Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-84
84. országos Ülés február 8. 1876. 289 Király Alajos: T. ház! Előre bocsátom, hogy az előttem szólott képviselő úrral egy véleményben nem lehetek ; tartom azon deák közmondást, hogy a ki a végét akarja, a közepót is akarja. Az általános vita alkalmával hangoztatott több képviselő részéről ós ma Madarász képviselő ur által is megerősíttetett, hogy ezen 12. §. nem egyéb, mint kémkedés, kutatás és kobzás és ennek fotytán erkölcsi sülyedés. Bocsánatot kell kórnem, hogyha ezen erkölcsi-tan állana: akkor kérdem, Anglia vagy Amerika polgárai, a kik egyenként őrei az államok törvényeinek, hová sülyedtek volna ez ideig és miképen juthattak volna a mezei gazdaság azon magaslatára, a hol állanak? Megjegyzem, hogy igen sokan ós sokszor szeretünk hivatkozni Anglia- és Amerikára; hanem nem szeretjük hirdetni ós eltulajdonítani azon állampolgári legmagasabb erényeket, hogy minden törvényt, a mely meghozatott, tisztelni kell. Avagy azt kérdem az előttem szólott t. képviselő úrtól: rendezett állapot-e, midőn a megyei, községi tisztviselő nemcsak hogy nem akadályozza a törvény által fenntartott monopólium kijátszását ; hanem még a csempószkedést elősegíti? Vajon rendes állapot-e az ? Midőn az illető megyei és községi tisztviselő a pénzügyőrök által elfogott csempészt kiszabadítani igyekeznek, még pedig saját rendőri közegeik közreműködésével ? Vajon rendezett állapot-e viszont, midőn ugyanazon tisztviselőt nemcsak hogy nem akadályozza és elősegíti; hanem mintegy erényt csinál abból. mert a törvényt kijátssza, megrendeli ünnepélyesen, hogy nekem is hozz ? Hogy ha ez rendes állapot: akkor nem értem azon nagyon hangoztatott frázist, a mit ma is hallottunk, hogy a monopólium fenntartása ma szükséges kérdés : és hogy ha ez nem rendezett állapot, nem rendezett viszonyok : azt kérdem, ha valami bűneset bejelentetik, erkölcsileg sölyed-e az, a ki bejelenti? En azt hiszem, kötelességét teljesiti. Én megfordítom azon erkölcstant ós kimondom, hogy erkölcsileg sülyed az : ki az ország szentesitett törvényét elég vakmerő megszegni ? {Helyeslés a középen.) Ennek előrebocsátása után nemcsak nem ellenzem ezen szakaszt; hanem életkérdésnek tekintem addig, mig a monopólium fennáll, és nemcsak hogy azt követelem, hogy bármelyik tisztviselő legyen köteles a törvény tisztelete felett őrködni; hanem követelném még azt is, hogy az egyes polgár is akadályozza meg az állam megkárosítását; mert midőn azt megakadályozza: akkor az egyesek károsítását is akadályozza, akadályozza a törvény megszegését, s akadályozza a bűn elkövetését. (Helyeslés a középen ) KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. De midőn azt kijelentem, hogy ezen §-t nagyon szükségesnek tartom: vagyok bátor még éhez, bármennyire visszafessék is az előttem szólottnak, egy módositványt ajánlani. Az előttem szólt képviselő ur gunykóp hozta fel, hogyha a esempészkedést megakarjuk akadályozni: minden embernek a háta megett legyen egy akasztófa és egy íináncz. Erre csak azt jegj T zem meg, hogy midőn ezelőtt 60—70 évvel Angliában a fatörés nagyon elharapódzott: halálbüntetés volt kiszabva a fatörőre. B §. első bekezdéséhez, oda, hol azt mondja: „községi elöljárók, tisztviselők és szolgák," •— tétessék oda „mezei rendőrök," — mert mindig figyelembe kell venni a ;Tiszának azon nagy pusztasága! , hol csak mezei rendőrök vannak; továbbá : „megyékben és városokban a rendőrség teendőivel megbízottak." Végre kérem ezen első bekezdést kiegészíteni az által, hogy „az elkobzott dohányért megállapított birságnak 5 | 6 része, illetőleg 5 ! l0-e a letartóztatót illeti. Ha méltóztatnak figyelemmel lenni az iránt: meg fognik győződni, hogy a Tisza mellett, mint a vad lud és gólya, midőn más hazába költözik, ugy járnak a csempészek ; és a mezei rendőrök, pandúrok és csőszök csak nevetik, miként károsodik az állam. En tehát midőn ezt indítványozom : nem akarok egyebet tenni, minthogy a csősz legalább érdekelve legyen bejelenteni, mi által az ő fáradsága jutalmazva van; másrészről pedig az állam érdeke megoltalmaztatik. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen §-t az én módosításommal elfogadni. Tombor Iván jegyző: (üjra felolvassa Király Alajos módositványát.) Szalay Imre: T. ház! Nem szándékozom részletezni, hogy a törvényjavaslat ezen rendelkezése mennyire sérti az erkölcsi érzületet, csak azt vagyok bátor felhozni, hogy a romlatlan kedély a gyermekkorban, hogyha valamelyik társánál észreveszi, hogy az kémkedik: magától ellöki ós nem pajtáskodik vele. (Helyeslés) Mit akar ezen törvény? A mit azon romlatlan kedélyű gyermek bűnnek, ocsmányságnak talál, arra itt nagyobbak, kiknek jellemszilárdságuknál fogva sem volna szabad az effélét megengedni: kényszeríttessenek a törvény rendelete által. A régibb időkben voltak árulók, különösen Görögországban Ephialtes; de ha ezen törvény azon korban hozatott volna : azt ennek eredményeként lehetett volna feltüntetni. Magyarországban eddig, hála Istennek, efféle példákban nem igen bővelkedtünk, és legfölebb a törvény után fogunk. Azt mondj előttem szóló t. képviselő ur, átalában szeretünk az angolokra hivatkozni, hogy az angoloknál a törvény szent; az igaz, hogy szent, fent épen annyira mint alant. De ott a törvény végrehajtói jellemesebb emberek, mint a 37
