Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-78

7S. országos ülés .immár 25 1S7R. 215 hogy ezeket fölkeressem, nem tudom magamat tájékozni. Arinál inkább szükséges más rendszer ott, hol a községek és egyátalában azon nép számára írunk törvényt, mely legkevésbbó képes oly utón felvi­lágosítást szerezni; mert legkevésbbé van módjá­ban törvénykönyvekkel rendelkezni oly bőségben, mint szükséges. Meg kell még jegyeznem átalánosságban azt, hogy ha a belügymini ster ur már kezébe vette a községi törvényt: radikálisan javított és egészen újjá alkotott törvényt kellett volna előterjesztenie, mely magában foglalta volna javítását azon hiányok­nak, melyek nem csak a tapasztalat által tüntet­tettek fel ; hanem, melyek elvileg is benne foglal­tatnak az 1871-iki községi törvényben. Igaz ugyan. hogy a minister ur a minap azt monda, hogy azért, mert ő előbb ellenkező elveket hirdetett ; nem következés, hogy midőn kormányra lép, fel­adatának tekintse az előbbi kormány alatt létre­jött törvényeket azonnal Jerontani és megváltoz­tatni. Én sem tartom azt egy kormány feladatá­nak. Szerencsétlenség volna, ha az egyik kormány a másikat felváltván, kötelességének tartaná mind­járt „tabuba rasa"-t csinálni és uj alkotmányt irni az országnak. Hanem midőn már mégis kézbe vesz egy törvényt és azt átalakítja: akkor nemcsak egyes részleteire, hanem mindazon elvekre ki kel­lene terjeszkednie, a melyek hiányosak. Így van ez a községi íörvénynyel és igy a municipa­lis törvénynyel is. Én, — ha ennyi változtatást tettem volna egy törvényen, a mennyit a belügy­minister ur, ugy a törvényhatósági, mint a községi törvényen tesz: mindenesetre eltöröltem volna azon virilis intézményt, mely gyökerében meghamisítja az alapot, melyen az egész alkotmány áll. Ez sem valami nagy complicatiót, sem nehézséget nem fogott volna előidézni; de a belügyminister ur beérte kevesebb változtatással. A mi már most illeti ezen törvényjavaslat egyes részleteit, ezekbe bocsátkozni nem akarok, azokra nézve a correctivum a részletes tárgyalás­nál lesz megtalálható. Elismerem, hogy igen he­lyes, hogy intézkedés történjék a községi illeté­kesség megszabására; elismerem, hogy a községi adó arányos es igazságos kivetésére nézve szük­ségesek voltak bizonyos pótintézkedések : mert a tapasztalás azt mutatta, hogy sokan aránylag tul­terheltetnek a községi kiadások által. Én részem­ről a községi kiadásoknál igazságosnak azt tar­tom, hogy mindenki annyi költséggel járuljon a közterhekhez, a mennyi hasznát veszi a községi organismusnak. Hogy oly költségekhez járuljon, melyeknek semmi hasznát nem veszi: ezt ón ré­szemről igazságosnak nem tartom. Azon intézke­dések, melyek ide czéloznak, hiányokat pótolnak, a melynek pótlása nézetem szerint szükséges volt. Ha vajon minden tekintetben helyesen van-e a kérdés megoldva, ez a részletek tárgyalásához tartozik és ott fog egyes módosítások által meg­állapitatni. Van azonban ezen törvényjavaslatnak egy másik és egy igen lényeges része : a fegyelmi eljárás, a melyet én részemről nem helyeselhetek és el nem fogadhatok. E fegyelmi eljárás termé­szetesen egyik részét teszi azon rendszernek, me­lyet a belügyminister már mint saját teremtmé­nyét a közigazgatási bizottságokról szóló törvény­javaslatban és a tegnap letárgyalt törvényjavas­latnak kiegészítése képen előterjesztett. Ezen eljá­rást ugy, mint az egész rendszert én részemről nem helyeselhetem ós nem fogadhatom el azért: mert ez ugy a törvényhatóságoknál, mint itten egyedül a minister omnipotentiáját czélozza. A minister ur nincs kielégítve azáltal, hogy a tör­vényhatóságokban minden egyes tisztviselő sorsa felett korlátlanul intézkedhetik: kiterjeszti már most hatáskörét a községi tisztviselőkre is és ezen tiszt­viselők által ismét korlátlanul akar intézkedni a községi elöljárók felett. Megengedem, hogy ez systema, egy rendszer, ^ mely életbe is volt léptetve különösen Eraneziaor­szágban. Ez a centralisaíiónak legvilágosabb ex­pressiója. Ez a centrálisaimnak oly merev beho­zatala, mely az egész ország minden tisztviselőjét, legyen az törvényhatósági, vagy községi, egyene­sen a minister hatalmába adja, egyenesen a mi­nister önkényétől teszi függővé. r Lehetnek, kik c tant és ezen rendszert helyeslik. Én részemről nem helyeslem ós azért ellenzem. Lehetnek olyanok, kik azt állítják és méltán is állithatják, hogy a centralisatio mellett is lehetséges az országot jól kormányozni. Megengedem. Ha én tökéletesen biz­tosítva volnék arról, hogy a ministerium ezen ha­talmával semmi esetben visszaélni nem fog és tö­kéletes szabadságot ad és enged a honpolgároknak, hogy a képviselő választásoknál minden idegen beavatkozás nélkül gyakorolhatják saját meggyő­ződésük szerint, gyakorolhatják választási jogukat és ezen választási jog el egén előképen volna kiter­jesztve : megengedem, hogy oly törvényhozás jö­hetne létre, mely mellett az ellenőrzés sikeresen volna gyakorolható, és mely elegendő garantiáját képezné az alkotmánynak. De midőn a mi ministe­reink is épen oly halandók, mint voltak a többi országok ministerei, épen oly gyarlók, mint vol­tak azok : én nem tudom, mi jogosíthat fel azon reményre, hogy a mi ministereink ezen hatalom­mal soha visszaélni nem fognak. Es uraim a tör­vényhozási bölcseség megkívánja azt, hogy nem­csak arról intézkedjünk, a mi roszat világosan látunk ; hanem ha csak lehetséges, ha az emberi ész és tehetség annak lehetőségét megadja: intéz­kedjünk akkópen, hogy megakadályozzuk a vissza­élésnek lehetőségót is: hogy ne adjunk a kor­mánynak fegyvert, a melylyel ha akar, határtala-

Next

/
Thumbnails
Contents