Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-85
85. országos Ülés február 9. 1876. 307 szabályozását és megoldását, melyek a végintézkedésekre vonatkoznak, miután ezen törvényjavaslat lényegében és szerkezetében azon czélnak, melyre szánva van, kétségtelenül megfelel; miután végül ezen törvényjavaslat a formaiságoknak lehető egyöntetű és egyszerű megállapítása által a jogéletnek kétségkívül nagyon hasznos szolgálatokat fog tenni, a nélkül, hogy ezúttal magukra a részletekre vonatkozólag nyilatkoznám: ismételve ajánlom azt a t. háznak, átalánosságban elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy az átalános vitához senki sincs felirva, felteszem a kérdést. Antal Gyula: Bocsánatot kérek én még tegnap felírattam magamat. (Halljuk!) A törvényhozásnak mindenesetre első és legfőbb kötelessége teendője, hogyha .törvényeket alkot: azok jók legyenek. Tudjuk, hogy az igazságügy terén a jó törvényeknek milyen hatásaik vannak ; tudjuk, hogyha a törvény jó, az által a polgárok a költséges perektől megkíméltetnek ; tudjuk, hogyha a törvény jó: akkor egy osztálynak szeplőtlensége helyre van állítva. Uraim! nem a múltban meghozott ügyvédi rendtartás állítja vissza az ügyvédi szeplőtlenséget; hanem visszaállítja azt a jó törvény és ezen czélból már Mária Thereziának 1753-ban, midőn a codifioatiói *a a lépéseket megtette ós az utat megadta: egyik főczélja az volt, hogy jó törvény által az ügyvédi szeplőtlenség visszaállittassék Én, midőn ezen törvényjavaslat előttünk fekszik, igen természetesen azt bírálom, hogy jó-e a törvény ? Mindeneke]őtte azonban azt bírálnám, minden esetre ezen törvénykészités módjára vonatkozólag kell észrevételt tennem és vizsgálnom azt: vajon ezen törvény készítésének módja jó-e, helyes-e, vagy nem? Én szerintem, hogy lehető jó törvényt hozhassunk, a törvény-készítés eme módját helyesnek nem tartom. Két módot ismerek. Az egyik: az egész anyagi polgári jognak codificatióját és annak egyszerre benyújtását; a másik módja pedig az, hogy a polgári magánjognak egyes részei, de azok aztán tökéletesen, törvény alakjában a ház asztalára tétessenek és törvénnyé emeltessenek. Igen. t. ház! Itt van egy törvényjavaslat, a mely alakot szab oly fogalmaknak, a mely fogalmakról még sem e t. házban, sem pedig e házon kívül a magyar jogász világ nem olvasott a mi törvényeinkben, vagy tárgyalásainkban soha. T. ház! A ki állit, annak bizonyítani is kell. Azt mondottam, hogy ily fogalmakat a magyar jogban nem olvastam és azt mondom, hogy a halálesetre szóló ajándékozásról nem, különösen nem azon kifejezés szerint, a mely itt az átmeneti intézkedésben foglaltatik. Itt az van mondva: A visszavonhatlanság kölcsönös kikötése nélkül létrejött halálesetre szóló ajándékozások, ha ezen törvény kellékeinek meg nem felelnek sat. Ezt kérem a magyar jogászvilág Ausztriában csak legatumnak ismeri, a mely a végrendeletnek, az örök szerződésnek egy részét képezi Ez tehát nem jogi intézmény, a melynek külső alakszerűségéhez valami megkívántatnék. A második kivétel, a mely a 30-ik §-ban foglaltatik: az már idegen fogalom, a mely nálunk nincs meg ; az osztrák törvénykönyv szerint igenis megvan, és hogy ott visszavonható ne legyen : magában a szerződés természetében van; mert az anyagi dispositió ott van megmondva, hogy visszavonni nem lehet, írásba kell tenni és a másik fél azt elfogadja. Itt tehát alakszerül eg intézkedik oly valamiről, a mi anyagi dispositiónkban nincs. így vagyunk az örök szerződéssel. Nem azt mondom, hogy a magyar jogászvilág az örök szerződést nem ismeri : mert tudva van, hogy az osztrák polgári törvénykönyv nálunk érvényben volt, de mondom, incosequentiába keverednénk, mint épen abba, a mit a t. előadó ur mondott, ha mi alakszerűségről hozunk törvényt a nélkül, hogy anyagi dispositiónk lenne. Ha nézzük a törvény szakaszát: azt látjuk, hogy kórvész alkalmával lehet végrendeletet alkotni és pedig kiváltságos végrendeletet. Ez külső alakszerűség, ez formalitás? Szerintem nem. Ez megállapítása annak: vajon kik képesek kiváltságos végrendeletet alkotni, tehát ez nem a formalitáshoz tartozik. Ezen szempontokból kiindulva, én nem helyeslem ezen utat, és miután ezen utón vagyunk: igen bajos, hogy emberileg is jó törvényt alkossunk. De éltől eltérve t. ház, magában a törvényjavaslatban az, a mi in speeie a végrendeletekre és a fiók-végrendeletekre vonatkozik: olyan, a mi jóvátehető, és a szabványok olyanok, hogy a kor színvonalán állanak. De kétszer kettő négy az is, hogy ha törvényt alkotunk: ennek egyik lényeges kelléke az, hogy a visszaélés elkerültessék. Itt pedig nincs oly intézkedés, melylyel ezeknek eleje vétetnék. Osak egyet hozok fel, s majd a részleteknél bátor leszek indítványomat minden egyes szakasznál, a hol szükségesnek látom, beadni. Az egyik az, hogy a végrendelet keltének és helyének kitételét a törvény nem kívánja meg. Lehet egyén, kinek több végrendelete van. Honnan Ítéljük meg, hogy melyik az érvényes. Hogy a végrendelkező birt-e végrendelkezési képességgel: azt a kelet kitétele nélkül megítélni nem lehet. Hogy a tanuk birnak-e tanuzási képességgel ? azt szintén nem Ítélhetjük meg a kelet kitétele nélkül. A törvényjavaslat egyik §-ban igen helyesen gondoskodva van arról, hogy ha külföldön alkottatnak végrendeletek és azok az ottani alakszerűségek szerint vannak alkotva: megállanak. Ámde, ha a helyet nem kell kitenni, hogyan lehessen ezt elbírálni? 39*
