Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-85

85. országos ülés február í). 1876. 313 Szándékozik-e intézkedni, hogy a vasúti személyszállító kocsik rendesen ós kellőkép füttessenek, illetőleg melegittessenek ? Elnök: Közöltetni fog a közmunka ós közlekedési minister úrral. Következik Simonyi Ernő képviselő ur módositványa. Simonyi Ernő: T. ház! Csak néhány nappal ezelőtt intézett Madarász József t. barátom egy interpellátiót a ministerelnök úrhoz ugyanazon kérdésben, melyben én most ismét interpellátiót látok szükségesnek hozzá intézni, t. i. a vám és kereskedelmi szerződés revisiója iránt folyamatban lévő alkudozások tekintetében. Ha a ministerelnök urnák azelőtt hozzá intézett interpellátióra adott válasza kielégítő lett volna ; ha megadta volna azon felvilágosításokat, melyeket nézetem szerint ugy a törvényhozásnak, mint a nemzetnek tudnia nemcsak joga van, hanem szükséges is: akkor fölösleges lett volna, hogy én njra felszólaljak ezen kérdésben. A kérdés igen nagy fontosságú, igen nagy horderejű. Magyarország e kérdés helyes megoldásától várja nemcsak pénzügyeinek rendezhetésót; hanem várja iparának és kereskedelmének felvirágoztatását, várja összes nemzetgazdasági viszonyainak rendezhetését. Ily kérdésben a nemzetnek joga van tisztán látni azon utat és azon irányt, melyet a kormány e tekintetben követ. Én osztozom a ministerelnök urnák a múltkor a parlamentális szokásokról mondott nézetében, a tekintetben, hogy az alkudozások folyama alatt részletekről szólni nem lehet és nem szabad. Osztozom én ezen nézetében; de nem egészen azon határig, a meddig azt a ministerelnök ur kiterjeszteni kívánja, először a parlamentális és a diplomatiai szokás ezen követelményét főleg a diplomatikus nemzetközi tárgyalásokra vonatkozólag hozta be; nem annyira a közgazdasági kérdésekre, hol nem valami kényes diplomatiai titkok elárulásáról, hanem egyenesen anyagi kérdésekről, az enyém és tiedről, a nagyobb vagy kisebb követelésekről van szó. De ha kiterjesztetnének is ezen kérdésekre azon alkudozások : megszűnik a kormány kötelezettsége hallgatni akkor, midőn a másik alkudozó fél már beszélt. Ez igy van még a legkényesebb alkudozásoknál is. Csak egy példát mondok. 1854-ben Angolország ós Oroszország közt a viszony igen feszült volt, midőn a legnagyobb tapintat és a legnagyobb elővigyázatra volt szükség, hogy még a-lehetsége is kikerültessék a háborúnak. Igen óvatosan járt el az angol diplomatia mindazon közleményeiben, a melyeket a nyilvánosság elé. bocsátott, vagy a melyeket más hatalmasságokkal kicserélt. Azonban megtörtént az, hogy egy jegyzékben, melyet az orosz kormánynyal közölt, oly dolgok is foglaltattak, a melyeket az angol kormány bizalmasan közölt volt az oroszKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. szál ós a melyeket épen ezen oknál fogva a saját maga törvényhozása előtt elhallgatott. Akkor azután a törvényhozásban természetesen, midőn megtámadtatott, hogy mikópen van az, hiszen önök Oroszországnak ezt és ezt mondták és arról még is hallgattak. Erre a minister azt monda: igenis az bizalmas közlés volt és nem voltam jogosítva a közszolgálat megkárosítása nélkül a törvényhozással közölni; de most minthogy Oroszország jónak látta a mi bizalmas közléseinket közzétenni : mi szintén közzé fogjuk tenni nemcsak az egész jegyzéket, mely ide vonatkozik: de közzé fogjuk tenni ezen fölül azon más jegyzékeket is, melyeket velünk Oroszország bizalmasan közölt. Angolország közzétette azon igen nevezetes jegyzéket, mely az orosz czár legbizalmasabb beszélgetésének tárgyát képezte Törökországnak felállításáról, a beteg emberről cs az utána maradt hagyaték mi mócloni felosztásáról, a mit Ő a társalgás közben elmondott. íme, az ily nagyfóntos ságu kérdésben, midőn egy kihívó tételnek vagy szónak egyenesen háború lehet, sőt volt is a következése : a kormány nem tartotta magát kötelezettnek a hallgatásra akkor, mikor a másik fél már beszélt. Itt is t. képviselőház kétségtelen az, és tudjuk , hogy a másik fél beszélt, tudniillik az osztrák ministerek habár bizalmasan, de az újságírók, mint szokásuk indiscret módon kifecsegték, azok beszéltek bizalmasan ugyan, de a törvényhozás körében beszéltek és miért? azért, hogy a törvényhozás hozzájárulván bizalmas nézeteikhez, hogy állásaikat erősítsék a magyar kormánynyal folytatott alkudozások irányában. Nem vizsgálom, hogy jogosítva voltak-e az osztrák ministerek beszélni vagy nem ? hanem azt mondom tény az, hogy beszéltek és igy föloldották a magyar kormányt, ha lett volna is kötelezettsége, hogy mólyen hallgasson ezen alkudozásokról, mondom, feloldották ezen kötelezettség alól. A ministerelnök ur egyébiránt maga is, midőn a parlamentalis illemnek, szokásnak elfogadott módjáról szólt: nagyon hangsúlyozta minden tótelében, hogy a tárgyalások részleteit nem szabad közölni. Ezt én megengedem. Egy másik alkalominai a ministerelnök ur megkapván egy szót, mely itt valahol elejtetett, azt monda: hogy ő a minimumot közölni nem fogja, igen helyesen, mert a minimum közlése egyértelmű volna az ultimátummal; már pedig ultimátumot nem szoktunk oly félnek küldeni, melylyel az alkudozást a legjobb hiszemben megkezdtük. " Tehát sem a részleteknek, sem a minimumnak közlését nem követelem, nem kérem ; sőt nem kérem még azt sem, a mi pedig már könnyebben volna megmondható, hogy mondja meg a maximumot : mert hisz ha a maximumot kérném, nem praejudicálnék a minimumnak. Még az megengedi, hogy lealkudhatunk. Én azonban csak az alkud o40