Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-69

10 69 országos iilés január 14. 1876. azt; növekedett örömöm, megnyugvásom : midőn e törvényjavaslatot tüzetesen tanulmányoztam és ezen örömöt nem volt képes beárnyékolni a gondolat és utóbb tapasztalás, hogy e miatt harcz lesz, a minthogy lőn is harcz, harcz, mely az emberi természetből foly, harcz, mely a pártok életének természetes jelensége; mert jól tudom, hogy az emberek egyrésze annyira iszonyodik minden nagyobb változtatástól, miként még a megszokott bútoroknak egyik helyről a másikra tételét sem sziveli; mig a másik rész, ha változtatáshoz kell fogni : gyökeres átalakítást igényel, egy homok sivatagból rögtön virágos kertet ós a roskadozó ősi fé-~ szék helyébe rögtön fényes palotát kivan varászolni. A két szélsőség: a megszokotthoz merev ragaszkodás és a mindent gyökerestől megváltoztatás szélsősége közt, van egy középút, s ez az. a melyre az emberek nem szívesen lépnek : mert sok munkával, önmegtagadással jár, megtartani a meglevőben azt, a mi jó, biztosan és czélszerüen javítani a hibát, pótolni a hiányt, eltávolítani azt. ami túlérte magát és mindezt minden változtatás nélkül. — sőt benmaradva a munka folyama alatt az épülőben lévő házban. Ez az, a mire az emberek nem szívesen vállalkoznak. A gazdag ember inkább bérházba költözik, hogy azalatt díszes palotát építtessen magának ; míg a szegény ember, kinek uj házra nem telik költsége: inkább megmarad a roskadozó ősi fészekben, mintsem, hogy a tatarozás kevés költséggel bár, de annál több fáradsággal járó munkáját teljesítse E két szélsőség között áll nézetem szerint e törvényjavaslat, ugyanezért én már az emberi természetből kifolyólag is megérteni az az ellen támadt panaszokat s nehezteléseket, különösen megértem ezeket akkor: ha pártjaink állására tekintek, ha tekintem főleg a két ellenzéket itt e házban s a házon kívül. A t. baloldali ellenzék szívesen ragadja meg az alkalmat, hogy bebizonyítsa, miként a törvényhatóságok önkormányzati jogai confiscáltatnak, hogy ezzel hid készül a központosításhoz. Tagadhatatlanul a hivők soraiban ez népszerűen hangzik s ez mellékesen megjegyezve igen jó bizonyítók, — hogy itt e hazában az önkormányzat iránti rokonszenv és ragaszkodás a nép minden rétegében igen nagy; (Igaz: a szélső haloldalon) mig a t. jobboldali ellenzék, mely a tisztviselők kinevezését irta zászlajára, ezen és több más centralistikus tekintetnél fogva támadja meg e törvényjavaslatot. És én ép e két ellentétes álláspontot, ép e két ellentétes támadást látom e törvényjavaslat legerősebb támaszául, egyik kiváló biztosítékául annak, hogy ezen törvényjavaslat a helyes középúton van. Mert midőn a baloldali ellenzék a régi municipialis rendszer eszményképére való tekintettel, a jobboldali ellenzék pedig a központosításra való törekvésénél fogva nem helyesh a törvényjavaslatot : akkor méltán erősödik meg bennünk azon meggyőződós, hogy ezen törvényjavaslatnak sikerült a nagy feladatot megoldani, egyesíteni a municipiumok önkormányzatát a felelős központi kormányzati rendszerrel. Bizonynyal innen támad a t. jobboldal neheztelése ezen törvényjavaslat ellen: mert attól tart, és nézetem szerint alaposan, miként, hogy ha e törvényjavaslat életbe lép, ha e törvényjavaslat megtestesül az által fel fog üdittetni ós uj tevékenységre buzdittatni az önkormányzati élet és pedig választott ós nem kinevezett tisztviselők által. Tehát rosznak mondja a törvényjavaslatot, mert neki rósz. Mert hogy ha a t. jobboldali ellenzék a törvényjavaslatot valóban rosznak tekintené, rosznak az egész országra nézve: akkor nézetem szerint örömmel kellene e törvényjavaslatot üdvözölnie; mert hisz ez volna a legbiztosabb ut azon törvénjdiatóságokhoz, a melyeknél az önkormányzat biztosítása, fentartása érdekéből a kinevezett tisztviselőket állítják oda mint panaceat, a mely törvényhatóságok az én nézetem szerint már névleg is alig fognának municipalis törvényhatóságok lenni. Ugyanazért én t. ház, ezen törvényjavaslatot pártolom. Nézetem szerint nem akna az a felelős parlamenti erős kormányzat alásására; de nem is Idd a központosításhoz az önkormányzati élet elöléséhez; hanem meggyőződésem szerint erős kapocs a törvényhatóságok és a központi kormányzat között, egyrészről az önkormányzati élet emelésére, fejlesztésére, másrészről a központi hatalom sikeres működésének nagyobb biztosítására. (Helyeslés a középen.) S ennyi talán elég is volna t. ház, szavazatom egyszerű indokolására; mert miután a vita nagyon előhaladt, a tárgy sok oldalról megvilágittatott : nem is tűzhettem más feladatot magam elé, minthogy szavazatomat egyszerűen indokoljam . . . Hiszen a capacitatióra itt alig mutatkozik tér és alkalom, mert mindannyian határozott állást foglalunk már a vita megkezdése előtt. Engedje meg azonban a t. ház, hogy miután én a helyesen értelmezett önkormányzatnak barátja vagyok: álláspontomat az itt felmerült ellentétes áramlatokkal szemben néhány szóval jelezzem. (Halljuk!) Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a tisztviselők kinevezési rendszere ugy, mint az a jobb oldalról körvonalozva volt, a merev központosításhoz vezet; én pedig az ily központosítást sem a szabadsággal, de még a jó, helyes közigazgasem tudom öszhangzásba hozni. A központosítás csökkenti a közügyek iránti érdeklődést; megbénítja az emberekben a törekvést, hogy a maguk lábán igyekezzenek járni;