Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-85
312 R5. országos WUs február 9. 1S7«. azt, nem vagyunk kötve semmi tekintetben, sem jog, sem igéret által, akár most is felállíthatjuk, csak legyenek hozzá eszközök; sőt az egyik minister odáig vitte a játékot, hogy mikor egyszer Simonyi Ernő barátom egy határozati javaslatot akart benyújtani, az önálló bank felállítása iránt, sőt be is volt nyújtva, csak ki kellett volna fejtennie : akkor hozzájött a minister kérvén, hogy ne tegye, mert azzal eompromittálja a már folyamatban levő alkudozásokat, legyen megnyugodva, ugy is rövid idő múlva meg lesz a bank. És ily ismételt és ünnepélyes nyilatkozatok után mit látunk? Azt látjuk hogy az osztrák nemzeti bank vezértitkára közzé tesz egy könyvet, a melyben nyomtatva ország világ előtt meghazudtolja a magyar ministerek állításait, idézvén időt, dátumot és számot, hogy a magyar kormány lekötötte magát arra, hogy mindaddig, mig az osztrák bank privilégiuma tart: őt sem közigazgatásilag sem törvényhozásilag háborgatni nem fogja. T. ház! Én nem tudom, miképen jellemezzem ezt az eljárást. Nagy bűnt követett el nem egy, hanem egymást követő több minister. Nagy bűnt követtek el azzal, hogy a nemzet háta mögött oly Ígéretet tettek és oly titkos kötelezettséget vállaltak, melylyel a nemzetet pénzügyileg egy idegen eonsortium vasalljává tették és bűnt követtek el azzal, hogy éveken át valóságos csúnya játékot űztek a ministeri felelősségből. Ilyenek után bocsánatott kérek t. ház. nem csuda, ha az ember fájdalommal bár. de kénytelen kimondani, hogy csak kötve hiszen a magyar ministernek. Én tehát elvárom a jelenlegi minister uraktól, hogy az ország ezen igen fontos, ezen vitális kérdésében legyenek nyíltak és őszinték, nehogy elhúzódván az idő, azon tapasztalásra jussunk, hogy ők is respectálják azon titkos kötelezettséget és a nemzet háta mögött tett ígéretet, hogy még egy évet fognak veszíteni, mert a privilégiumot fel nem mondták, és igy a kérdés 1878. előtt nem lenne megoldható. Ezek után a következő interpellatiót intézem a ministerelnök és pénzügyminister urakhoz (olvassa az interpellatiót.) Interpellatió a t. ministerelnök és a t. pénzügyminister úrhoz. Miután általánosan elismert tény, miként az ország mélyen megrongált hitelviszonyai javítása s pénzügyei rendezésének egyik mulhatlan előfeltétele egy önálló jegybank felállítása; Tekintve, hogy ezen ügynek gyors megoldását helyezték kilátásba ugy a m. evi marcziusban alakult uj kormány elnöke az összes kormány nevében mondott programmbeszédében, valamint a t. pénzügyminister ur a tavalyi költségvetési előirányzat benyújtása alkalmával; Tekintve, hogy a jelen országgyűlést megnyitó tro nbeszédébcn ő Felsége maga kijelenteni méltóztatott, miként a törvényhozásnak s kormánynak egyik első teendője lesz a bankkérdés megoldása s ugyanezt haugosztatta az országgyűlés mindkét házának válaszfelirata; Tekintve, hogy az itt emiitett törvényes tényezőkön kívül senki másnak e kérdésre jogos befolyása nincs, nem lehet, nem szabad, hogy legyen; — Kérdem a t. minister uraktól: 1. El van-e a t. kormány komolyan határozva egy önálló nemzeti jegybankot létrehozni: igen vagy nem ? 2. Ha igen: szándékozik-e akként intézkedni, hogy e felállítandó jegybank még a jelen év folytán megkezdhesse működését ? s végre kérdem : 3. Igaz-e, hogy a kormány e tisztán belügyi kérdésre nézve alkudoszásokba bocsátkozott; vagy bocsátkozni szándékozik az osztrák kormánynyal"? S ha ez igaz. kérdem: mily törvényes alapon, mi jogcziinen enged a kormány befolyást más ország kormányának oly kérdésben, melynek eldöntése egyedül s kizárólag a magyar törvényhozói faetorokat illeti? (lilénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpellatiót talán nem szükséges még egyszer felolvastatni, ki fog adatni a ministerelnök és pénzügyminister uraknak. (Helyeslés.) Következik Irányi Dániel képviselő ur interpellátiója. Irányi Dániel: Az én interpellátióm eléggé indokolva lévén az irott szövegben, egyszerűen annak felöl vastatását kérem. (Helyeslés. Halljuk]) Beöthy Algernoil jegyző: (olvassa az interpellatiót.) Értésemre esvén, hogy némely vasúton a személyszállító kocsik — daczára a nagy hidegnek — hol alig, hol épen nem füttetnek, illetőleg melegittetnek. Minthogy ezen mulasztás egyrészt a társulatok által elvállalt kötelezettségbe ütközik, másrészt az utasoknak nemcsak kényelmével ellenkezik, hanem egészségöket is veszélyezteti ; azonkívül pedig — ha netalán takarékossági tekintetből történik, :— aligha nem téves számításon alapszik, a mennyiben a meggazdálkodott fűtés költségét az utazók számának s következőleg a jövedelemnek csökkenése bizonyosan fölülmúlja, ebből pedig részint közvetve — a kamatbiztositást élvező vaspályákat illetőleg, — részint közvetlenül — az államvasutakra nézve — a kincstárra is kár háramlik : Kérdezem a tisztelt közmunka és közlekedési minister úrtól:
