Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-84
290 84. országos ülés február 8. 1S76. mieink! Az angol rendőrnek azért nyújtanak segédkezet, inert ha az valamely bűnöst el akar fcgni: akkor az igazán bűnös. Azt mondja ezen törvényjavaslat, hogy a községi elöljárók kénytelenek legyenek az illető csempészeket feljelenteni, kölönben megbüntettetnek. Nem hiszem, hogy akárki önérzetes emlőért találjon a községi elöljárók közt, ki azt elfogadná bármikor is; és ha el is fogadja: azt kérdem, hogyan lehet ezt ellenőrizni, hogyan lehet azt bebizonyítani, hogy az illető látta, hogy csakugyan dohányt csempésztek? Király képviselő ur azt kérded, hogy rendezett állapot-e az, hogy a szolgabíró segédkezet nyújt a csempészetnek igen sok esetben ? Magam is elismerem, hogy az bizony anomália; hanem a t. képviselő ur ugy állítja elő, hogy bármi néven nevezendő törvény legyen is az, ha az ember egyéniségével nem is egyezik meg: még is fel kell jelenteni. Kérdem, kiket jelentett ő fel valaha életében; pedig ő fog ismerni igen sokat, a ki csempészett dohányt szi. Hivatkozott a képviselő ur arra, hogy Angliában 70 évvel ezelőtt nem tudom micsoda törvény halállal fenyegette a bűnösöket. Én hivatkozom arra, hogy Magyarországon egy időben a dohányzónak a pipaszárát keresztül húzták az orrán. Mikor a t. képviselő ur törvényre hivatkozik : jó lenne megnézni micsoda törvények azok, és mely időben, mely körülmények közt hozattak. Én tehát, nem az egész §-t kihagyatni és ennyiben nem csalatkozom egészen Madarász József képviselő társam indítványához, mert azt igenis helyeslem, hogyha a pénzügyi hatóság vagy pénzügyőrök felszólítása folytán a községi elöljáróság a csempészet megakadályozásánál, vagy ennek befolyásánál közreműködni vonakodik: igenis büntettessék meg, Ezek után Madarász József képviselő társam indítványát, nem egészben ugyan, hanem csupán a másik két alineának kihagyására nézve, pártolom. {Mélyedés balfelöl.) Nagy György: Dicső nemzet vagyunk, igen sok szép tulajdonságunk van, tagadhatatlan hogy lelkesedni, de magasztosán lelkesedni, tudunk, a mi szép, nemes és nagy ; hanem annyi bizonyos, hogy két dolog van, a miért lelkesedni nem tudunk és hogy ezután is mikor fogunk érte lelkesedni: nem tudom, ez a két dolog nemcsak hogy lelkesedést nem szül, sőt ellenkezőleg nagyon népszerűtlen, sőt — azt ne mondjam — gyűlöletes, és ez űzetni ós engedelmeskedni. (Nagy mozgás.) Méltóztassanak elhinni, Magyarországon ez nem népszerű. Ez a mi szép jellemvonásunkból nem von le semmit. Hanem ennek az érzelemnek kiirtására semmi szin alatt nem szolgálhat azon értelmű felszólalás a házban, a milyen Madarász József és az előttem szólott t. képviselő uré volt. Madarász József képviselő ur mindig ugy állította a pénzügyőrt, min gúny tárgyát, íinánezot ós szaglászt; míg azokat, kik csempészetük által az államot megkárosítják: mint szegény ártatlan embereket, kiket az állam zsarolása indokolatlan igazságtalansága és vérszopó kegyetlensége ellen oltalom alá kell venni. A t. képviselő ur igazság-érzetére hivatkozva szeretném tudni, hogyha az ő zsebéből lopná el valaki óráját vagy tárczáját és annak az embernek elfogásáról lenne szó, és oly intézkedéseket akarnánk behozni, hogy az a szegény ártatlan tolvaj, a ki szíveskedett óráját vagy tárczáját ellopni, oltalom alá helyeztessék az állam kegyetlensége ellen, a ki azt megakarja büntetni: szeretném tudni, mit mondana éhez a t. képviselő ur? (Derültség.) Szokjuk meg uraim nem tekinteni az államot és a kormányt ellenségünknek; hanem mindnyájunk összeségének: mert ez nem frázis, hanem tény. Önöknek, kik a ház bármelyik oldalán ülnek, ép olyan az állam, mint nekünk — s itt különbség nem lehet; mert az állam terheit egyformán viseljük és az egyformán viselhetós kijátszására irányzott törekvést büntetni, mindnyájunk kötelessége. Higyjók meg uraim, hogy teljesen nem érthetem Madarász József képviselő ur azon állítását, hogy a csempészetet megakadályozni majdnem lehetetlen, s mégis mindazon rendszabályokat, melyek ide vezetnek: kihagyatni javasolja, azt mondván, hogy a pónzügyminister ur ugy is azt mondotta, hogy a 9. §. garantiát nyújt neki arra nézve, hogy a csempészet megakadályoztassák, s minthogy a ház a 9. §-t már elfogadta: nem kell semmi egyéb, ós a többit mind ki lehet hagyni. Ezt az okoskodást nem érteni. Miért nehéz nálunk a csempészetet megakadályozni? nem azért, mert nagyon gyűlölnénk a monopóliumot. Én sem szeretem; de azért mint szükséges rosszat mindaddig, inig okszerűen nem birom pótolni azon jövedelmet, mely ebből az államnak befoly, fen kell tartani. Higyjék meg, hogy termelő országban ezt nehezebb fentartani és azért kevesebbet is jövedelmez, mint más országban; de épen termelő országban van szükség minden oly intézkedésre, a melyek összege a csempészetet megnehezíti ; mert, hogy az végkép kiirtathassák: nem hiszem. Már tegnap voltam bátor a t. pénzügyminister urat figyelmeztetni és most is azon nézetben vagyok, hogy a csempészetet nem fogja más megakadályozni, mint hogyha a kincstár ugy a dohányt, mint a szivargyártmányok körül a lehetőségig mindent el fog követni, hogy azok minél jobbak legyenek ós olcsóbban is áruitassanak: mert akkor nem lesz oka senkinek csempészetet elkövetni.
