Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-78

212 78. országos ttlés január 25. 1876. zésére elfogadja az önkormányzatot: annak a közterhek felosztása és azoknak a községek általi viselése ellen kifogása nem lehet; nem különösen akkor, ha az 1871. 18. törvényczikk folytán észleli hiányok orvoslása ugy eszközöltetik, mint azt tettleg a jelenleg szőnyegen forgó törvényjavaslat tárgyalja. Ettől eltekintve t. ház, én a magam részéről az 1871 18 törvényczikk módosítását igen fontos tárgynak tartom, fontosnak különösen két szempontból, ugyanis a közigazgatás és a községi beiélet , a községi beligazgatás szempontjából. A közigazgatás szempontjából azért: mert hosszabb időn keresztül szerzett tapasztalatom szerinti meggyőződésem az, hogy az állami és a megyei administratió csak ugy érheti el ozéljait, csak ugy felelhet meg valósággal rendeltetésének, hogy ha a község, a mely utóvégre is az utolsó és tulajdonképeni czélját képezi az administratiónak, elegendő képességgel brr a megyei és állami apministratió közvetítésére. Ismét csak a tapasztalat alapján mondhatom, hogy a mai rendszer, — az 1871. évi XVIII törvényezikkre fektetett rendszer — ezen igényeknek nem felel meg és a községek mai helyzete nem az, hogy a közvetítést teljes biztonsággal eszközölhessék. Nem akarok és nem is vagyok azon helyzetben, hogy e perczben a magam részéről a közigazgatás reformjára nézve nézeteket mondjak el — mert hiszen alkalmam volt megismerni a t. ház többségének a közigazgatás rendezésére vonatkozó és nézeteimmel némileg ellentétben álló irányát. — de annak mégis kifejezést kell adnom, hogy akkor amidőn a közigazgatás reformja még egyszer szőnyegre fog kerülni : okvetlenül a községnél kell kezdeni az Összigazgatás rendezését, mert a történelem is igazolja, hogy egy nagy férfi szavaival éljek: „a községek fölött álló társadalom politikai elveiből kifolyó intézvények soha sem képezik az állami actió maradandó alapját; de igenis a nép és községi életben mélyen gyökeredző nemzeti intézvények azok, melyek tartós örökséget képeznek s melyek' alkalmatosak arra. hogy az egységes állam felé való törekvését meghonosítsák és megszilárdítsák, és a közigazgatás rendezésének biztos alapját képezzék." A másik tekintetben t. ház fontosnak tartom, — mint már emlitém — ezen törvényjavaslatot a községi népélet, a községi, belfejlődés tekintetében. Bizonyos az, hogy Magyarország községeinek legnagyobb része az 1871. évi XVIII. törvónyczikkben szabályozott autonómiával anyagi és szellemi kellékeinek hiánya folytán épenséggel nem bír élni és annál fogva a községek a maguk részéről bizonyos gyámkodásra tartanak igényt, mely gyámkodásnak mélyebben fekvő okai vannak. Az 1848-ban keletkezett községeknek a folytonos változások folytán nem volt idejők a kifej- j lődósre, s így az 1871. évi XV1I1. törvényczikk elvei oly községet találtak, mely a törvény czóljainak a gyakorlatban megfelelni nem volt képes. De egyszersmind nem volt meg ezen rendszernek azon hatása, hogy rövid négy év alatt oda fejleszthette volna a dolgokat, hogy a törvény teljesen alkalmassá válhatott volna. És igy a jelenlegi községbizonyos gyámkodás nélkül nem existálhat. A gyámkodás e nemét a törvény nem engedi meg ugyan, de az tettleg, gyakorlatilag mégis fenáll, és igen helyesen : mert a község magára hagyatva a felbomlás veszélye elül nem menekül. Ezt különben igazolja az is, hogy mindazon reform intézkedések, mind azon törekvések, melyeket a t. ház hosszú időn át tett és tanúsított arra nézve, hogy a községi életet minéi inkább fejlessze: nem érték el azon sikert, a mely kívántatott volna; mert a községekben hiányzott a felfogás, hiányzott a megértés, a mely képes az ilyen intézvényeket czélszerüen meghonosítani. Egyébbiránt t. ház beismerem azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat igen sok részben orvosolja az 1871. évi XVIII. törvényczikknek hiányait — mondom, — hogy igen sok részben; de nem minden tekintetben; ám teljesen osztozom azok nézetében, kik azt állítják, hogy szemben azon nagy kérdésekkel, melyek a közel jövőben megoldást várnak, a közbeeső tényekkel is behatóan foglalkozni egyátalában nem lehet és ép ezért e javaslatot nem tekinthetjük egy teljesen kielégítő miinek. Tekintettel már most a részletekre, a község beléletében a szerint, a mint azt ismerni szerencsém van, mindenesetre nagy szerepet játszik az illetőség kérdése s egyátalában az a kérdés, mely a községi lakosság honosságára vonatkozik. Elismerem azt, hogy a javaslat, mely elő van terjesztve, az illeégtős tekintetében positiv szabályokat tartalmaz; de mindannak daczára, utalva ezen javaslat 4. §-ára és fentartva magamnak a jogot, hogy a részleteknél e tekintetben szólhassak, figyelmeztetésül csak azt mondom, hogy tekintettel azon nép-forgalomra, mely Austria és Magyarország felső vidékei közt fenn áll: szükségesnek tartom, hogy ne csak az illetőségi kérdés megállapításánál maradjunk, hanem iparkodjunk mielőbb a honosság és a honosság megszerzésének kérdése iránt tisztába jönni és ez iránt törvényt alkotni. Másrészt t. ház egy orvosolatlan baja marad az 1871. XVIII. törvényczikknek t. i. az, hogy a községi tisztviselők választásánál tapasztalt és elkövetett visszaélések orvoslására egyátalán semmi fórum sincs kijelölve. Én arra nagy súlyt és fontosságot fektetek azért: mert sokszor a visszaélések indokolatlan érdekek kifolyásaként jelentkeznek s én azt találom, hogy a törvény keretébe tartozik