Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-78

214 78. országos ülés január 2ő. 18Í6. rendszerét elébb-utóbb fel kellencl cserélnünk a szorosabb értelemben vett közigazgatási községek rendszerével. A körjegyző vállaira nehezül ma az állami ós megyei administratió egész súlya. — Már pedig lehetetlen hogy a jegyző fizetésének nagysága miatt igen nagyra terjedő községi körben, a segélyére álló községi életnek képtelensége mellett sikeresen tudjon megfelelni feladatának: ez az mi az eddigi rendszert tarthatlanná teszi. Mindezek utén tisztelt ház ! igen helyesnek jelezvén azt, mit a törvényjavaslat a községek átalakítása, egyesítése és szervezésére, valamint a puszták ós a községek közti viszony szabályozására nézve tartalmaz, kijelentem: hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: T. ház! Igen röviden fogom jelezni nézeteimet a szőnyegen lévő törvényjavaslat iránt. (Halljuk.) Áz előttem szóló t. képviselő urnák igen jelesen előadott beszédére sok megjegyzésem volna, a mennyiben elvileg eltérő nézetben vagyok az övétől; de nem kívánom a t. ház ügyeimét ezúttal hosszas előadásommal igénybe venni s azért csak igen kevés megjegyzést kívánok tenni azokra, a miket mondott. Különösen egyet pendített meg, a mit megemlítés nélkül nem hagyhatok és ez az, hogy az ő meggyőződése szerint a község gyámolitás nélkül nem létezhetik. Az én meggyőződésem szerint a község létezhetik, sőt annak léteznie is kell gyámolitás nélkül s csak akkor fogunk erős, erőteljes községeket alkothatni egy erőteljes kormányzatban : ha azok felett nem gyámkodunk túlságosan. Mig mi a gyámkodással fel nem hagyunk, addig államunknak egyes organicus részletei nem fognak erőteljesek lenni; mert nem bírván a saját erejökre támaszkodni, a saját lábukon járni, természetes, hogy kéíségök leszen, vajon minden lépés, a melyet tesznek, gyámjuk tetszését, beleegyezését fogja-e maga után vonni. A második pont, a melyre megjegyzést akarok tenni, az. hogy a képviselő ur kívánatosnak látta volna, hogy a honosítás iránt e törvényben külön rendelkezések tétessenek. Én nem vonom kétségbe azt; hogy igen szükséges tisztában lennünk a honosítással; azt sem mondom, hogy ezen törvény, mely a honosítás iránt Magyarországon régóta létezik és létezett mindig — a mig végre a mi ujabb tudósaink azt fel nem találták, hogy Magyarországon honosítási törvény nincs — teljesen tökéletes; hanem mindenesetre addig, a míg egy másikkal nem helyetíesittetik, megtartandó volna. Kekünk, mondom, van honosítási törvényünk. Igaz, hogy azon törvény, a mely a törvénytárban, a corpus juxisban foglaltatik: inkább a nemesek honosítására vonatkozik ; hanem minden a törvényt commentáJó jogtudós megemlíti azon világos, hosszú időn át követett oonsvetndinarius törvényt, mely azt mondja, hogy az, a ki Magyarországon tiz évig lakott: honosított honpolgárnak tekintendő. Meglehet, hogy ez sokaknak nem tetszik; de hát akkor ezt a törvényt meg kell változtatni, de nem azt kell mondani, hogy nincs törvény; mert nincs roszabb valami nézetem szerint, mint azt mondani, hogy nincs törvény od, a hol igenis van, mely ha nem is irott törvény, de volt elismerve s azt soha senki késségbe nem vonta. Csak ezen két megjegyzést akartam tenni az előttem szólott képviselő ur előadására. Most áttérek saját nézeteimnek röviden való jellemzésére. Én t. ház, sok hasznos és szükséges intézkedést találok ezen törvényjavaslatban; találom azt, hogy azon hézagokat pótolja, melyek pótlásának szükségét a tapasztalat bizonyítja. Azt, hogy vajon egészen helyes irányban és helyesen pótoltatnak-e minden részleteikben ezen hiányok"? most vitatni nem akarom, ez a részletes vitához tartozik; mindenesetre áll az, hogy a kinek a törvényben foglalt egy vagy más intézkedés nem tetszik, azon egyes módosítás által segíthet. Én megvallom, igen óhajtottam volna, hogy ha már a bel ügymini ster ur egy törvényjavaslatot beadott: az ne lett volna az 1871. XVII. törvényezikk módosítása, vagy kiegészítése; hanem egy egészen uj községi törvény; mert én a mostani törvényeknek ily formai szerkesztését igen hátrányosnak és károsnak tartom, annyiban, hogy egy törvény egy magában ritkán mondja meg az embernek, hogy tulajdonképen mit akar; hanem amint az ember végig megy: az mondatik, hogy ezen §. hatályon kivül tétetik, ez megmarad, ez meg kihagyatik s ezzel pótoltatik. Különösen áll ez akkor, midőn községek számára irunk törvényi, midőn azok, kiknek ahhoz kell magokat tartaniok: nem annyira tudós emberek, nem oly kiképzett emberek, hogy könyvtárakkal rendelkezhessenek, vagy, hogy bonyodalmas, összehasonlításokat tudjanak tenni. Azt hiszem, sokkal czélszerübb lett volna, hogy az illető §-ok elhagyása, mások fentartása, és ismét mások módosítása mellett szerkesztetett volna e törvény ugy, hogy azt kézbe véve, tudja minden községi lakos, hogy mihez tartsa magát. Ezt nem egyedül ezen törvénj^javaslatra; hanem átalában minden törvényjavaslatra nézve igen kívánatosnak tartom. Megvallom, hogy rám nézve, kinek pedig hivatása az, hogy foglalkozzam a törvényhozási dolgokkal és évek óta van szerencsém a képviselőház körében ilyenekkel foglalkozni: mégis rendkívül borzasztó, hogy mikor olvasni kezdek valamely törvényt, mindjárt két-három törvényre történik hivatkozás és a nélkül,