Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-86
86. országos ülés február 10 1876. 325 zött, kik irni és olvasni tudnak, és azok között, a kik irni és olvasni nem tudnak; de csak kézjegygyei látják el a végrendeletet: én a négy tanút azért tartom szükségesnek, mert viszonyaink közepette fel kell venni a törvényjavaslatba és hiszem, hogy benne lesz magában a törvényben is, hogy a tanuknak csak fele tartosik irni olvasni tudni, felerészben pedig alkalmazhatók olyanok. kik irni olvasni nem tudnak. Ez mindenesetre figyelmet érdemel: mert a három tanúban talán meg lehetne nyugodni; de akkor ki kellene jelenteni, hogy mind a három tanúnak kell irni olvasni tudni; ámde ezt a mi oulturviszonyaink közt kiköthetőnek nem tartom ; annálfogva, ha már megtartjuk az egyszerűséget, ha nem akarunk casuistikába bocsátkozni, ha nem akarjuk elfogadni azt, a mi benne volt az eredeti törvényjavaslatban, hogy tudniillik három tanú elég, ha önkezűleg íratott a végrendelet, s négy tanú kell, ha kézjegygyei látta el a végrendelkező : akkor részemről e tekintetben a törvényjavaslat szövegéhez járulok. (Helyeslések.) Szilágyi Dezső: A fenforgó kérdésben t. ház, midőn a modositvány felett kell dönteni a t. háznak: vajon az önkezűleg irt és aláirt végrendelet érvényességéhez még tanuk is kivántassanak-e? ón megengedem, hogy mindkét szerkezet mellett, habár különböző mérvben való előnyöket lehet felhozni; de a t. háznak akaratát és határozatát attól kell függővé tennie, ha kimutattatik, hogy azon garantiák, melyek átalában a végrendeleteknél érvényességére mellózhetetlenek: Bokross t. barátom indítványában valósítva vannak, és másodszor, ha kimutattatik az, hogy a további formaságok megkivánásában jelentékeny biztosíték nem rejlik ; de igenis akadály, káros akadály rejlik, mert veszélyeket idéz elő arca, hogy lényeges biztosítékot nem nyújtó formaságok miatt egy különben valódi és komoly végrendelet érvénye megdől. Ha ezen két irányban a t. ház tájékozta magát: azon esetben én Bokros t. barátom indítványához járulok, s nyugodtan várom a ház határozatát. Az előttem szólott t. barátom meg fogja nekem engedni azt, hogy miután ugy az ő érvelése, mint az igen t. igazságügyminister uré egy rendszert követ és ha szabad mondanom, a felfogás azonosságából ered : ha az ő érveléseit körülbelül ugyanazon rendben veszem bírálat alá, mint az igen t. igazságügyminister úréit. Legelőször is t. ház. egész tisztelettel az igazságügyminister urat egy tévedésérc figyelmeztetem, mely beszéde elején és végén ismételve felmerült. Az igen t. igazságügynuinister ur azt monda, hogy ha az önkézzel irt végrendeletekhez tanukat nem kívánunk meg : akkor a holograph végrendeletek formaságok nélkül fognak létrejönni, az esetben ez intézkedés annyit jelent, mint megengedni, hogy a végrendeletek ezen neme formák nélkül alkottassák meg. Ezt méltóztatott ismételve beszéde elején és végén hangoztatni. Engedjék meg, hogy erre azt jegyezzem meg. hogy a formaságok legpraognansabb, leghatásosabb neméhez tartozik épen az : ha a végintézkedés érvényességéhez az kívántatik , hogy az intézkedő végrendeletét sajátkezüleg írja és aláírja. Én ezt igen jelentékeny formaságnak tekintem, mert én nem ismerek részemről formaságot, mely a személyiséggel oly közvetlen összeköttetésben állana, mely a személyes akaratnak oly közvetlen kifolyása volna, mint épen a sajátkezű irás és aláírás. A kérdés t. ház csak az, hogy vajon ezen a formaságon kivül kell-e még, szükséges-e elkerölhetlenül még más formaság , más biztosíték is? Nézetein szerint igen, t. ház, azon okok, melyekkel részint a t. igazságügyminister ur, részint Teleszky t. barátom indokolni akarták a többi formaságok jelesen a két tanú szükséges voltát, tévedésen alapszanak. Az első ok abban áll, hogy igen sok hamisítás történnék azon esetben, ha a sajátkezüleg irt és aláirt végrendelet érvényességéhez még két tanú meg nem kívántatnék és a bebizonyítás gyakran lehetetlenné válnék arra nézve, hogy azon végrendelet eredeti, valódi és nem hamis. Már most én azt hiszem, hogy abban a t. igazságügyminister ur és t. barátom is egyet fog érteni velem, hogy átalában itt-ott végrendeleteknél tanuk alkalmazása magában véve igen relatív biztosíték hamis végrendeletek költése és végrendeletek meghamisítása ellen: Miért'? a ki megvizsgálja a hamis végrendeletek eredetét : a lehető legritkább esetben találja azt, hogy oly személyele nevei iratnak tanukul, a kik élnek, a kik a hamisításnak nem bűntársai, a kik elmehetnek és tanúságot tehetnek, hogy az aláírásuk nem való, hogy nem voltak jelen a végrendelet alkotásánál; hanem igenis találunk oly személyeket tanukul említve, a kik már elhunytak, s a kiket majdan nem lehet a sírból előidézni, hogy azon aláírás valódisága, vagy valótlansága mellett tanúságot tehessenek- A gonosz embereknek is meg van a magok logikája és előrelátása. Ha valaki holograph végrendeletet fog hamisítani: ne tessék azt hinni, hogy más theoria alapján fog eljárni, mint más irott végrendeletek meghamisitásánál. Alkalmaznak bűntársakat tanukul, oda írják elhunydak neveit: de a lehető legritkább esetben írják oda oly személyekét, kik élnek, kik tehát a hamisítók ellen veszélyesek lehetnek. Ezt azért említem fel t. ház, hogy nem kell túlbecsülni a dolgot, nem kell azt hinni, hogy a végrendeletek hamisítása ellen a
