Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-74
<4. országos ülés január 20. 1S7C. 13Í) De midőn a pénzügyminister ur művelete csak arról biztosit, hogy a 153 millióból csupán 20—22 millió fog törlesztetni; azt vagyok kénytelen mondani, hogy tökéleteseden mindegynek látom, akár 153, akár 130 millióval bukik meg az állam: mihelyt a bukás bekövetkezik. Ez ellen a pénzügyminister ur mostani javaslata egyátalában nem biztosit. Azt óhajtanám, és azt vártam a pénzügyminister úrtól is, ki már múlt septemberi beszédében hangsúlyozta, hogy a 153 milliós kölcsön conversiójával komolyan akar foglalkozni, hangsúlyozta a költségvetés tárgyalása alatt és mint mondám, a törvény 6-ik §-ba egyenesen az ő beleegyezésével tétetett bele ezen passus, — hogy mutassa meg a képviselőháznak azon megnyugtató módot, mely az országot az adósság egész összegétől fogja megmenteni. Mert hogy ugy darabonként adja magát át az ország kötött kézzel a consortiumnak: ez nincs érdekében az államnak. Mit ;tudunk most? Azt, hogy 40 millió kölcsönt adnak. Ezt szabad következtetnünk a rninisternek itt tett intézkedéseiről és azon törvényjavaslat beterjesztéséről, mely már most törvénynyé is vált. De már ezt is kétessé teszi a most beterjesztett törvényjavaslat. Hiszen azt mondja a minister ur. hogy a kibocsátás ideje sincs meghatározva ; azt mondja, hogy már most kell ezt törvénybe igtatni, mielőtt a kölcsön kibocsátása megtörténik. Talán ez köttetett ki feltételül; talán ki sem bocsáttatik a 40 milliós kölcsön: ha ez törvénybe nem igtattatik. Miért kell ezt most tárgyalnunk : mikor az optió még csak áprilisban lesz eldöntendő ? Ez, ugy látszik, uj feltétele az első kölcsön részlet kibocsátásának. De én azt az állani érdekében lévőnek egyáltalában nem látom, hogy egy consortiumnak, kizárván minden egyéb concurrentiát, kezébe adjuk magunkat: és nem tiszta operatiót kötünk, nem olyat a milyenre szükségünk van; hanem darabonként adjuk át magunkat a consortiumnak. Eeám ez azon benyomást teszi, mint mikor az öregebb Dumas Sándor leírta, hogy a gépek használata által mily szerencsétlenségek történnek, s különösen, ha valaki egy tűcsináló géphez megy és vigyázatlansága folytán a gép bekapja egyik ujját, az behúzza őt egészen és a gépnek másik végén tűk alakjában jön ki teste. Ugy van ez itt is; a kölcsön két félre volt osztva, az egyik fél megadatott, a másikra az optiót megtartották egész az utolsó pillanatig, midőn ránk kényszeritettók az orsovai vasúti összeköttetést is, kénytelenek voltunk azt elfogadni, különben azt mondták, nem adunk pénzt. Most midőn a pénzügyminister ur a házat azon felfedezéssel lepte meg, hogy 300 millió frtig operatiót akar csinálni és ennek csak 40 milliója van biztosítva, arra a gondolatra jöttem, hogy ez a 300 millió, ha mind végrehajtatni szándékoltatik, mint a pénzügyminister ur végrehajtani szándékozott emiitett beszédében : 300 milliónál is többre fog menni t. i. felmegy 400—450 millióra, és ha mindig uj meg uj feltételek fognak hozzá köttetni: akkor átadhatjuk az egész országot azon consortiumnak kezébe; mert míg ez le lesz igy gombolyitva, akkor valóban Magyarország vagyontalanul fog heverni azon consortium kezében. Az ily körülmények közt kötött kölcsönöket én, t képviselőház, részemről helyeseknek és a magyar kincstár érdekében levőknek nem tekinthetem és nem tarthatom; azért én óhajtanám azt, és itt kénytelen vagyok elfogadni Helfy barátom magyarázatát és szavait, ki azt monda, hogy ezen előterjesztések nem őszinték: mert vagy nem volt őszinte azon előterjesztés, melyet magában foglal az 1875 XLIX. törvényczikk 6. §-a. vagy nem őszinte azon törvényjavaslat, mely ma van tárgyalás alatt; de a kettő nem fér össze; a kettő nem ugyanazt a dolgot tartalmazza és igy vagy az egyik, vagy a másik nem őszinte. Én pedig pénzügyekben őszinteséget kívánok: inert ha a politikában indulhatok is bizalom után: pénzügyekben nem indulhatok bizalom után, s ezt tenni nemcsak az ellenzék padjairól nem szabad, ele nem szabad a többségnek sem, mert a pénzügyekben bizalomnak helye nincs. Én t. ház, azokból, a miket a pénzügyminister ur mondott és a mik e törvéu3 T javaslat védelmére felhozattak: nem tudom kivenni, hogy mi e törvényjavaslatnak a ezélja és hogy mi az. a mi ezen törvényjavaslatban foglaltatik? Ha annál, a mi benne foglaltatik már a törvényben, több nem szándékoltatik: akkor e törvényjavaslatnak ezélja nincs; ha pedig több t kívántatik : kívánom tudni, hogy mi az a több? Én nem látom az állam érdekében levőnek azt, hogy uj felhatalmazások által utasittassék a pénzügyminister egy bizonyos összegnek mi módoni beváltására; mert ha ezen összeg azon keretben marad, melyben az első törvény meghatározott, én annyi bizalommal viseltetem a pénzügyminister urnák ugy hazaíísága, mint tiszta becsületessége iránt, hogy elhihessem azt, hogyha látja, hogy a vásár kedvezőtlen: nem fogja az egész összeget beváltani; mert az a magyar kincstár érdekében nincs, hogy egy ugrást tegyünk az ismeretlen íelé, midőn nem tudjuk, milyen áron vásárolhatók be a kötvények és a pénzügyminister sem képes azt megmondani. Kern tudom, hogy min alapszik azon ígérete, hogy mindenesetre al parm alól fognak beváltatni? Arra nincs jogosítva, mint nincs jogosítva azt mondani, hogy egyátalában 50, 60, 80 frton fogja beváltani. Mondom, ha a pénzügyminister azt kívánja tőlünk, hogy mi kötelezzük a kormányt arra, hogy minden esetre 25 milliót fektessen be oly operáimba, melynek árát megmondani előre senki nem 18*
