Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-77
77. országos ülés január 24. 1876. 197 csak a közgyűlésekre bizatik; de bizatik azonkívül még másra is, jelesen a közigazgatási bizottságra és némely esetekben az alispánra; természetesen felhagyatván ezentúl is, hogy a minister is elrendelhesse. Erre nézve ismét bátor vagyok fölemlíteni megnevezés nélkül, — de a a kinek tetszik, azt privative kész vagyok bármikor actákkal meggyőzni állitásom igaz voltáról, — hogy hozatott fegyelmi eljárásban oly közgyűlési határozat, a mely — csak példát hozok fel — kimondta, hogy egy szolgabíró ellen, bár bebizonyosodott, hogy ujonczozás alkalmával a községektől napidijakat zsarolt : nincs helye a fegyelmi eljárásnak; mert hisz ezt azon megyében mindenki teszi. (Mozgás.) Ez az egyik eset. Mondok más esetet, amely másutt történt. Kimondatott, hogy fegyelmi eljárásnak nincs helye tiszti ügyész irányában, oly körülmények közt, midőn az actákból kitűnt, hogy a kikölcsönzött árva pénzek felmondásával való fenyegetés által csikart ki magának az adósoktól némi sportulákat. (Mozgás,) Nem egyedül álló eset ez ; hanem vannak igen számos hasonló esetek s azt gondolom, hogyha valaki akar jó administratiót: akkor ilyen tapasztalatokkal szemben okvetlenül kötelessége gondoskodni arról, hogy ha egy vagy más helyütt az első sorban hivatott közeg nem teljesiti kötelességét : legyen a ki ezt pótolja és az elkövetett hibát helyrehozza. (Helyedén a középen és a szélső jobboldalon.) Igenis t. ház! A törvényszékeknél kell megmaradni mindannak, a mi akár bűnügyet, képez, akár vagyoni kárpótlásra vezet; e fölött nem Ítélhet, nem határozhat a közigazgatási hatóság; ez tisztán az ország rendes törvényszékeinek a dolga ; de ismétlem, a megdorgálás, a bírság, és némely fontos esetekben a hivatalból való elbocsátás oly dolgok, a melyekre való döntő befolyást a közigazgatási hatóságoktól elvenni nem lehet: ha helyes administratiót akarunk hazánkban létesíteni, és természetes — ez iránt talán nyilatkoztain a házban is, mindenesetre nyilatkoztam a ház közigazgatási bizottságában — természetes, hogy szükséges lesz ezen bíráskodási eljárást a ministertől elvenni; de nem elvenni a közigazgatástól, hanem a ministertől alakíttatván felül a központban egy bíróság, mely a ministerium helyett ezekben Ítéljen. De azt a hosszadalmas bírói formákhoz kötni, sem a közigazgatás, sem az illető tisztviselő érdekében nem lehet; mert utoljára annak a tisztviselőnek sem érdeke az, — feltéve, hogy becsületes ember ; mert hisz ilyenek támadtatnak meg számtalanszor, — hogy évekig maradjon feje fölött a kereset; hanem érdeke az, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tisztáztassék ártatlansága : ha ártatlan. A közigazgatás érdeke pedig az. hogy a hibásra mondassák ki a hiba, és az ilyent érje a közigazgatási bizottság által, kiróható, — de legfelebb hivatalvesztésig terjedhető — büntetés. Az előttem szólott t. képviselő ur Összeütközésektől, zavartól, és illetékességi bajoktól fél. Én t. ház, őszintén megvallom, hogy azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen törvényjavaslat ellen, ha lehet is ellene valamit hozni: de azt nem lehet ellene fölhozni, hogy tisztán praecisirozva meg ne mondaná a megyei közigazgatási bizottságokra nézve, hogy ki az illetékes az egyik esetben, és ki az illetékes a másik esetben, hogy minden kétséget kizárólag ezt meg nem állapítaná: és részemről azon meggyőződésben vagyok, hogy zavarok e miatt absolute nem támadhatnak. Én tehát t. ház, e törvényjavaslatot, mint a mely meggyőződésem szerint mind adniinistratiónk jóságának érdekében, mind épen a tisztviselők érdekéljen is szükséges: a t. háznak elfogadás végett ajánlom. (Elénk helyeslés a középen és a szélső jobboldalon.) Kállay Béisi: T. ház ! Éu a magam részéről, — bár számos hiányt vélek láthatni e törvényjavaslatban, — azt elfogadom ; elfogadom pedig daczára annak, hogy a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatot nem fogadtam el ; mert nem látok e kettő közt oly benső összefüggést, mely egyiknek elvetéséből a másiknak elvetését is következtetné. Fegyelmi eljárásra, bár milyen legyen is közigazgatási rendszerünk: okvetlenül szükségünk van. és szükségünk van egy helyes fegyelmi eljárásra. Az eddigi — azt a tapasztalás mutatta, — valóban nem volt helyes. En az indítványozott fegyelmi eljárást helyesebbnek látom különösen azért: mert oly közegeknek ad túlsúlyt — s ezt a gyakorlat fogja nézetem szerint kimutatni, — melyeknek érvényesülésére igen nagy súlyt fektetek. Az állami közegek fognak a törvényjavaslatban előforduló szakaszok szerint, ha nem is elvileg, de tényleg túlsúlyra vergődni. A fegyelmi eljárás tekintetében én megvallom, hogy épen ezt tartom a törvényjavaslat leghelyesebb részének és miután ez — bár nem egyenes, de legalább kerülő utón — megközelíti azon czélt, melyet mi, fájdalom, a közigazgató bizottságról szóló törvényjavaslatban el nem érhettünk : én teljesen hozzájárulok ezen törvényjafaslathoz. Simonyi Ernő.- T. ház! Én valóban nem mondhatnám, hogy örvendek a Kállay Béni képviselő ur felszólalásának; hanem annyiban minden esetre hasznosnak tartom e felszólalást, hogy sokakban, a kik az iránt kétkedtek: tisztába hozta azon politika irányát, melyet a t. képviselő ur és
