Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-85

M5. országos ülés február 9. 1876. 30J igen rósz ajánló levél volna, ha a közigazgatási bizottságoknak fegyelmi hatósága oly módon vezettetnék be az életbe, a mint azt a pénzügyminister ur óhajtja: inert az nem egyéb mint a hatóságok iránti bizalmatlanságnak kifolyása. Egyébiránt nem is tudom magamnak elgondolni, hogy ezt az államnak nagy költsége nélkül mikép lehet eszközölni. Ugyanis a vizsgálatok • megejtése vagy oly közegek által fognak történni, a kik egyszersmind vádlók, vagy pedig oly közegek által, kik a fegyelmi hatóságot úgyis gyakorolják: a szolgabirók s az alispán Már pedig azok, akik a vizsgálatot eszközük : nézetem szerint sokkal tisztább fogalommal birnak a tényállásról, mint azok, a kik a beterjesztett iratokból merítik azt, annálfogva én helyesebbnek tartom Halász Bálint módositványát és azt elfogadom. Elnök: Szólásra már senki sincs feljegyezve, miután Madarász képviselő ur elleninditványát még 9 képviselő is aláirta, neki szólási joga van. Madarász József: T. ház! Azért is, mert néhány képviselőtársam az általam mondottakat egészen más értelembe vette, vagy elferdíteni szíves volt, {Derültség) engedelmet kérek a t. háztól, hogy az általam mondottakra tett észrevételekre némi viszonválaszt adhassak. Először is Király Alajos képviselőtársam azt mondja, hogy szeretünk hivatkozni Amerika és Anglia példáira; hanem azt semmiképen sem tudjuk eltulajdonítani, a mi azon állam polgárai legmagasabb erénye, hogy minden törvényt, a mely meghozatott, tisztelni is kell. En biztosítom a t. képviselő urat és nem egyszer mondottam, — hogy én a törvények iránti engedelmességet ismerem; azonban azon törvényt, melyet károsnak, rosznak, veszedelmesnek tartok, azt, ne méltóztassék követelni, hogy máskép tiszteljem, minthogy annak engedelmeskedjem. Különben elkövetek mindent alkotmányos utón s módon azon káros törvény megváltoztatására; azzal tisztelem meg leginkább azt a törvényt, ha az oly törvényt, a mely meggyőződésem szerint az államnak s polgárainak nem használ: mielőbb megváltoztatni iparkodom, s az sikerül is. Ha. a t. képviselő ur szeret Anglia és Amerika példájára hivatkozni: akkor figyelje meg egyúttal azt is, hogy Amerikában ós Angliában ily törvényeket s ilyen §-t. mint ez a 12. §. az ember nem hogy tisztelettel fogadná, hanem lehetetlen hogy ilyen törvény meg is hozassék. A mi továbbá a t. képviselő ur azon megjegyzését illeti, hogy én gúnykép hoztam volna fel, hogy ha a esempészkedést megakarjuk akadályozni, minden ember háta mögé egy finanezot kellene állítani. Én azt nem mondottam. En csak a minister ur által véleményre felkért és véleményt mondott szakemberekre hivatkoztam, nevezetesen egy gazdasági egylet és egy megyei bizottság véleményére, a mely vélemény lehetetlennek nyilvánította a csempészet megszüntetését, máskép, mint ugy, hogy a halálbüntetés mondatik ki reá, és minden ember háta mögött finanezot állítanak fel. Tehát az akasztófát még az illető vélemény sem emiitette. Ha a t. képviselőtársunkhoz régebben lett volna szerencsénk, tudhatná, hogy én magam részéről minden halálos ítéletnek különben is meggyőződésből ellene vagyok. De ha ő azt véli, hogy Angliában még most is helyes volna az a törvény, hogyha egy fa kitöretett, az halállal büntettessék: akkor azt hiszem, hogy téved, ha ezt a példát ellenem hozza fel, saját állitásának indokolására. Azt hiszem a fatermelés fontos nemzetgazdászati mivelési ág, és büntetésre méltó az, aki ilyen fát kitör; hanem akkor, ha ő az akasztófának oly nagy barátja —• nem tudom az-e — hát a dohányra nézve is az áll; az is fontos termelési ág és talán arra nézve is be kellene hozni, hogy a ki a dohányt kivágja: megbüntettessék, és ha, a képviselő ur következetes akar lenni, hát akkor annak a finaneznak is, ki a dohányt kivágja, a háta mögé akasztófát kellene állítani. (Derültség.) Nagy György képviselő ur beszédjének mondhatlanul örvendezett Paczolay János képviselő ur; azonban engedje meg nekem, hogy azt mondjam, hogy Nagy György képviselő ur néhány állitásának semmi alapja nincsen. 0 legelőször is azt mondja, hogy két dolog az: .a miért nem tudunk lelkesedni, fizetni s engedelmeskedni. En teljesen alaptalannak nyilvánítom ez állítást. Igen jól tudom, önmagamról is, hogy mindazon adónemek, a melyek nem hazám javára fordíttatnak : az én ellenszenvemmel találkoznak ; de azért, ha van pénzem — és nem csak én, hanem általában 1867. óta Magyarország polgárainak nagy része adóját megfizette. 1861. és 1865. közt igaz ez nem történt igy. Tehát az adó nem fizetés nem oly bünnem, melyet itt e házban a nemzet ellenében, mint érvet lehetne felállítani. Az engedelmeskedés ellen egyáltalában nem érvelhetni: mert én legalább nem tudok esetet, a midőn a törvény elleni engedetlenség következtében a törvény szigorával kellett volna élni. De a t. képviselő ur átmegy azután arra, hogy az én nyilatkozatom azon engedetlenség és nem fizetés érzéseinek kitörésére nem igen szolgálhat alapul és azt kérdi, hogy például ha rajtam követtetnék el az, a mi az államon követtetik el: felszólalnék-e akkor, miért nem teszi az állam kötelességét és nem venném-e rósz néven, ha nem oltalmazna a tolvajok ellen ? Engedelmet kérek, a t. képviselő ur állítása alaptalan: mert én a csempészeket soha sem ki-