Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-87

334 87. országos ülés február 11. 1876. Ugyanez ügyben ugyancsak Csatár Zsigmond országgyűlési képviselőnek kérelmét, melyben megtámadott becsülete tisztázása érdeméből egyszerű kiadatását kérelmezi. Mindezen folyamodás és kérvények a mentelmi bizottsághoz tétetnek át. T. ház! Nem tudom, méltóztatnak-e kívánni, hogy Csatár Zsigmond kérvénye itt felolvastassák? (Igen! Nem!) T. ház! Ez eddig szokásban volt, de a kérvény különben sem hosszú, méltóztassék azt talán meghallgatni. (Felkiáltások: Nem kell!) Szontagh Pál (somogyi): T. ház! Talán ily formaságokkal praeeedenst ne méltóztatnék alkotni; mert ez soha sem volt szokásban. Az eddigi szokás azt hozza magával, hogy kiadatik a mentelmi bizottságnak, ugy a juridikai hatóság megkereső levele, valamint netán a képviselőnek az ellen támasztott írásbeli beadványa is. Maradjunk tehát a régi szokásnál, e szerint, ha a mentelmi bizottság előterjesztette az ítéletet: akkor egyes tag felszólalása folytán bizonyos okmányok fel szoktak volt olvastatni ós ez meg^ fogna az esetben is annak idején történhetni. (Atalános helyeslés,) Elnök: Tehát át fog adatni a mentelmi bizottságnak. Következik a napirendnek első tárgya vagyis a véderő bizottság egy tagjára történt szavazás eredményének kihirdetése. Tombor Iván jegyző: A véderő bizottságba választandó egy tagra beadatott összesen 210 szavazat ; ebből üres volt 6. Legtöbb szavazatot nyert Szlávy József t. i. 191-et, Ürményi Miksa 13-at. Elnök: Szlávy József képviselő ur a véderő bizottság tagjának nyilvánittatik. Következik a napirend másik tárgya vagyis a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre! ajándékozások alakszerűségéről szóló törvényjavaslat tárgyalása, illetőleg az elleninditványozónak zárbeszéde. Bokross Elek: T. ház ! Mindazon ellenvetésekre, melyek szerény modositvanyom ellen a tegnapi napon előadattak, egyenként felelni nem tartom feladatomnak, s e helyett ígérem a t. háznak, hogy néhány szükségesnek talált észrevételemmel lehető rövid ideig fogom becses figyelmét igénybe venni. Mindenekelőtt bátor vagyok constatálni és a t. ház különös figyelmébe ajánlani az igazságügyi bizottság előadójának a tegnapi napon tett két nevezetes enuntiatióját. Az egyik az, melynél fogva' kijelentette, hogy az igazságügyi bizottság nem fektetett súlyt a hamisítás veszélyére; sőt a bizottság többsége elfogadta azon nézetet, hogy a hamisítás veszélye inkább fenforog a magánvégrendeletek azon neménél, hol a végrendelkezőnek és tanuknak csak aláírása szükséges. A másik kijelentés pedig az, hogy a jogügyi bízottság elhatározását az sem vezette, hogy a végrendeletek elsikkasztásának veszélye a holograph oknál nagyobb volna, mint a tanús végrendeleteknél. E két kijelentés az arra; oly kiválóan illetékes előadó ur részéről fölöslegessé tesz minden más argumentumot a hamisítás és sikkasztás feltüntetett veszélyei ellen. Az előadó ur a holograph végrendeletek érvényében megkívánt két tanú szükségességének és hasznosságának egyetlen indokául azt hozza fel, hogy e két tanura szükség van, a valódi holograph végrendelet érvényének biztosítása érdekében. Hogy a két tanú e czélra hivatással nem bir és annak elérésére nem alkalmas és nem elégséges bizonyíték : azt igyekeztem tegnapi szerény előadásomban kimutatni; de mégis szólanom kell e kérdésről két okból. Az első ok az, mivel Soriisich Pál igen t képviselő ur egyéniségének egész súlyával tett felszólalása által arra egyenesen kényszeritett. E felszólalásra először is megjegyzem, hogy hogy én sokkal jobban ismerem Somsieh Pál igen t. képviselő urnák kiváló parlamenti modorát, semhogy ne tudnám, hogy ő prokatori észnek kifejezése alatt nem akarhatott egyebet érteni, mint azon képességet a finom jogi különböztetések megtételére, melyet a jogi kérdéseknek és a jog tudomány problémáinak fejtegetésével való rendszeres foglalkozás ad. Kétségtelen az, hogy az így értett prokatori ész gyakran kézzel fogható bizonyossággá és meggyőződéssé képes átváltoztatni olyan kételyeket is, melyek a gyakorlati élet józan felfogása előtt ellenmondásoknak tűrnek fel. Sajnálom azonban , hogy az igen tisztelt Somssich Pál képviselő ur által érthetetlennek talált kérdést felvilágosítani én nem vagyok képes. Az állítást, illetőleg kérdést ugy formulázta Somssich Pál képviselő ur, hogy miképen birjon több erővel egy sajátkezüleg irt és aláirt végrendelet egymagában, mintha ahhoz még két tanú aláírása is járul. E kérdésre csak egyetlenegy feleletet adhatok, azt tudniillik: hogy e kérdés nem létezik, s ilyet a tegnapi vita folyamában tudtommal senki sem állított. E kérdésben ugyanis szembe van állítva egy tanú nélkül készített és érvényes holograph végrendelet egy tanuk közbejöttével készített hasonlókép érvényes holograph végrendelettel, s azt kérdi igen tisztelt Somssich Pál ur, hogy miért legyen egyiknek több érvénye mint a másiknak; természetes hogy erre bizony semmiféle észszel sem lehet plausibilis indokot találni; mert hisz ha mindkettő érvényes: akkor egyik sem érvényesebb