Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-84

284 84. országos ülés február 8. 1876. De ezen intézkedés az emberi jogot is sérti, mert megfosztja kereseti módjától azt, ki egyszer bűnt követett el. Szomorú dolog volna a társadalomra, hogyha megbüntetett egyén többé meg nem javulhatna, és ha az oly kertész, a ki egyszer bűnbe esett, és ezért megbüntettetett: kenyérkeresetétől elüttetnék. Ezáltal csak arra utalnók az illetőt, hogy qualifícálja magát továbbra is a csempészetre ós abból tartsa fen magát. Nem tartom a törvényjavaslat intézkedését helyesnek az ellenőrzésre nézve sem, midőn azt mondja, hogyha bizonyítvánnyal el nem látott egyént fogadtak fel kertésznek: akkor a termesztési engedélytől elesnek. Ki által fog ellenőriztetni? a pénzügyőrök által? hisz ezek az egyes kerületekben oly kis számmal vannak, hogy az előirt teendőiknek phisikailag teljes lehetetlen megfelelniük. Tapasztalásból tudjuk azt, hogy például a termesztési térség felvételénél mikép járnak el, a község házánál megjelenve, az egyesek nevei felolvastatnak és (miként lehessen tudni) azoknak előadása után jegyeztetik fel, hogy dijjaikat lefizettók-e ? kötelességük az utast, a lovagokat, vadászokat felkeresni? mik épen lehet követelni és várni tehát azt, hogy meglátogatván a, telepeket, tudomást szerezzenek arról, vagy hogy a törvény ki ne játszassák; talán a közigazgatási közegekre bízzuk, ezzel a czól szintén nem lesz elérve, mert én biztosan tudom, hogy a pandúr, kinek dohánya elfogyott, kimegy a kertészhez és az ad neki, a mennyi csak kell és egyébbel semmivel sem törődik. Ez így van az életben minden vidéken, különösen a nagytelepü Tisza vidéken és akkor ez a törvény a gyakorlatban kivihetetlen. Az utolsó végezetében a javaslat azt mondja, hogy az ellenkező esetben a dohánytermelőnek engedélyt kiadni nem fog annak, ki nem okleveles termelő ; én magam is dohánytermelő vagyok, ismerem az embereket, ismerem a gyakorlati életet, ismerem a közigazgatási s rendőri hiányokat és midőn ezeket ismerem és másrészről tudom azt, hogy nem a kertész a valóságos csempész, hanem ő csak tolvaj ; csempész az, a ki a dohányos kertjébe megy és onnan szabadon, mintegy privilegisáltan viszi a dohányt: hassunk oda, hogy ezen csempészek ne mehessenek oly nyíltan és mintegy az elöljáróság szeme láttára egyes vevőkhöz szállítsák a dohányt, és akkor azon dohányos, a ki a maga kenyerét félti: bizonynyal nem fog oly könynyedén kezökre játszani. Mindezen okoknál fogva indítványozom, hogy a 11-ik §. hagyassák ki. Nagy György: T. ház! Nem, vagyok egy nézeten c §-ra vonatkozólag az előttem szólott képviselőtársammal. Megmondom miért. Legelőször is előttem szólott képviselőtársam azt mondotta, azon dohányost, a ki a dohányt oda adja annak, a ki helybe jő, tőle megveszi ós onnan tovább viszi: nem lehet csempésznek tekinteni; mert az csak tolvaj, a csempész az, a ki megveszi és tovább viszi. Engedelmet kérek, azt mondja t. képviselőtársam, hogy a gyakorlati életet ismeri s arra hivatkozik, — kérdem: ha nem volna olyan dohányos, a ki a helybe járó csempésznek eladja a dohányt: vajon oda menne-e az, ha tudná, hogy nem kap dohányt? A mit pedig arra vonatkozólag mondott a képviselő ur, hogy nem lehet valakit egyszer elkövetett hibájáért örökre büntetni: ez nagyon helyes axióma, elismerem, hogy szépen is hangzik, humánus is nagyon; hanem a mikor arról van szó. hogy valakit átalában nem lehet megbüntetni azon csempészetért, melyet elkövetett: megfogja nekem engedni a képviselő ur, hogy nékünk mégis kötelességünk oly módokról gondoskodni, melyek által az illetőket sújthatjuk. {Helyeslések) Azt kérdem a képviselő úrtól, mint gyakorlati embertől, hogyha egy dohánykertészt csempészeten érnek: hogyan fogja a képviselő ur behajtani az összeget, azon, a kinek semmije sincs ? {Be kell csukatni!). Becsukatni? Azzal nem fognak czólt érni; mert meglehet, hogy azon ember családját a véginsógre juttatják. (Ne lopjon) Ha a kertésznek nem lesz megtiltva. (Felkiáltások : de meg van tiltva.) Engedelmet'kérek azon képviselő uraktól, a kiknek állításaimra ellenvetéseik vannak, — én megfelelek ugyan a közbevetőleg említettekre is, de sokkal szivesebben venném és a tanácskozás méltóságával is összeférőbb lenne, ha azután méltóztatnának elmondani. Egyébiránt az ilyen kertész nem lesz megfosztva minden kereseti módtól; mert nemcsak dohányos lehet, hanem elmehet cselédnek is. A mi pedig azt illeti, hogy a flnánez miképen adjon bizonyítványt a dohányosnak, midőn az egyik kerületben elkövetett csempészetről, a másik kerületben nem bírhatnak tudomással: erre nézve megjegyzem, hogy ezen eljárás csak a törvény kihirdetése után fog életbe lépni és azon dohányos, a kit azon kerületben, melyben lakik, csempészeten értek: ott notóriussá lesz, mert az titokban nem történik. A mi pedig azt illeti, hogy a financz nem látogathat meg egyes tanyákat, mert nagyon sok a dolga, tehát nem látogathatja meg az egyes tanyákat, az igaz; de az a tudat, hogy a dohányos nem fog feles-kertésznek felvétetni, hogy ha csempészetet követ el: az őt sokkal jobban vissza fogja tartani, mint bármi más büntetés. A mi azt illeti, hogy a pénzügyminister ur intézkedjék, hogy kellő időben váltassák be a dohány: azt méltányos törvénynek tartom ; de azt hiszem, hogy a dohánynak az egész országban mindenütt csaknem egyidőben leendő beváltására sókkal nagyobb személy-