Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-86

326 86. országos ülés tanuk alkalmazása más, mint csak igen relatív védeszköz. Ez volt oka annak, hogy a külföldi törvényhozások nagy részei nem a tanuk alkalmazásában látták a hamis vagy hamisított végrendeletek létrejöttének meggátlási módját; hanem abban, hogy a magán végrendeleteket egyátalán kizárták, s csak közvégrendeleteket, s csak ki hitelességű személy közbenjöttével készült vagy nála letett végrendeleteket ismernek el. A valósághoz szigorúan tartjuk magunkat, ha azt mondjuk, hogy hamis végrendelet kötése ellen tanú csak akkor biztosíték : ha ilyenekül élő személyek iratnak oda ; és teljes mértékben még ily esetekben is csak akkor, ha ez élő személyek nem bűntársai a hamisítónak, nem játszanak vele össze. De más esetekben a hamisságot más módokon, más eszközökkel kell kideríteni. Azt hozzák fel, hogy annak kimutatására, hogy azon végrendelet valóban a végrendelkezőtől ered, s hogy valóban saját írása, ha tanuk nem alkalmaztatnak : nem marad más mód, mint az írás összehasonlítása, mint a szakértők alkalmazása. Ez tisztelt ház tévedés. Az irás összehasonlítása és a szakértői bizonyítás szükségét, a törvényjavaslatban megkívánt tanuk alkalmazása egyetlen egy esetben sem teszi mellőzhetővé. A javaslat egyetlen egy esetben sem teremt a szakértői bizonyítást helyettesítő formaságot. Mert mi kívántatik e szerint a végrendelethez ? Az, hogy a rendelkező az iratot, mint sajátkezüleg írottat és aláirottat vallja a tanuk előtt, s velők aláírassa. A tanuk tehát csak a felett tesznek bizonyságot, hogy mit mondott az örökhagyó. De nem a felett: valóban ő irta-e s ő irta-e alá a végintézkedést. E felől csak az esetben volna bizonyíték biztosítva, ha a végrendeletet a tanuk előtt kellene irni ós aláírni. Ezt nem kívánja a javaslat. Meg vannak még okai, miket én is helyeslek — de állítom azt, hogy a szakértői bizonyítást — és erre felkérem a t. ház figyelmét, — hogy a szakértői bizonyítást egyetlen egy esetben sem teszi mellőzhetővé a két tanúban megalkotott biztosíték, mihelyt az irás kétségbe vonatik. A javaslat tehát e részben ép oly kevéssé biztosit előnyt, mint a módosítás. Ennélfogva ha nem két, hanem száz tanú kívántatik is a hologroph végrendeletnél, de nem szabatik az meg, hogy a végrendeletet a tanuk előtt kell irni és aláírni: nem lesz mód, az annyira bizonytalannak állított bizonyítási módot, a szakértőket mellőzni. De az is mondatott, és épen a t. igazságügyminister részéről, hogy a sikkasztásnak sokkal nagyobb tér nyittatik, ha tanuk nem kívántatnak meg a végrendelet létrejöttéhez. tebniAr 10. 1876. T. ház, én azt tartom, hogy a sikkasztás veszélye és lehetősége két körülmény fenforgásától függ: ha ismeretes, hogy van végrendelet ós vannak oly személyek, kiknek érdekében van a végrendeletetet eltüntetni, és másodszor: ha nem őriztetik kellő óvatossággal az elkészített végintézkedés. Ugyan. kérem, melyik körülmény előállása függ attól, hogy tanuk alkalmaztatnak a végrendeletnél vagy nem? Van-e ezzel valami biztosíték azon, hogy kevesebb személynek áll érdekében eltüntetni a végrendeleletet, ha tanú kívántatik, meg ahhoz, mint a nélkül? Sokszor épen ez a két tanú juttatja az illetőknek tudomására, hogy végrendelkezés történt, — a kiknek a végrendelet eltétele érdekében áll, megengedem, hogy a végrendelkező vagy kik őt az intézkedésre birják, megbízható tanukat igyekeznek kikeresni. De azt kérdem : illetéktelen helyen való megtudásra nézve melyik esetben nagyobb a veszély: akkor-e ha tanuk nélkül lehet intézkedni, vagy ha két tanút be kell avatni a cselekvénybe? Egészen ellenkezője áll tehát annak a mit a minister ur mondott, a sikkasztás veszélye nagyobb a tanuk mellett: mert nagyobb a lehetőség, a valószínűség arra, hogy az érdekelt kérők tudomására jusson az intézkedés ténye. Vagy azt hiszik, hogy talán jobban van őrizve az a végrendelet, a melyen tanú áll, mint a melyeken nincs. Ilyesmit senki sem fogna állítani. (Fülkiáltások: Jobban van biztosítva) Nincs jobban megőrizve. De nincs jobban biztosítva sem. Jól tudom én mivel vigasztalják magokat a felkiáltok. Ők ugy okoskodnak, hogy van egy igen lényeges garantia a tanukkal ellátott végrendeletre nézve a sikkasztás ellen, mely másutt nem fordul elő. Az első esetben, t. i. az: tudja két ember, hogy végrendelet jött létre és ezen két ember tudomása féken fogja tartani az embereket, hogy ők a végrendeletet elsikkasszák. Es ez a fék nincs meg akkor, ha a végrendeletről senkinek másnak nincs tudomása, mint az intózkedőnek. Ez a vélekedés tisztelt ház egy nagy csalódáson alapszik. Az a körülmény, hogy a végrendelet létrejöttének puszta lényéről két embernek tudomása van: egyetlenegy gonosztevőt, egyetlenegy embert sem fog visszatartani a sikkasztástól, a lopástól, kinek érdekében áll a végrendeletet eltüntetni. Mert pusztán a miatt, mert két ember erről bír tudomással: nincs mit tartaniok attól, hogy büntettük kiderittetik. Egy meglevő végrendelet számtalau módon mehet tönkre a nélkül, hogy abból akárkire csak némileg is alapos gyanút formálni lehetne. Tönkre mehet, elveszhet a végrehajtó akaratával, tudta nélkül, véletlen tudtával, és ő vagy más vigyázatlansága által. Nem azok a tanuk fogják féken tartani a sikkasztási szándékot, a kik a végrendelet létrejötte, hanem a kik a sikkasztás lényéről bírnának tudomással. — amaz közömbös előttök,