Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-74
144 7á. országos ülés január 20. 18*6. tam. ez volt az inteníió. a mely vezetett és ezen szó „megkezdéséről", a pénzügyi bizottságban csak mint stylaris módosítás, de nem mint prineipialis jelentőségű dolog hagyatott ki. T. ház, feltéve Bujanovics Sándor képviselő ur azon okoskodásainak helyességét, mely szerint e törvényjavaslatban nem 20—22 millióról, hanem a 153 millió conversiójáról lenne szó és ha nem is teszszük hozzá, hogy ezen törvényjavaslat mellett hatályban marad a régi törvény 6. §-a; mert a miben eltérek t. barátom felfogásától, ez épen az, hogy ő a 6. §-nak tágabb, én pedig szűkebb értelmet adok: •— e törvényjavaslat semmiben sem alterálja azon 6. §-t. Mert az előttünk fekvő törvényjavaslat is arról szól, hogy 20 millió kincstári utalványok visszaváltására a pénzügyminister hatalmaztatik fel, egyébre nem. Mi következik ebből? Az, hogy a törvényhozásnak előbbi intézkekedése a többire nézve teljesen érintetlen marad. Ha a t. ház a többire nézve majd annak idejében a pénzügyministernek felhatalmazást akar adni : ez lehet: és ha a pénzügyminister más módot követ s előlegesen megköti a szerződést: a törvényhozás utólagos jóváhagyása mellett kötheti csak; de ezen törvény más felhatalmazást nem ad neki, mint effectiv 20—22 millió értékű öszszegig terjedő kincstári utalványok visszaváltására. Ez nézetem a dologról és én részemről nem vonakodásból vagy makacsságból, hanem azért nem fogadhatom el t. barátom módosításait: mert őszintén megvallom, magától értetődő princípiumot codifieálni szükségesnek nem tartok, tudniillik azt. hogy egy további pénzművelet csak egy ujabb hozandó törvény alapján történhessék. Ezt, mint ide nem valót, nem tudom elfogadni s kérem a t. házat: méltóztassék az eredeti szöveget meghagyni. Simonyi Ernő: T. ház! Én tökéletesen igazat adok a ministernek abban, hogy midőn azt mondja a törvényjavaslat, hogy más kölcsönről nem intézkedik, mint 20—22 millió forint értékű államkincstári utalványok viszszaváltásáról: ez magában véve tökéletesen világos, ugy, hogy azt mondhatnám, hogy Bujanovics módosítása fölösleges. De ha én ezen törvényjavaslatnak túlsó oldalára nézek, azt látom, hogy itt az indokolás és a törvény szövege közt nincs egyetértés és épen ezen egyetértés létrehozatala kívánja azt, hogy a törvény praecisebben fogalmaztassék, hogy világosan kitűnjék az, a mi a törvényben szándékoltatik. Ep ugy állott a dolog azon módosításra nézve is, melyet Helfy képviselőtársam beterjesztett. A törvény szövege magában véve nem tette szükségessé a módosítást; de szükségessé tette az indokolás : mert az indokolásban egészen másként állt a dolog. Itt az hozatik fel az indokolásban, hogy őzen törvényezikk, tudniillik 1875. évi XLIX-ik törvényezikk 6. §-a pedig azt határozza, hogy a kincstári utalványok beváltása keresztülvitelének módozatairól külön törvény fog intézkedni. Aztán tovább megy és azt mondja: Az államkincstár érdekében szükségesnek vélem az erre vonatkozó törvényjavaslatot már most a törvényhozás elé terjeszteni. Itt van épen a baj, hogy az indokolásban azt mondja a minister ur, hogy a 6. §.-ban jelzett törvényjavaslatot már most terjeszti a minister. Magában a törvényben nincs arról szó ós épen azért azt akarja Bujanovics Sándor képviselő ur módosítása biztosítani, hogy az 1875. évi XLIX. törvényezikk ő. §-ának rendelete végrehajtassák. A minister ur ezt a törvényjavaslatban nem hajtja végre : holott az indokolásban ugy szól, mintha végrehajtaná. Tehát itt van a nagy különbség; azért én Bujanovics képviselő indítványát, mint olyat, mely világossá teszi a dolgot, hogy miként értendő ezen törvényjavaslat és mennyiben érintetik vagy nem érintetik az ellenkező indokolás által: a magam részéről elfogadom. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Őszintén megvallom, hogy nem látok különbséget az indokolás és a törvényjavaslat közt; mert az indokolás azon kitétele, melyet a képviselő ur felhozott: igaz ugy szól, hogy hivatkozik a 6. §-ra; de az ezen passust megelőző sorban az áll: hogy az 1873-dik évi XXXIII. törvényezikk és 1874. évi XIV. törvényezikkek alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltására fog szolgálni, hogy a rentekölcson egy része az idézett törvény alapján 22 millió frt fog fordíttatni és azt mondja továbbá az indokolás, hogy a törvény 6. §-a azt határozza , hogy erről egy külön törvény szól és külön törvény szól arról, hogy 22 millió fii a kincstári utalványok beváltására fordíttassák. A conteitussa a két mondatnak az ón hitem szerint azon felfogást hozza kifejezésre, mely engem eddig is vezetett, hogy az 1875. évi XLIX. törvényezikkben nincs egyébről szó, mint 22 millióról; a további dolgok érintetlenül maradnak, ugy ezen törvényjavaslat, mint azon törvény által s azért erről külön intézkedni nézetem szerint nem szükséges. (Helyeslés.) Elnök: Fel fog olvastatni azon uj §., melyet Bujanovics képviselő ur a 2. §. után kíván beiktattatni. Tombor Iván jegyző: (Újra felolvassa a módositványt.~) Elnök: Felteszem a kérdést. Azok, kik ezen most felolvasott módositványt elfogadni hajlandók: méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A Bujanovics képviselő ur által beterjesztett uj §. el nem fogadtatott. W ächter Frigyes jegyző: (Olvasm a 3-ik §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatík.)
