Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-85

85. országos iüés február 9. 1876 311 Helfy Ignácz: T. ház! Köztudomású dolog, hogy a magyar kormány tagjai néhány nap múlva Bécsbe szándékoznak fölmenni, hogy a Budapesten megkezdett alkudozásokat ott folytassák. Úgy a hazai, mint az osztrák sajtó ezen alkudozások tárgyául kettőt emlit föl, t i. a vám- és kereskedelmi szövetség ügyét ós a bankügyet. Épen ezen két tárgynak együttes felemlítése az, mely aggályt kelt föl bennem ós a mi arra indit, hogy e tárgyban kórdóst intézzek a t. kormányhoz. A két kérdés között oly lényeges a különbség, hogy valóban nem értem, miként lehet azokat összekapcsolni, va,gy összekapcsolni akarni. A vámkórdés nemzetközi szerződésen alapszik és igy a dolog természetével, de a törvény világos rendelkezésénél fogva is csak alkudozások utján intézhető el. A bankügy ellenben tisztán csak belügyi kérdés, mely egyedül a magyar törvényhozás intézkedésétől függ és nem is szabad, hogy bárki mástól függjön, mint a magyar törvényhozástól. A vámkórdés törvény szerint időhöz van szabva; a bankkérdésnél azonban semmi időhöz kötve nem vagyunk, legalább jogi tekintetben nem vagyunk semmiképen az időhöz kötve. A harmadik és nem lényegtelen különbségaz.hogy a vámügynek nehézségeit, bonyolultságát nem lehet tagadni ós nem is tagadtuk soha; mert abban két nagy állam érdekei állanak egymással szemben; a bankkérdésnél ellenben nem két állam érdekei állanak egymással szemben, hanem szemben áll igenis a magyar állam érdeke egy consortium érdekeve], mely a közjó, a hazafiság és a birodalmi egység czége alatt tisztán és kizárólag arra törekszik mindig, hogy részvényeseinek minél nagyobb osztalékot juttasson. Annyira nem állunk itten államérdekekkel szemben, hogy még az osztrák kereskedelmi és iparos körök is — ámbár félelemből hallgatnak, mert rajta tartja azon consortium vaskezét, — örülnének, ha ezen consortium ereje megtöretnék, nem hogy még annak kiterjesztését óhajtanák. Mi következik e három különbségből? Az, hogy a magyar kormánynak állása mindkét kérdésben világosan ki van jelölve: a vámkórdósben az alkudozások a kitűzött időre befejezendők; a bankügyre nézve azonban ón semmi alkudozásnak nem látom helyét. Itt nem alkudozásokról van szó. Itt tenni kell! Itt röviden egy törvényjavaslatot kell beterjeszteni, mely három §-ból áll: 1. A kormány felhatalmaztatik, Budapesten egy önálló magyar nemzeti jegybankot felállítani aként, hogy ezen intézet még a jelen év folyamában vagy legfölebb a jövő évi január 1-én megkezdhesse működését. 2. Ezen uj intézmény hatáskörét és működési módozatait külön törvény fogja szabályozni, 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a pónzügymiüister bizatik meg. (Derültség a középen). Ezzel be van fejezve. Ha a pénzügyminister ur akar módosítást tenni: jó, elfogadom, nem leszek olyan makacs, mint ő ; hanem annyi bizonyos, hogy itt jogilag nem lehet egyébről szó, mint arról, hogy a kormány törvényjavaslatot terjesszen elő s a ház kellő időt engedjen neki arra, hogy ezen intézményt létrehozza. Pénzügyi műveletről van szó. Előleges alkudozások gyengítik a kormányt két irányban, gyengítik az osztrák kormánnyal szemben, mert bármire vonatkozzanak az alkiidozások, akár a valuta rendezésére, akár azon viszonyra, mely a két bank közt majd fenálland : azon tény által, hogy önök nern mernek törvényjavaslatot benyújtani mindaddig, míg azzal rendben nincsenek: mintegy bevallják, hogy amig ezen kérdések az osztrák kormánnyal elintézve nincsenek, addig nem érzik magukat feljogosítva arra, hogy intézkedjenek; de gyengíti magával a bankconsortiummal szemben is: mert időt engednek neki, hogy a már is igen hatalmasan megindított actiót még tovább és nagyobb mérvben folytathassa. És ennyi t. ház elég is, benyújtandó interpellátióm indokolására. Nem tehetem azonban, hogy mielőtt azt felolvasnám, hogy a t. minister urakhoz, kikhez interpellátióm szól, egy kérést ne intézzek. Bevezetőleg jeleztem a különbségeket, melyek e két kérdés közt fenforognak. Van még egy más különbség is és ez az, hogy a vámügy nemzetközi szerződésen alapulván, nem tagadom, hogy a kormány nyilatkozataiban bizonyos óvatosságra van utalva: de nem oly értelembení óvatosságra, melynek igazi neve némaság. Én a bankügyben nem látok semmi titoktartásra okot és sohasem hallottam, hogy egy bank felállilása bármely országban titoknak tekintetett vagy tartatott volna az első percztől fogva. Én tehát bátor vagyok már előre is felkérni a t. kormányt, felkérni arra, hogy adandó válaszában ne bújjék megint valami diplomatiai köpenybe, hanem szóljon őszintén, férfiasan, nyíltan és ha ezen kérést intézem ; ne méltóztassanak a t. minister urak azt zokon venni, mint valami személyök iránti bizalmatlanságot : mert kénytelen vagyok erre és kénytelen a ház minden egyes képviselője azon tapasztalatok után, miket e téren fájdalom, szereztünk. Oly tapasztalatok ezek, melyeket hallgatással mellőzni nem szabad. Méltóztatnak tudni, hogy évek óta sürgeti a magyar közvélemény, sürgeti e ház a bankkérdós megoldását. Akárhányszor fordult elő, hogy hol az egyik, hol a másik képviselő kérdést intézett a lefolyt években a minister urakhoz, hogy tulaj donképen mi akadályozza őket abban, hogy a bankot felállítsák; hiszen nincs az ellen semmi törvény, nincs senki, a ki e nemzet jogát kétségbe vonhatná: ők határozottan, ismételve mondották, igazuk van a képviselő uraknak, mi is constatáljuk