Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-85

296 65. országos ülés február 9.1876. mekbe a morált, hogy addig mig gyermek : kövesse azt; az tévúton van a morál iránt. En megkívánom, hogy a gyermek szivébe a morált azért csepegtessük be, hogy mikor meglett férfiúé lesz: akkor azt annál biztosabban gyakorolja; mert gyermeksége óta növekedett fel benne. De ha a tisztviselők olyanok, kiktől azt kívánjuk, hogy mikor kinevezési oklevelöket vették, a szivökbe oltott morált mind ejtsék el és cseréljék föl más morállal : akkor azt állítom, hogy az ily állam fennállásához kevés reményem van. Arról van szó és különösen Király képviselő ur kelt ki az ellen, hogy itt kémkedés, kutatás, kobzás ellen felszólalás történt, és hivatkozott Angliára s arra, hogy mi történik Angliában és Amerikában, hol a kémkedés, kutatás, kobzás nincs annyira elkárhoztatva ; mert hiszen Angliában mindenki köteles a rendőrnek segédkezet nyújtani. Igen is; de nem a kutatóknak, nem a szagláróknak, arra nincs törvény Angliában, mely a csempészet ki kutatásának megakadályozását elrendelné, hogy a polgárok segédkezet nyújtani tartoznak : de igenis van arra, hogy ha a közbéke, a közcsend megzavartatik: minden honpolgár tartozik segédkezet nyújtani, ha arra felszólittatik. Ez egészen más, mint a kutatás, kobzás mesterségének üzése és annak elősegítése. Azt mondja szintén Király képviselő ur, hogy 70, 80 év előtt Angliában a fatörés ellen halálbüntetés volt. Megvallom; hogy épen a fatörés ellen volt-e ? nem tudom ; de tudom azt, hogy igen sok eset volt Angliában a törvénykönyvben, melyre halálbüntetés volt elrendelve, ha nem csalódom 36 eset volt, a melyre halálbüntetés volt szabva; csakhogy az angolok már 40—50 évvel ezelőtt rájöttek, hogy az badarság és eltörölték a halálbüntetést : kivéve egy esetre, a szándékos gyilkosságra, erre a szándékos gyilkosságra fönn áll a halálbüntetés ma is ; a többit 40—50 óv előtt eltörölték. Remélem, hogy Király képviselő ur később maga is be fogja látni, hogy a szigorú büntetés a csempészetet meg nem szünteti. Egyébiránt ugy Király — mint Nagy György képviselő ur Angliára hivatkoztak : különösen Nagy György azt monda, hogy ott jellemesebbek a törvény közegei. Engedelmet kérek, az a nagy különbség, mi köztünk és Anglia közt van: nem ebben áll, hanem abban, hogy a törvénynek minden községek szigorúan felelősek tetteikért. Minálunk nem ez az eset. Angiiában is szabad elkobozni, Angliában is szabad valakinek a házát felkutatni; de nem a financz önkénye szerint; hanem egy birói rendelet következtében, mely bíró csak akkor adja ki a rendeletet, ha előtte tanu-bizonyság történik, hogy itt alapos gyanú van, hogy itt kihágás történt, például csempészet. Daczára a szabad kereskedésnek igen sok ezikkre magas és súlyos vám van kivetve és ha a csempészet feljelentetik: az illető biró megkéretik ós kiadja a rendeletet, hogy az illető háza kikutattassák. De ez nem minden, nem az egyedüli garantia. A főgarantia abban fekszik, hogy ha valakinek a háza felkutattatott és nem találtatott semmi: ő idézheti a hivatalnokot perbe és nyer kárpótlást azon kellemetlenségért, mely itt elkövettetett, ebben van az erő. (Ménk tetszés a széhö haloldalon,) Ezért Angliában a rendőrök, a íinanczok nagyon meggondolják, mielőtt valakinek a házát kutatás alá veszik. Hogy ez igy van: mondhatok egy érdekes példát. (Halljuk!) Az 50-es években, midőn Kossuth Lajos Londonban lakott, jött hozzá egy idegen nemzetbeli ember. ki Magyarországban szolgált mint honvéd-tiszt és jelesen mint tüzér-tiszt a forradalom idején, s kérte őt, hogy szegénységben levén, valami módon segítse. Kossuth megtudván tőle, hogy ő itten egy tüzér-laboratoriumban dolgozott, azt monda neki: van egy ismerősöm, kinek London közelében nagy röppentyű gyára van, oda fogom ajánlani. A volt tüzér-tiszt el is fogadta az állomást: azonban rövid idő múlva, miután ott alkalmaztatott volna, elmegy a rendőr-főnökhöz és ott bejelenti, hogy abban a gyárban Kossuth számára nagyszámú röppentyűket készítenek, természetesen Ausztria ellen. Miután Angliában világos törvény van arra- nézve, hogy aki ott hadi-készitményeket csinál egy oly állam ellen, a mely Angliával barátságban áll , az törvénytelenséget követ el: a belügyrninister elrendelte annak a gyárnak felkutatását és az illető hadikészletnek lefoglalását. A rendőrség felkutatta az egész gyárat, de nem talált semmit. Mi lett ennek a következése? az, hogy a gyár-tulajdonos beperelte a belügyministert. A belügyrninister tanácsát kérte a korona üg}

T

észeinek, de ezek azt mondták: hja a minister ur bakot lőtt, nem biztos informatió alapján indult el: legokosabb, ha megfizeti a. kárpótlást. Ki is fizettek a gyár-tulajdonosnak 60,000 frtot minden hiány nélkül. Ily körülmények között nagyon meggondolja a rendőrség a kormány, kinek a házát kutassa fel. Nálunk miképen áll a dolog? Eajtam elkövettetik a legnagyobb méltatlanság, sértés, boszszantás és mikor annak vége van, azt mondják: roszul voltunk értesítve, bocsánatot kérünk az úrtól. A legtöbb esetben még azt sem mondják ; hanem még ők zúgolódnak, hogy miért nem sült ki semmi (Derültség a szélső baloldalon.) Ily esetben, hogy valaki elégtételt nyerjen: szóba sem jön, sem a- polgárok érdeke, nyugalma, családi biztonsága. Itt a főkérdés csak; az, hogy a pénz az állam kincstára számára biztosittassók; pedig az állam fenállásának czéljánál csak másodrendű dolog: mert állam nélkül nem lehet állam-