Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-77

204 77. országos ülés január 24. 1876. tul sem fogja tenni és ebben kereste ő a 3—4 évi késedelem okát. Én nagyon ós teljes tisztelettel kérem a t, képviselő urat, hogy éljen azon példaszó tanúságával, hogy a ki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul; (Derültség.) mert honnan vette a képviselő ur azt, hogy a belügyminister soha sem rendelt e! vizsgálatot oly tisztviselő ellen, a ki ellen a törvényhatóság el nem rendelte? Én jót állok a képviselő urnák, hogy mind elődeim, mind pedig én is, bár nem oly régen vagyok belügyminister, a magam személyében legalább 12-őt rendeltem el oly esetekben, a midőn a megye nem akarta a vizsgálatot elrendelni. Oly dolgokról méltóztatott tehát okoskodni, melyek a faotumokkal, a tényekkel homlokegyenest ellenkeznek. Egyébiránt, a mi a 3—4 évi késedelmet illeti : azt nem is azon szempontból hoztam fel ; inert a késedelem nem onnan ered, hogy rendeletileg kimondatik-e, vagy sem, hogy helye van a tisztviselő ellen a tiszti keresetnek ; hanem azok oly esetek, midőn maga a törvényhatóság is kimondotta, hogy helye van a tiszti keresetnek; de a tiszti kereset lefolyása azután oly hosszúvá lett, hogy mind az illető törvényhatóságok, melyeknél ez történt, mind pedig azok, melyek értesülve lettek róla: határozottan mondhatom, elvesztették minden kedvüket fegyelmi eljárás utján nármily ügynek is kiigazítását keresni. És ismétlem, hogy számos törvényhatóságra tudok rámutatni és épen a jó administratiót kebelükben meghonosítani igyekvő törvényhatóságokra, melyek e tárgybani felirataikban azon kívánságnak adtak kifejezést, hogy ezen a helyzeten segíteni kell: mert különben a törvényhatóságok az administratiót nem teljesíthetik, azért felelősek nem lehetnek. Természetes, hogy ha valakinek a felfogása az, a mi Simonyi Ernő képviselő uré, hogy a kis és nagy község egy hatóság és a törvényhatóság vele coordinált hatóság : akkor a világon mindent meg lehet támadni. Simonyi Ernő: {közbeszól) Nem azt mondottam. Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, arra reflectálva, hogy én azt mondottam illustratióul csak, hogy oly viszonyok közt bajos administrálni, midőn egy szolgabíró vagy alispán egy kis községbeli bírót még csak meg sem dorgálhat a törvényszék előtt lefolyt fegyelmi eljárás nélkül: azt méltóztatott mondani, hogy abban nem is lát semmi előnyt, hogy egyik hatóság tisztviselője megdorgálhassa a másik hatóság tisztviselőjét. Ezt tetszett mondani. Ha mondom, valakinek az az eszméje az administratióról, hogy a község, a megye nem egymás alatt, illetőleg egymás fölött levő, hanem coordinált hatóságok: akkor elismerem, igen természetesnek találom, hogy az mindent, a mi rendet akar, kész elvetni; inert az ő alapelve kizár minden lehető administrativ vagy állami rendet. De a t. képviselő ur azt mondja, hogy a törvényjavaslat elveszi a törvényszékektől az igazságszolgáltatást. Engedelmet kérek, én még eddigelé nem tudtam, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatási tisztviselők feletti fegyelmi eljárásból áll és azt hittem, hogy az igazságszolgáltatásnak legfontosabb részei mégis a vagyonbeli ügyek, a magánkeresetek, bűnügyek és más hasonlók, és hogy az, a ki meghagyja az igazságszolgáltatásnál azt. hogy a polgárok szabadsága és vagyona felett ítéljen: az egyfelől nem vette el a törvénykezéstől az igazságszolgáltatást, és másfelől nem tette az egyes emberek vagyona és szabadsága fölött úrrá a ministert; mert ezen egész fegyelmi törvényben, sem vagyoni kártérítést egy krajczárig, sem egy órai fogságot találni nem lehet, hanem mindazt a bíróságoknak hagyja meg. Simonyi Ernő: [közbeszól) Elég, ha elcsaphatja. Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólani. A ház ezen baloldalán szokták leginkább zokon venni a közbeszólásokat, és ezek csakugyan zavarják a szónokot. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: Engem ugyan nem zavarnak. A képviselő ur még azt is méltóztatott mondani, hogy ez nem való egyébre, mint hogy a törvénytelen rendeletek is teljesíttessenek: mert hiszen a hol szabályrendeletről van szó: sehol sem mondatik az. hogy törvényesnek kell lenni. Én igen sok törvényt olvastam magyart is, nem magyart is. és elismerem, bizonyos esetekben kell ugyan beszélni törvénytelen rendeletekről, midőn szó van arról, hogy azok kiadói sújtatnak; de én sehol sem láttam, hogy egy törvényben, ha rendeletről van szó, — mondom, nemcsak magyar, hanem angol, franczia és más törvényben — sehol sem láttam, hogyha valamely rendeletről van szó a törvényben : mindannyiszor meg kelljen mondani, hogy az törvényes. Hiszen a dolog természetéből foly, hogy nem szabad másnak, mint törvényes rendeletnek lennie, és sehol egy szóval sem említi a törvénytelen ren • delet teljesítésének kötelezettségét e törvényjavaslat, mely az én kezemből kikerült, és jót állok arról, hogy egyetlenegy sem fogja mondani. Hanem ismétlem, oly átaláuos a kötelezettség, hogy a rendeletek törvényesek legyenek, hogy azt minden szakasznál, hol rendeletről van szó, külön elmondani nem szükséges ; mert az, a ki józan észszel bir és nem akar malitiával élni: nem fogja mondhatni, hogy itt sincs szó törvényes rendeletről, tehát törvénytelen rendelet is értethetik alatta. (Helyeslés a középen.)