Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-85
Sí>. országos ülés február 9 1876. 309 tát befejezettnek nyilvánítom és felteszem a kérdést A kérdés ez: elfogadja-e a ház a végrendeletek, öröklési szerződések ós halálesetre szóló ajándékozások alakkellékeiről szóló törvényjavastot a jogügyi bizottság szövege szerint átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául igen vagy nem? (Elfogadjuk.) Tehát kimondhatom, hogy a törvényjavaslat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Egy óra levén, azt hiszem, a részletes tárgyalás holnapra maradhat. Következik az interpellatió azon sorrendben, a mint a bejegyzések történtek. Legelőször is felhívom Eáth Károly képviselő urat. Ráth Károly: T. képviselőház! Az interpellatió, melyet bátor leszek a földművelés-, iparés kereskedelemügyi ministeriumhoz intézni, egy oly legujabbkori törvényünkre vonatkozik, mely hatásában a törvényhozás czélzatainak egyátalán nem felelt meg ; sőt, mely lényeges részeiben a czélbavett nagyfontosságú érdekekre nézve nemcsak hatálytalannak, hanem egyenesen károsnak bizonyult. A törvényhozó faktoroknak nem képezheti egyedüli feladatát a törvények alkotása, hanem feladatát képezi annak éber megfigyelése is, mennyire felelnek meg a hozott törvények hivatásuknak a gyakorlati alkalmazásban; és ha a gyakorlati életben a legjobb intentiók és a legszebb eszmék üdvöset nem eredményeznek : ugy hiszem, nem szabad késni, ha kell, még némely szép eszmékről való lemondás árán sem: a mutatkozó hiányok gyökeres orvoslásával. Az 1872-ki ipartörvény, — ezt be kell ma már ismernünk, — nem számolt kellőleg a nálunk létező és egyhamar létezhető faktorokkal, s a hazai iparosságot az oly paragrafusok egész sorával ajándékozta meg, melyekben gyönyörűsége telhetik ugyan az eisenachi „catheter-socialistáknak;" de melyek, hogy a gyakorlati életben csak némi gyökeret verhessenek, még évtizedek kellenek. Lehetnek eltérő nézetek c házban s talán magában a kormány kebelében is arra nézve : vajon kell-e egyátalában s mily eszközökkel' kell egész közgazdaságunkat eddigi egyoldalúságából kivetkőztetnünk ; tehát lehetnek eltérő nézetek az iránt, kell-e Magyarországnak, mint eddig kizárólag agricultur államnak, egyszersmind iparos állammá is fejlődni; mily közgazdasági politikát kell hazai iparunk extensiv ós intensiv fejlesztése érdekében elébb-utóbb inaugurálnunk ; mondom, industriális hivatásunk tekintetében lehetnek a nézetek eltérők, valamint csakugyan igen eltérők is. De már arra nézve, hogy iparunkat legalább kiterjedésének és versenyképességének jelen fokán tartsuk fen, hogy ne hagyjunk egyik iparágat a másik után elpusztulni, hogy összefont karokkal nem nézhetjük a polgári középosztály legszorgalmasabb, leghazafiasabb művelődési képességgel nagy mértékben biró elemeinek végromlását: eziránt a házban ugy hiszem, eltérő nézetek nincsenek. Midőn egyrészről a királyi trónbeszéd, másrészről e ház válaszfelirata ismételten hangsúlyozta az ipar- és kereskedelmi viszonyok javításának szükségességét, már csak államháztartásunk rendezésének szempontjából is ; midőn csak legközelebb lépett életbe a magyar kereskedelmi codex; midőn talán már a közelebbi napokban fogja a magyar váltótörvény és reménylhetőleg nemsokára a csődtörvény is a ház tanácskozásainak tárgyát képezni: lehetetlen a kormánynak, lehetetlen a parlamentnek szemet hunyni egy már meghozott törvény hiányai előtt, mely az iparososztályra nézve mindmegannyi existentiális kérdést képező intézkedéseket foglal magában. A hazai iparosság, tudjuk, nem üdvözölte örömmel az 1872-iki ipartörvényt, ós korainak, azért károsnak tartotta a korlátlan iparszabadság felhozatalát, a nélkül, hogy ennek szükségszerű előfeltételeiről gondoskodás történt volna. Azóta, az e téren szerzett gyakorlati tapasztalat nyomán állítom ezt, az 1872-ik XVIII. törvényczikk alapelvével, az ipari vállalkozás szabadságával mint a a korszellem elutasithatlan követelményével iparosaink zöme megbarátkozott, ós e szerint az ipartörvény módosítása iránt mind hangosabban nyilvánuló kivánalmak nem vonatkoznak a törvény alapelvének felforgatására. Különösen kívánom e tényt ez alkalommal hangsúlyozni. Tehát nem arról van szó, hogy a vállalkozás szabadsága iparés kereskedelmi téren bármikép megszorittassék; nincs szó az iparűzésnek a szakbeli képesítés kimutatásától való függővé tételéről; nincs szó a czéhrendszeri hagyományokkal bármily modern alakban való megalkuvásról: hanem igenis szó van az iparos tanviszony szabályozásáról ós a kötelező szakoktatásra vonatkozó törvényes intézkedéseknek hatályosabb érvényesítéséről; szó van a munkaadó és segédmunkás közt beállott teljes fegyelmetlenség megszüntetéséről; szó van egy életerős ipari szervezet létesítéséről és ezáltal a társulásban rejlő versenyre képesítő erők hatályos kifejtéséről. A legkárosabb következményeket szülte mindenesetre az ipartörvény azon intézkedése által, mely szerint az elavult czéheket egyszerűen feloszlatta, tehát az iparos organisatió terén tabula rását csinált anélkül, hogy a szabad társulási működés számára bármely garantiákról gondoskodott volna; holott, ha a törvény egyszerűen kimondja. hogy az elavult czéhszerüségek megszüntetése mellett a volt czéheknek bizonyos normatív szabványok szerint kellend átalakulniuk : az elavult szervezetet nem váltotta volna fel, mint ez tényleg történt, teljes desorganisátió; hanem a létezett egyesülések, a kor igényéhez mért szabad jellé-
