetben pör támad a tekintetben, hogy az illető akkor csakugyan jogosítva volt-e a végrendelkezésre? holott ha ki van téve a dátum: a végrendelet maga megmutatja, hogy az illető rendelkezhetési állapotban volt-e? Ez az egyik. A másik az, hogy sok eset van olyan, hogy igazolható, hogy ekkor és ekkor az illető bizonyos helyen volt. Pereket tudok, melyek az alibi kimutatására vannak fektetve. Ki van mutatva, hogy az illető itt és itt volt s igy azt a végrendeletet, mely ott és ott keltezett, ő nem Írhatta. Ezek mind oly körülmények, melyekkel kapcsolatban lehetne még többet is felhozni, de igazolják azt, hogy bizony a kelet helyének megnevezése a végrendeletnél az én véleményem szerint okvetlenül szükséges. Még csak azt kívánom megjegyezni t. ház, hogy nem az 5. §-ban kívánom ezt felvétetni. De miután a kérdés a vita mostani stádiumában fel lett eként vetve: szükséges, hogy most az elv fölött döntsön a t. ház többsége, hogy vajon a dátum és a helynek megnevezését lényeges kelléknek kivánja-e tekinteni? . ,, E szempontból voltam bátor nyilatkozni; magát a szövegezést csak későbbi szakaszoknál, ott, a hol ez beilleszthető: kívánom beigtattatni annak kimondását, hogy a hely és a dátum a végren-