Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-77

198 77. országos Klés január 24. 1876. elvbarátai követnek. Én részemről nem voltam hajlandó azt hinni róluk, hogy ők a reactió politikáját követik; de ezen felszólalás után meggyőződtem arról, hogy csakugyau a reactió politikáját akarják létesíteni; mert én ennél reactionariusabb irányt törvényjavaslatban, nemcsak a magyar törvényhozásnál, hanem semminemű népképviseleten alapuló törvényhozásnál nem láttam. Ezen törvényjavaslatnál én valóban nem tudom, mit bámuljak inkább: a ministerium hatóságát, a többség határtalan megnyugvását és beleegyezését a megszavazásban ; vagy az országnak közönyét, mely ezen törvényjavaslatot, majdnem szótlanul elfogadja és magát a törvényjavaslat intézkedéseinek aláveti. (Helyedé* a szélső bal/elől.) T. ház! Ezen törvényjavaslatban a jogi fogalmaknak mindegyike, mely eddigelé a legtisztábban megállapítottnak látszott, fel van forgatva; miután itt a vádló, vizsgáló ós bíró egy és ugyanazon ember. (Helyeslés a szélső baloldalon) Méltóztassék megmondani, melyik jogi államban van ez. mondják meg azon tudós képviselő urak. kik bennünket a eultur-államban, a jogi államban anynyira gyönyörködtettek perorátióikkal, melyik államban van a vádló, vizsgáló és bíró egv személyben, (Helyeslés a szélső baloldalon) vagyis a mi a törvényjavaslatban foglaltatik ? Méltóztassék ezen törvényjavaslat rendelkezéseit és azok gyakorlati kivitelét jól megfontolni s azt fogják találni, hogyha ezen törvényjavaslat törvénynyé lesz: Magyarország minden polgárának szabadsága személyes jogai és vagyona a minister önkényétől fog függni. (Ellenmondás a középen.) nem a törvénytől többé; mert akkor Magyarországon nincs törvény többé, csak a minister akarata. Méltóztassék megnézni az első §-t: az azt mondja, hogy a tisztviselő, vagy annak segédszemélyzete fegyelmi eljárás alá vonható: ha megsérti vagy hanyagul teljesiti a törvényben és szabály- vagy kormányrendeletekben megszabott kötelességét; hogy pedig ezen szabály vagy kormányrendeletekben, legyenek bár törvényesek vagy sem, az iránt semmi garantia sincs, sem ezen törvényjavaslatban, sem azon törvényben, melyet ma harmadszori felolvasásban önök elfogadtak. Ha tehát a minister rendelhet, a mit akar, ha a minister s ha neki minden országos munieipiuin tisztviselője vakon engedelmeskedni tartozik, különben fegyelmi eljárás alá vonatik: akkor igazságom van nekem: ha azt mondom, hogy Magyarország minden polgárának személyes szabadsága, vagyona, élete, mindene a minister önkényétől van felfüggesztve. (Felkiáltások a szélső balon: Ugy van !) Azt mondja a minister ur, hogy azért támadtatik meg" ezen törvényjavaslat: mert az nem módosítása, hanem eltörlése az 1870. XLII. törvényezikknek. Én részemről az 1870. XLII. törvényezikket nem veszem pártfogás, védelem alá ; de azt sokkal jobbnak, határozottabbnak és igazságosobbnak tartom, mint a jelenleg tárgyalás alatt levőt; — azonban az, hogy nem módosítása, hanem eltörlése czéloztatik e törvényjavaslat által az 1870. XLII. törvényezikknek, — csak azért említtetett fel: mert a minister ur indokolásában azt mondja, hogy az 1870. XLII. törvényezikk VI. fejezetében szabályozott fegyelmi eljárás módosítását és kiterjesztését czéíozza; mondom csak azért, mert a minister ezt monda: csak azért említek fel t. barátim, hogy e törvényjavaslat nem kiterjesztésről, nem módosításról, hanem eltörlésről szól. És abban igazságuk vau; nem azt kifogásolják, hogy valamely község módosittatik vagy eltöröltetik; hanem azt, hogy minő irányban módosittatik a másik. A gyors eljárás ellen sem volt kifogása senkinek. Ha a gyors eljárás igazságos és olyan, hogy a polgárok vagyona és személyének biztonságát megadja, ha arról volna, szó. hogy a bíróságoknál az eljárás oly módon szabályoztassók, hogy az gyorsan folyjon le: igen szívesen hozzájárulnék: ámde midőn arról van szó, hogy az önkényes eljárás, mely az ország minden lakosát a minister önkényétől teszi függővé, — hogy az ily eljárás gyorsittassek: én ebben megvallom, előnyt nem látok. Az volt tehát a kifogás, hogy az eljárás az önkény érdekében; nem pedig, hogy az az igazság-szolgáltatás érdekében gyorsittatik. A minister ur azt mondja, hogy a mostani fegyelmi eljárás nem maradhatott meg: mert az alispánnak és a szolgabírónak nem volt joga megdorgálni a legkisebb falu bíráját sem. Én megvallom, hogy gondolkozásom e tekintetben eltér a ministerelnök úrétól: mert én abban nem látok előnyt, hogyha egyik hatóság elöljárója a másik hatóság elöljáróját megdorgálhatja. Ott van a fegyelmi eljárás, szabályozzák azt a maga módja és rendje szerint a bíróságok által, az ország bíróságai által; nem pedig a polgári hatóságok által ; szabályozzák, és azon inconvenientiáoak, melyet a szolgabirák és alispánok tapasztalnak a bírákkal szemben: vége lesz, meg fog szűnni. Meg vagyok győződve arról, hogyha az alispánok és szolgabirák oda fordulnak a falusi bírákhoz, mint egyik hatóság a másikhoz, és nem gyakorolnak nagy uri despoticus hajlamokat: akkor nem fognak találkozni visszautasítással. Hogyha pedig mégis előfordulna ily eset: arra való a bíróság ; és ha netalán egy falu bírája megkapta a méltó büntetését: a maga eljárásának helytelen voltát belátja és a büntetés elrettentő például fog a többinek szolgálni ós a ezél eléretett. A mi azt illeti, hogy az eljárás igen lassú volna, ugy hogy a törvényhatóságok azért meg sem kezdték a fegyelmi eljárást: mert az eljárás-