Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-85

306 Sá. országos iilé« február 9. 1876. óráig lehetne még folytatni a tárgyalást s akkor vennők elő az interpellátiókat. Horánszky Nándor előadó: T. ház! Azon mélyen érzett szükség, mely az igazságszolgáltatás terén anyagi magántörvényeinknek hiányossága,— sőt talán mondhatnám hiánya miatt, —naprólnapra élénkebben nyilvánul ós mely szükségérzetnek nem egyszer adatott e házban és e házon kivül kifejezés: felment engem azon kötelességtől, hogy e törvényjavaslatnak szükségéről, ezéljáról ós hasznosságáról tüzetesesebben szóljak, avagy hogy azt egyatalában bővebben indokoljam, mint a mennyire azt a kormányi előterjesztés és az igazságügyi bizottság jelentésében indokolandónak tartatott. Maga azon egyetlen jogszabály, mely ez idő szerint hazánkban a végintézkedések formalitásaira vonatkozólag életben van, — érteni az ideiglenes törvénykezési szabályok 5. §-át, — mely azt mondja: hogy a végrendeletek és fiókvógrendeletek külkellékei tekintetében, a magyar törvények, statútumok és a törvényes gyakorlaton alapuló különféle szabályok, egyforma hatálylyal bírnak; mely jogszabályban tehát a végintézkedések egy tekintélyes részére, milyenek az örökségi szerződések, és a halálesetére szóló ajándékozások, egyátalán semmiféle intézkedés nem foglaltatik, magukra a végrendeletekre és fiók végrendeletekre nézve pedig az igazságszolgáltatás és a jogélet a statútumokra és bizonytalan és meg nem állapított gyakorlatra van utalva; mondom maga ezen körülmény híven tükrözi vissza azon bizonytalanságot, azon ingatagságot, a melynek ez idő szerint e téren a jogélet Magyarországon kitéve van, elannyira t. ház, hogy én bátran ki merem jelenteni és alig csalódom, ha azt hiszem, hogyha a törvényhozás már egyátalán a részletes eodifícatió terére lép, ezen kérdés mindenesetre igen feltűnően kimagaslik azon sok között, melyeknek mindenike egyformán és sürgősen követeli a megoldást. Igaz ugyan t. ház, hogy a végrendeletek és az ezzel rokon természetű végintézkedések szabályozása a polgári törvénykönyvnek csak egy csekély részét képezi. Azt sem lehet kétségbe vonni, hogy ezen alakszerűségei a végintézkedéseknek szoros összefüggésben állanak a végrendeleti örökösödés egyéb részeivel, mely összefüggés kívánatossá tette volna, hogy az öröklési törvényeknek legalább ezen része, t. i. a végrendeleti örökösödés egészen és egyszerre szabályoztassék, szükséges lett volna pedig azért, hogy ez által kikerültessenek azon inconvenentiák, melyek fenforognak e tekintetben, hogy ezen alakszerűségekkel egyéb létező jogintézményeink más részei is, melyek t. i. a végrendeletekre vonatkoznak, összefüggésbe hozassanak, — és a mely inconvenientiák magát az igazságügyi bizottságot is arra kényszeritették, hogy ezen törvényjavaslat keretébe annak egyik fejezete alatt felvegyen oly intézkedéseket is, melyek sem a tudomány, sem a codificatió tekintetei sem végül a gyakorlat szerint is ezen törvény keretébe szorosan nem tartoznak. Daczára azonban t. ház, mindezeknek lehetetlen mégis, hogy őszinte örömmel ne üdvözöljük ezen törvényjavaslatot, mint olyat, mely egy részről egy tagadhatatlanul létező nagy bizonytalanságnak véget fog vetni, és mint olyant, mely alapos reményre jogosít fel az iránt, hogy a törvényhozás factorai eljutottak immár felismeréséhez annak, miszerint anyagi törvényeink codificálásához komolyan hozzá kell látnunk: ha egy részről az igazságszolgáltatás calamitásain segíteni akarunk, másfelöl a jogbiztonságot, mint minden államok létezésének egyik legfőbb biztositékát szemeink előtt összeroskadni látni nem akarjuk. Valóban figyelemre méltó, és egyatalában szerencsésnek nem nevezhető jelenség az t. ház. hogy míg más államok gyakran igen nehéz viszonyok és körülmények közt sem feledték el azt, hogy mivel tartoznak a codificatió terén az államélet fejlesztésének, a mint erre számos példát idézhetnék, a mint erre vonatkozólag felemlíthetném a római jog történetének egész lánczolatát, a códe-ok létrejövetelónek történetét, és egyatalában azon erőfeszítéseket, melyek a jogfejlesztós tekintetében a XIX. század haladását annyira jelzik, — mondom — daczára ezeknek, a magyar törvényhozás az anyagi magánjog codificatiója iránt tagadhatlanul a lehető legmostohábban járt el. És ha azon egyetlen kis törvényt, melyet a nők nagykorusitásának érdekében a törvényhozás megalkotott, kiveszem: elmondhatom, hogy egyatalában semmit sem tett a törvényhozás e téren az igazságszolgáltatás érdekeinek emelésére, mely érdekeket t. ház, — hiába hozunk bármiféle áldozatokat, hiába nyulunk az igazságszolgáltatás alaptörvényeinek gyakori bolygatásának eszközéhez, sőt megingatásához, hiába szaporítjuk vagy reducáljuk a bíróságokat: orvosolni gyökeresen felfogásom szerint nem fogunk mindaddig, míg az anyagi magánjog terén a jogbiztonságot törvények által megállapitani nem fogjuk. Ez irány az, mely irányban az első lépés felfogásom szerint ezúttal ezen törvényjavaslatnak általános tárgyalás alá kerülése által tétetik és ón azt azon reményben, hogy csakhamar követni fogja az anyagi magántörvények egyéb részeinek codificatiója is : a t. háznak átalánosságban elfogadás végett ajánlok. [Helyeslés.) Csakis magára a törvényjavaslatra vonatkozólag átalánosságban annyit kívánok még megjegyezni , hogy miután ezen törvéi^'avaslatnak szüksége minden kétségen felül áll; miután ezen törvényjavaslat felöleli mindazon jogintézmények