Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

16 €9. országos ülés január 14. 1876. miságunkat nemcsak nem eonsolidálhatnók, ele sőt ezt az érdekeltek kipótolhatlan kárára — a felbomlástól sem volnánk képesek megóvni. T. ház! felhozatott többek által és különösen Mocsáry képviselő ur által, hogy a közigazgatási bizottságok, melyek az állami és a megyei kormányzat közt közvetítő közegek gyanánt terveztetnek felállíttatni, oly heterogén — és a mint ő kifejezi, — oly tarka vegyületü elemekből fognak állni, hogy azok egymással ellenkezni és egymás felett hatósági fölényt gyakorolni igenis hajlandók lesztek ; azonban feladatuknak megfelelni képesek nem lesznek. Azonban ezen t. képviselő urak érvelésüknek egész súlyát puszta feltevésekre alapítják. Már kérem, puszta feltevésekkel nem lehet megdönteni egy törvényjavaslatnak czélszerüségét vagy ezélszerütlensógét; mert azt, hogy valamely törvény jó-e vagy nem? vagy átalában mennyiben jó és mennyiben rósz? azt csakis az élet, a gyakorlat fogja felderíteni. (Ugy van! a középen.) Én meg vagyok teljesen győződve, hogy, ha ezen hatóságoknak élére munkaképes, erőteljes és szakavatott főispánok és alispánok fognak állíttatni, kik szakképzettségöknól fogva minden irányban kellő ellenőrködést gyakorolni nemcsak akarni, hanem tudni is fognak: ezen rendszer meg fog a czélnak felelni; (Helyeslés a középen) mert méltóztassanak elhinni, hogy a legüdvösebb, legjobb rendszer sem fogja a praktikus életben a kivánt gyümölcsöt megteremni, hogy ha az illető mérvadó tényezők hiányozni fognak. Az is mondatott, hogy sem a bizottmán3'iiak, sem a tényezőknek hatásköre szabatosan körvonalozva nincsen, sőt még praecisirozva sincs az sem, hogy melyik teendőinek elintézése, kinek illetőségéhez tartozik. Ez azonban t. ház, nem áll; mert a törvényjavaslat kijelöli a keretet, a melyen belül az illető tényezők működni hivatva lesznek; kijelöli átalános elvekben, hogy melyik teendőnek elintézése kinek illetőségéhez tartozik. Azt pedig kívánni nem lehet, hogy a közigazgatási törvény minden egyes casuistikus esetet szakaszról-szakaszra codifikáljon: mert ily módon codiíikálni a közigazgatást absolute lehetetlen. A casuistikának mikénti megoldását a törvény keretén belül maga az idő, maga az élet fogja megtenni. Felhozták azt is, hogy a megye közönsége ellenőrködjék, a tisztviselők pedig administráljanak és hogy csakis a kinevezendő tisztviselők fogják az érdekeltséget a megyékben felébreszteni, mely most halandó félben van. Azonban t. ház, a ki a megyék geniusait, a ki a magyar ember természetét ismeri: tagadni nem fogja, hogy mihelyt a megyék meg fognak szűnni, saját választott tisztviselőik által administrálni, mihelyt a tisztviselőknek a közigazgatásra vonatkozó intézkedéseit a megyék csak mint fait acompli-t registrálni lesznek hivatva: abban a perezben előáll a közöny, a részvétlenség és az ellenőrködós illusoriussá fog válni, azaz a papíron igen szépen fog díszelegni, de valóban existálni nem fog. (Ugy van\ a középen,) Nem mondom ón, hogy a megyéknek ezen eljárása ildomos volna a netán bekövetkező eshetőségekre nézve ; de ez — akármit mondjunk is — a magyar ember természetében, a magyar megyék geniusában fekszik; ezzel pedig transigálnunk kell: ha t. i. Magyarországra nézve magyar szellemű törvényeket akarunk alkotni. Távolról sem állítom, hogy a tisztviselők kinevezése mellett ne lehessen autonómiát fentartani; sőt megengedem, hogy kinevezett tisztviselők mellett is lehet helyes, correct közigazgatást fentartani és vezetni; de t. ház! ha a tisztviselők kinevezésük következtében a megyékben részvétlenség fog bekövetkezni, pedig ismerve a megyék geniusát, ez valószínűleg be fog következni. Akkor a megyék keretén belül csakis a kinevezett tisztviselők fognak kormányozni és administrálni, ez pedig az autonómiát lehetetlenné 'fogja tenni s előbb-utóbb a centralisatiót fogja meghonosítani. A t. belügyminister ur tehát ily körülmények között alig tehetett egyebet, mint egy ily autonóm tért engedni a megyéknek, melynek következtében a megyék felhasználhatják azt, hogy autonóm jogaikat kellőleg gyakorolhassák; ha azonban ez nem sikerül: méltóztassanak elhinni, nem a rendszerben, hanem a municipiumok incapaeitasában fog rejteni, ezzel pedig a megyéket már a priori gyanúsítani sem ildomosnak, sem méltányosnak nem tartom. Miután tehát a t. minister ur oly törvényjavaslatot tervez, a mely a központi hatóságok teendőinek egy részét átruházza a megyékre és ez által egy gyorsabb, olcsóbb közigazgatást ügyekszik teremteni, miután lehetővé teszi azt, hogy a megyei és állami közegek között egy harmonicus közreműködés lehetővé tétessék, miután oly autonomicus tért nyújt a megyéknek, a mely nem ficticius, hanem valóságos, mert a közgyűlés három-negyed részét az összes közigazgatási bizottságnak maga választja : én mindezeknél fogva a törvényjavaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadom; megjegyezvén azt, hogy ha bármely oldalról oly indítvány vagy módosítás fog terveztetni, mely a szabad királyi városok megnyugtatására fog szolgálni: azt, ha ezen törvényjavaslat lényegét vagy főelvét nem támadják meg, készséggel támogatni fogom. Elfogadom, mint mondám, a törvényjavaslatot átalánosságban részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a középen) Simonyi Ernő: T. ház! Azokra, amiket az előttem szólott t. képviselő ur mondott, most külön reflectálni nem fogok; mert azokat más for-