Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-85

300 85. országos iilís február í>. 1876. Hanem mindamellett, hogy örvendetes és kí­vánatos az ily kifejezések minél gyakoribb ismét­lése a házban: azon szigorhoz, melyet a pénzügy­mini ster ur előbb méltóztatott a monopólium irá­nyában, illetőleg a községek és a tisztviselők irá­nyában kifejezni, hozzá nem járulok. Én az osztó igazságot ugy képzelem magam­nak, hogy az állam jövedelmének biztosítására megtétessék minden, a mi szükséges ; de viszont a polgárok is legyenek biztosítva az iránt, hogy ne önkény uralkodjék és a törvény fog a polgá­rok és pénzügyi közegek közt szabályul szolgálni. Már pedig méltóztassanak megengedni, én nem látom, hogy a finanez közegek elfogulatlan bírák lehetnének, midőn épen oly ügyekben kívánnak ha­tározni, hol ők a vádlók. Ha a t. pénzügyminister ur előadása elfogad­tatik: ez nem mást jelent, mint azt, hogy Magyar ­ország polgárai az államkincstár irányában soha jogi alapon nem fognak állani; hanem fölöttük mindig a finanez fog kénye-kedve szerint hatá­rozni. De el nem fogadhatom a t. pénzügyminis­ter ur abbeli előadását sem, hogy az elöljárók akkor, midőn ők fel nem jelentették vagy meg­nem akadályozták a csempészetet: hogy ők akkor jövedéki megcsonkítást követnének el. Nem követ­nek ők el azért jövedéki megrövidítést és a tör­vény értelmében sem fognak büntettethetni; hanem meg fognak büntettetni azon mulasztásokért, me­lyet hivatalos állásuknál fogva ő nekik tenni vagy cselekedni szabad nem volt. Ez két különböző tény : valamit mulasztani és valamit cselekedni; vagy ha valaki csempészettel megrövidíti, meg­csalja az államot és így kárt okoz neki : akkor igenis ezen cselekedetért követelhet az állam rajta jövedéki megrövidítésért kárpótlást és azt meg is veheti: mikor hivatalos állásánál fogva valakit ab­ban meg nem akadályoz az illető: akkor az ál­lamnak nincs több joga, mint a mulasztásért, mely rá háramlik, tőle követelni, hogy a kárt megtérítse. Ez tehát nem egy dolog. Ezt senki kétségbe vonni nem fogja; épen azért, hogy az illetékességet minduntalan össze ne zavarjuk hogy valahára min­den tekintetben tisztába jöjjünk, hogy minek ki a bírája: szükséges és azt hiszem, a belügyminister is abból az okból indul ki, midőn a közigazgatási törvényjavaslatot behozta, hogy a mennyire lehet­séges : az eljárások összeegyeztethessenek és köny­nyittethessenek, mondom azért hozta be a közigaz­gatási törvényjavaslatot ós azért hozta be a fe­gyelmi bíróságokról szóló törvényjavaslatot, hogy az állam érdekei minden tekintetben a legcseké­lyebb költséggel, a legcsekélyebb zaklatásokkal megóva és minden visszaélés ellen biztosítva le­gyenek. En tehát már az előbbi müveletek kifo­lyásának tartottam azt, hog£ Halász képviselő ur indítványozta, miként a kötelességét nem teljesítő tisztviselő, ki tudniillik valamely csempészetet az illető hivatalnoknak fel nem jelent, nem egy kü­lön álló, nem is hatóság és bírói képességgel bíró közeg által ítéltessék meg; hanem szükséges épen az egyszerűség és egyöntetűség tekintetéből, hogy az ily esetek mindig a közigazgatási törvényben felállított fegyelmi bíróság elé kerüljenek. így lá­tom csak elkerülhetőnek azt, hogy különböző dolgok és cselekmények egy fogalom alá ne vé­tessenek, és hogy ez illetékességek pontosan meg­különböztessenek. Megvallom őszintén, hogy a jövedék megrö­vidítését elkövetőkre nézve csak azért fogadnám el a pénzügyi igazgatóságát, mert ez esetben jelen­leg máskép eljárnunk nem lehet; de nem kételke­dem, hogy a pénzügyminister minél inkább ipar­kodni fog arra, hogy e kérdésekre egy rendes bí­róság állíttassák fel ; mert méltóztassanak megfi­gyelni az oly eseteket és a tapasztalásból tudjuk, hogy a legigazságosabb panaszok is kedvezőtlenül elöntetnek el és ha visszakövetelése van az em­bernek, csak igen, igen ritka esetben jut hozzá és gyakran annyi költséggel, a mennyit maga a kö­vetelés kitesz: mert a mi egyszer a finanez kezébe került, azzal ugy vagyunk vele, mintha az ember az oroszlán-barlangba dobná. (Derültség). Hogy ez állapot minél elébb megszüntettessók. ismétlem azon kérésemet, melyet a házban már egyszer volt szerencsém kifejezni, hogy e tekintet­ben bíróságok állíttassanak fel : kérem tehát, hogy a t. pénzügyminister már a jövő ülésszakában örven­deztessen meg bennünket ily törvénynyel. Én tehát Halász Bálint képviselő társam által beadott módositványt, mint a jelen körülmények kö­zött különösen a közigazgatási törvénynyel is szo­rosan megegyezőt és abból kifolyót elfogadom. (Helyeslés). Kende Péter: T. ház! Én tökéletesen egyet értek a pénzügyminister úrral abban, hogy ezen törvénynek foganatosításáról is kell gondoskodni; de nem fogadhatom el azon nézetét, mintha csak tisztán fegyelmi esetek volnának azok, a melyek az illető községi megbízottak, szolgák stb. által elkövettetnek, s hogy ezek az illető bizottság"által biráltassanak el. A minister ur azt állította, hogy ezek némi tekintetben jövedéki kihágás alá esnek, a meny­nyiben nem tettek eleget a törvényhozó rendele­tének, a mely a 15. §-ban foglaltatik és annyiban igazat adok a minister urnák, a mennyiben az illetők az államjövedéki csempészőkkel solidaritás­ban állanak. De miután én itt semmi solidaxdtást felfedezni képes nem vagyok és mint Paczolay képviselőtársam mondta, ez semmi egyéb mint fegyelmi kihágás: ennél fogva e dolgokat egy ju­risdictio elé hozni nem lehet. De különben azért sem fogadom: el a meny­nyiben ez a közigazgatási bizottság tekintetében

Next

/
Thumbnails
Contents