Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-77

200 77. országos Ülés .január 21 1876. Miután önök telelármázták a világot esztendőkön át, hogy a közigazgatástól el kell választani az igazságszolgáltatást: ezen elv keresztül is ment és most ismét előjönnek és pártolnak egy törvényjavaslatot, mely a bíróságtól elveszi az igazságszolgáltatást és átadja a közigazgatásnak. Uraim! mi az eredménye, czélja e törvényjavaslatnak valóságban? Az, hogy a közigazgatási tisztviselők felett szigorú disciplina gyakoroltassák. Ez nézetein szerint más utón volna kivihető ; hanem igenis azt. hogy az ország minden tisztviselője vak eszköz legyen a minister kezében: ezt méltóztassanak megengedni, én elutasítom, az ilyen eredményt én nem fogadom el. Én nagynak, veszélyesnek tartom már azon hatalmat is, mely a minister kezébe jelenleg van letéve, és ezért minél több korláttal és ellenőrzéssel akarom azt körülvenni ; nem pedig még tovább terjeszteni akként, hogy az ország minden tisztviselője a ministernek vakon alárendeltessék. Méltóztassanak megengedni, ha a törvényjavaslat szerint — felteszem, hogy nem fogja tenni; de, — ha a minister azon rendeletet küldi a tisztviselőhöz, menjen oda és azon ellenzéki jelöltet, mely neki alkalmatlan, fogassa el és zárassa el: vajon nem köteles-e engedelmeskedni ? Köteles engedelmeskedni, s hol a garantia, hogy nem köteles végrehajtani: mert a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatban szintén nincs meg azon elv. melyet a ministerelnök egykor oly szépen védett, hogy egy alkotmányos országban nem szabad annak történni, hogy bárki törvénytelen rendeletek végrehajtására kényszeríttessék, ezen elv sem itt, sem a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatban kimondva és biztosítva nincs. És ha ilyesmi történik, akkor a minister azt fogja mondani: hiszen felelősséggel tartozik az országgyűlésnek, azon országgyűlésnek, melyre a képviselők megválasztását bottal, illetőleg a szolgabíró által eszközölte. Engedelmet kérek, hogy itt azután a felelősség nem elegendő az ország polgárainak jogait biztositani: ezt ugy hiszem hosszasan magyarázni nem szükséges; pedig az ily visszaélések mind lehetségesek ezen törvényjavaslat által. Nem mondom én, hogy a ministerelnök ur fogja gyakorolni ; azért se teszem a kezem a tűzbe, hogy nem fogja gyakorolni; de ha nem is fogja a minister ur gyakorolni; a törvény megadja erre a lehetőséget. Már pedig a törvénynek a lehetőséget is meg kell lehetőleg akadályozni. Hiszen a törvények nem azért alkottatnak, hogy két tökéletesen becsületes ember közt a modus vivendit eltalálják; azok egymással a nélkül is megférnek; hanem a törvény arra való, hogy azok, a kik igazságtalanságot, jogtalanságot, elnyomást akarnak gyakorolni, hogy azoknak korlátokat szabjon a törvény. Ezen törvény tehát, a mely ezen korlátokat meg nem. szabja : lehetségessé teszi a visszaélést és egyenesen arra van számítva, hogy az országminden közigazgatási tisztviselője a minister kezében vak eszköz legyen. Én t. ház megvallom, hogy nem birok elegendőképen csodálkozni, hogy miképen lehet a mostani korszakban a XIX. század negyedik negyedében már ily szellemű törvényjavaslatokat Magyarországban, vagy bármely más európai országban behozni. Én megvallom, hogy ez engem igen elszomorit, midőn azt látom, hogy itt átaljában egy nagy reactionarius mozgalom vanmaginditva, s hogy ezen reactionarius mozgalomnak ismét erőszakosság által kell Európa egy és más részeiben véget vetni. Azt hittem, hogy midőn Magyarország annyi szenvedés után visszanyerte azt, hogy saját fiai által kormányoztaíik, saját maga által választott képviselők intézik sorsát és azok kezében van letéve: nagyon örültem neki, reméltem, vártam Magyarország felvirágozását; de a lefolyt 9—10 évi tapasztalat azt; mutatja, hogy épen az ellenkezőre jutottunk ós most midőn egy kormány alakul előbbi ellenzéki elveinek megtagadása mellett, ugy, hogy az országot, különösen annak pénzügyeit rendezze; most azt látom, hogy a helyett, hogy az ország pénzűgyeit rendezné : ellenkezőleg zavarba hozza, a helyett, hogy üdvös reformokkal lépnének fel, a reactió terére lép és legnyíltabb, legbátrabb, mondhatom legvakmerőbb reactiót űz, melyet valaha egy ministerium a törvényhozás előtt űzött, mondom az ily szellemben benyújtott törvényjavaslatot sem most, sem soha átaiánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom és azt semmiféle részleteiben támogatni nem fogom. (Helyedé?, a szélső baloldalon.) Tomcsányi László: T. ház! Az igen t. minister ur néhány példát hozott fel, a mely megmeglehetősen sötét képet tár elém s azt hiszem, hasonló példákkal e háznak számos tagja szolgálhat. Simonyi Ernő t. képviselőtársam, a min fölöttébb csodálkozom, elzárkózik a tapasztalat által nyújtott ezen példák elől. Sőt azt hiszem, nem egészen megmagyarázhatólag igen nagy ellensége a javaslatnak; holott világosan beismeri azt, hogy szabassák meg szigorúan az eljárás, s midőn e törvényjavaslat az, a mely épen odairányul, azt megtámadva a legnagyobb végietekig\ viszi, midőn egy felhozott esettel, tudniillik egy képviselőjelöltnek elfogatásával, még azt is illustrálja, hogy ezzel a habeas corpus acta támadtatik meg. E téren a czáfolatra, a melylyel talán mások fognak foglalkozni, nem vállalkozom. Én kényszerítve vagyok csupán egy általa kimondott ellenünk sújtott vád miatt hangsúlyozni, hogy az állami administratió-