Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

71. országos ülés január 20. 1876. 143 W ächter Frigyes jegyző': (Olvassa a tör­vényjavaslat 2. %-átj. Elnök: A 2. §-ra nézve van-e észrevétel? (Nincs!) Nem lévén észrevétel, a 2. §. elfo­gadtatik. Bujanovics Sándor: T. ház! Az átalános vita alkalmával volt szerencsém már bejelenteni azon módosítást, a melyet a 2. §. után beikta­tandó uj §-ra nézve a t. háznak ajánlani bátor leszek. Ezen módosítás következőkép hangzik : „Uj 3. §. az 1875 : XLÍX. t.-cz. 6. ij-ának azon rendelkezése, hogy az 1873: XXXIII. és 1874: XIV. törv.-czikkek alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltása keresztülvitelének módozatai­ról külön törvény intézkedik: .teljesen hatályban marad. Nem kívánom t. ház, ezen módositványt bő­vebben indokolni, azonban engedelmet kérek a t. háztól arra nézve, hogy a t. pénzügyminister ur egy ellenvetésére a magam észrevételét niegte­hessem. A t. pénzügyminister ur ugyanis ezen módo­sitványt, kiindulva a 80 millió osztr. ért. frtnyi járadék-kölcsönről szóló törvényjavaslat szövegé­ből, teljesen fölöslegesnek, az én aggodalmaimat indokolatlanoknak tartja. 0 ugyanis azt mondja, az említettem t.-cz. 6-ik §-a rendelkezik azon összegről, a mely ezen t.-cz. által rendelkezésére fog állni, nem terjed ki tehát ezen §. rendelkezése egyátalán továbbra, mint esetleg azon 20 — 22 millió frtra, a mely e járadék-kölcsön folytán befolyó összegből rendel­kezésére fog állni. Ha ez így állna és ha (-zen törvényjavaslat­nak magában, különösen pedig az 1-ső és 6-dik §-nak nem volna nagyobb jelentősége: teljesen igaza volna a t. pénzügyminister urnák; akkor igen is fölösleges volna az általam benyújtott nió­dositvány és igen is indokolatlanok volnának az én aggodalmaim. Én azonban ezen törvénynek és különösen a 6. §-nak nagyobb jelentőséget tulajdo­nítok. Ezen törvényben ugyanis ki van mondva, hogy a ministerium a 80 milliós o. é. frtnyi járadék­kölcsönfelvételére felhatalmaztatik; ki van mondva ezen törvényben elvileg az, hogy ezen kölcsönből befolyó össszegekből a. pénztári készlet a vas­utaknak kártalanítására és a 153 milliós kölcsön kincstári utalványok beváltására lesz fordítandó. Ki van tehát mondva a 153 milliós kölcsön be­váltása és elfogadva a conversio eszméje elvben; a 6-ik §. pedig hozzá teszi, hogy 1873. XXXIII. és az 1874. XIV, törv.-czikkek alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltása keresztülvitelének módozatairól külön törvény intézkedik. Ezen 6-ik §. azért van e szavakkal fogalmazva, mert e §. alkotói érezték, hogy magára a conversio eszmé­jére nézve ez elvi kérdés döntő és hogy a 6-dik §-nak ez iránt a további eljárásra nézve intéz­kednie kell. Eu tehát ekként magyarázom a törvényt és annak nagyobb jelentőséget tulajdonitok, mint a t. pénzügyminister ur. Ugyanis azon jelentőséget tulajdonítom, hogy azáltal a visszaváltás elvileg el van döntve, ós hogy abban a 6. §-ban a minisier ur kötelezve van arra nézve, hogy akkor, a mi­kor az ország pénzügyi helyzetét, a pénzpiaczot erre nézve alkalmasnak fogja tartani: a beváltás teljes és egész kiterjedésben való keresztülvitele iránt a t. háznak törvényjavaslatot fog benyújtani; és mert igy magyarázom : nem akarnám a 6-dik §. ezen értelmét gyengíteni a jelenlegi törvényja­vaslat által; hanem e §. értelmét és rendelkezését a törvényjavaslatban magam is különösen kifejezni kívánom : azért ajánlom módositványornat elfoga­dás végett. (Elénk ^helyeslés a szélső jobboldalon). Széll Kálmán pénzügyminister: T ház! Én őszintén megvallom, hacsak némi indokoltsá­gát látnám azon módositványnak, melyet Bujano­vics Sándor t. barátom benyújtott: ha azt látnám, hogv T annak csak némi czólja van a törvényben, és hogy a törvénybe és a törvény keretébe beil­lik : én magam részérő] igen szívesen elfogadnám; de legjobb törekvésem mellett is azon módosítás­nak helyességét és itt ezen helyre való befűzésé­nek czélját kimagyarázni — őszintén megvallva — nem vagyok képes és igy nem járulhatok hozzá. T. barátomat csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni, arra, t. i hogy az ő czélja az. hogy ne sértessék semmiképen az 1875. XLÍX. t -czikkben kimondott azon rendelkezés, mely szerint a 153 milliós köl­csön conversiójáról külön törvény fog annak ide­jében előterjesztetni. En azt vagyok bátor állítni, hogy én ezt az elvet semmi irányban sértve nem Játom, nem lá­tom pedig azért ; mert a mint egyszer az átalá­nos vita alkalmával szerencsém volt említeni, a korábbi törvény 6, §-ában nem látok egyebei ki­fejezve, mint azt, hogy ezen 20 millió kibocsátásá­ról vagy visszaváltásáról külön törvény fog intéz­kedni. Igen egyszerűen azért látom a dolgot ugy: mert először is a törvényczikknek 1. §-a kimondja azon czélt, a melyre a rente-kölcsön kibocsátta­tik; a további szakaszok nem rendelkeznek egyéb­ről, mint csak arról, a mi az 1. §-ban a 80 mil­lió rente-kölcsön czéljakint meg van állapítva, mutatják ezt a 6. §-nak mindjárt első szavai is. a me­lyek azt mondják, hogy a „vasuttársulatoknak be­ruházása ezimén nyújtandó előlegről és a conver­sióról külön törvény intézkedik." Mily előlegről? Arról a mi a 80 millió rente-kölesönből fog ki­kerülni. Mutatja ezt továbbá az a szó is, mely az általam előterjesztett törvényjavaslatban benn van, t. i. ezen conversio „megkezdéséről." Magam szö­vegeztem a törvényt és igy tudom, mit akar-

Next

/
Thumbnails
Contents