Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-74
146 7 ** országos ülés január 20. 1876. en perczbeni rendelkezés. Ha valamely közigazgatási törvény nem bir e kellékkel: irott malaszt marad, folytonos bonyodalmakra ad okot és — a mi pedig életföltétele volna, — a nép vérébe sohasem megy át. Lássuk már most, hogy a törvényjavaslatban lévő közigazgatási bizottság mennyire felel meg a főkellékeknek. Azon közigazgatási bizottság, mely hivatva van az átalános tárgyakon kivül mindazon ügyeket is elintézni, melyek egyrészt a városi tanácshoz, másrészt a városi közgyűléshez beosztva voltak, havonkint egyszer tart gyűlést, és ha rendkívüli közgyűlést kell tartani, akkor négy nappal előre szükséges annak napirendjét meghatározni. A városi tanács, az minden órában ülésezhet, az minden nap ülést tarthat, ha szüksége van közgyűlést tartani, 24 óra alatt közgyűlést rendezhet és a fontosabb ügyeket elintézheti. Itt nem szükséges bővebben részletezni : vajon a városi administratiónál van-e az előny vagy a közigazgatási bizottságnál? Meg van ugyan a 19-ik §-ban hagyva, hogy kivételes esetekben, vagy halasztást nem tűrő esetekben, a főispán, vagy polgármester saját felelősségre a szakközegek meghallgatásával intézkedhetik. De mi történik ekkor, ha a szakközegek valamely más törvényhatóságnál vannak elfoglalva? mikor halasztást nem tűrő tárgyak volnának tárgyalandók, a főispán, vagy helyettese kénytelen e halasztást nem tűrő tárgyak elintézését a szakközegek megérkezésóig függőben hagyni. A városi tanács, a városi közkormányzat minden ágaiban szakközegek vannak, a városi kormányzat e szakközegekkel minden perczben disponálhat. A törvények életrevalóságát az biztosítja, ha a törvényhozó főgondját arra fordítja, hogy a törvény egyszerüsittessék és olcsóbb legyen az ügyek kezelése és a közönség íájékoztathassék iránta. A benyújtott közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat épen az ellenkezőről győz meg minket. Az által tudniillik, hogy a közigazgatási bizottság beékeltetik a tanács ós a közgyűlés közé ós annak teendői, annak munkaköre nincs kellőleg körvonalozva, több szakasz szerint a közigazgatási bizottság a városi tisztviselőket annyi írásbeli jelentésekkel foglalja el, hogy ezen városi szakközegek a maguk munkájának elvégzésére, a melyre hivatva vannak, nem elégségesek: nem lévőn körvonalozva a közigazgatási bizottságnak hatásköre a városi tanács irányában, ez ügyek kezelése irányában könnyen megtörténhetik, hogy a végrehajtó közegek közt ellenmondások menünek fel, és igy ki sem lehet számítani, hogy a városi pénztár rovására mennyi személy-szaporitásra lesz szükség. Ezen uj intézmény által tehát nem hogy egyszerüsittetnék az ügykezelés, nem hogy olcsóbbá válnék; de sőt sokkal bonyolultabb, sokkal drágább lesz. Nem lesz azzal sem jobb az ügykezelés, hogyha a közigazgatási bizottságra egyszersmind oly ügyek elintézése van bizva, mint a gát-rendőrség, védmüvek, utak stb. a melyeket véghezvinni csakis a városi pénztár rovására lehet. Az, hogy valamely szabad királyi város, vagy annak törvényhatósága összetett kezekkel nézze, mikóp intézkedik más hatóság ügyei fölött és ez a nélkül, hogy a közgyűlés elé hozassék, csaknem lehetetlen. A mint valamely tárgy két hatóság elé jön, annak gyors elintézése csaknem lehetetlen. Megnyugtatólag hat egy jó törvény az érdeklettekre akkor, ha az illetők sérelmeiket a törvényben jog és méltányosság elvei nyomán orvosolva látják; de e tekintetben semmi megnyugvást nem nyújt az uj törvényjavaslat, sőt ellenkezőleg a legalaposabb aggályokat kelti fel bennünk az által, hogy a közigazgatást érdeklő rendeletek nem a közgyűlés, hanem a közigazgatási bizottsághoz nyújtatnak be, a mely ellenében a főispán vagy helyettese, vagy a bizottság tagjai tehetnek ugyan fölebbezést, de ha a minister 14 nap alatt nem válaszol rájuk, vagy talán azt helyesli: az az illető felek minden további megkérdezése nélkül végrehajtatik; míg ellenben ugyanazon közigazgatási bizottság a városi törvényhatóság határozatait a ministeriumhoz felterjesztheti és a hozott határozattal a városi hatóságnak minden további megkeresése nélkül intézkedik. Ebből látszik tehát, hogy összehasonlítva a közigazgatási bizottság által várandó nyereményt a jelen állásával a városoknak, sem az ügyek gyors kezelése, sem a gyors végrehajtásra nézve, sem olcsóság tekintetéből, sem a közönség tekintetéből, sem pedig azon tekintetből nincs semmi előny, hogy a sérelmek ez által könnyebben orvosoltatnának; igy tehát czélszerüség tekintetében a mostani fennálló városi rendszerrel szemben a közigazgatási bizottságról szóló javaslat nemcsak hogy nem mérkőzhetik; de sérelmes is a városi közönségre nézve: azért, mert e törvényjavaslat az önkormányzatnak lényeges részét elvévén a törvényhatóságtól, a városi közönségben mintegy elfojtja azon tényezőket, melyek az alkotmányos élet iránti ragaszkodást szívóssá, a közügyek iránti érdeklődést meleggé ós az önkormányzat iránti hajlamot mintegy életkérdéssé teszik. A törvényjavaslat az által, minthogy a városi polgárság zömét az önkormányzattól elvonja, a szabad királyi városokat a megyebeli községek alá rendelt szerepére kárhoztatja, a szabad királyi városok törvéixybatóságából alárendelt bureaukat alakit, a melyek képezhetnek autonómiát ós mindenkor fejét hajtó polgárságot; de mindenkor nélkülözni fogják a városi elem azon részét, a mely önlábán állva, önerejére támaszkodva, a műveltség, a kor-szellem s minden jó iránti lelkesedésével a polgárságban mindig visz-
