Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-74
140 74, országos ülés január 20. 1876. birja : én akkor a kincstár érdekében sokkal inkább levőnek tartom azt, hogy a ministernek hagyassák szabad kéz, mint hagyatott a már meghozott törvény által, arra, hogy ezen kölcsönből kisebb-nagyobb részt a szerint fordítson ezen műveletre, a mint azt javasolni fogja. Mert ha mi jövő áprilisben 95 — 98 frton kénytelenek leszünk beváltani az utalványokat: akkor azt hiszem, sokkal előnyösebb, hogyha még várunk két, illetőleg harmadfél évig és akkor beváltjuk a 100 frtot; mert két-harmadfél év alatt sokkal több lesz a nyereség, mint a mennyi a veszteség: hogyha csak 2%-kal fognánk többet fizetni 2—2 l |, év múlva, mint fizetnénk ma. Ily körülmények között tehát várni jobbnak tartom. A pénzügyminister ur azt fogja mondani, hogy nincs neki arra biztositéka, hogy két óv múlva lesz mivel beváltani: tehát a pénzügyminister árnak van biztositéka arra jelenleg? Hiszen erre sincs a mai napon a pénzügyminister urnák egy krajczárnyi biztosítéka sem; mert a 40 millió kölcsönt, a melyre most kötelezve van a consortium: a pénzügyminister kötelezve van a tartalékalapra, a másikat a kölcsönre fordítani, tehát a mai napon a pénzügyminister ur egyetlen egy fillérnyi biztosítékot sem nyújthat arra nézve, hogy a kincstári utalványok közül egyötlen egy is be fog váltatni. Ha tehát nem vagyunk semmivel több hátrányban akkor, hogy ha felhagyunk az egész müvelettel, mint lennénk akkor, ha a bizonytalan miveletbe belemászunk: ugy én t. ház a kincstár érdekében károsnak tartom ezen operatiót, azért, mert okvetlenül fel fogja szöktetni ezen utalványoknak árát, a melyeknek beváltása a ministeriumnak kötelességévé tétetett. ( Ez positiv tény. melyet megczáfolni nem lehet. A pénzügyminister ur egy szóval sem mutatta meg azt, hogy miért kívánja a kincstárnak érdeke ezen operatiót, és mert azt fölöslegesnek és olyannak tartom, a mely nem felel meg a megalkotott törvény rendelkezésének, és mert időelőttinek tartom : azért én a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el és kérem a t. házat, méltóztassék az én határozati javaslatomat elfogadni. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Eszem ágában sem lehet a t. képviselő urnák most elmondott beszédére észrevételeket tenni és az abban elmondottak czáfolatába bocsátkozni; sokkal inkább tisztelem a háznak türelmét, semhogy azzal visszaélni kívánnék. De egy megjegyzést még sem hagyhatok megemlítés nélkül; mert tudom ugyan, hogy e házban e megjegyzés nem értelmeztetik akként, mint talán értelmeztethető lenne; de, mert pénzügyi dolgokról van szó : a házon kivül támadható felfogás miatt, egy kifejezését viszonzás, rectificálás nélkül hagyni nem tartanám helyesnek. A t. képviselő ur azt mondja: nem őszinte a pénzügyminister előterjesztése, és ezt motiválja azzal, hogy szóval sem mondta a minister, hogy miben áll itt az állam érdeke ós mivel indokoltatik e szempontból a javaslat. így állítva fel a kérdést a t. képviselő ur, — ő és a ki egyebet nem olvas, mint a t. képviselő ur beszédét, sajátságos benyomást kap a dologról, sajátságosat, de egyúttal hütelent is: mert a mit n. képviselő ur mondani akart, az, engedelmet kérek, nem így áll. Én elmondtam, miben látom az állam érdekét, és mert megmondottam: nem hagyhatom megjegyzés nélkül azon szavát, hogy előterjesztésem nem volt őszinte. Elmondtam, hogy itt arról van szó, hogy vagy aképen váltjuk be a kincstári utalványokat, hogy megvesszük a börzén ugy a mint kapjuk ; vagy pedig elfogadjuk befizetésül a kibocsátandó uj kölesönnél egy megállapítandó árfolyam szerint. És mert én azt hiszem, hogy ha 22 millió frtot vetünk egyszerre a börzére, hogy azon papirosokat vegyünk, — pedig sok ideig az operatió nem tarthat, mert akkor igen sok kamatot leszünk kénytelenek veszteni: — akkor ezen papirosok ára nagyon fel fog szökni, talán sokkal nagyobb árra, mint a hogy sikerül megkapni azon utalványokat a befizetés alkalmával. És épen az, menynyivel ezen ár különbözik amaz árfolyamtól: épen az képezi az államkincstárnak tényleges előnyét. Hogy tehát ezen lehetőség meg legyen: kívánatos, hogy a két fél által egy szabad megegyezéssel megállapított árfolyam mellett megtörténhessék a kincstári utalványokkal való befizetés a kölcsön részére ; és hogy az megtörténhessék, azért terjesztettem elő ezen törvényjavaslatot. Ha az árfolyam nagy lesz: nem fogom elfogadni, és csak olyan árfolyamot fogok elfogadni, a mely hitem szerint kisebb lenne annál, mint ha 22 millió írttal a börzére megyünk kincstári utalványokat vásárolni. Eként áll a kérdés, ilyen az egyszerűen és nem vihető azon térre, a melyre a t. képviselő ur rávitte, a melyre azonban őt követni nem állhat szándékomban: mert nem akarom a vitát tovább húzni: de őszintén megmondom, hogy csak erről van szó és semmi egyébbről. A két mód közül választani fogom azt, mely a kincstár érdekének legjobban megfelel. Meglehet, hogy a börzei vásárlást fogom választani: ha állam érdekeinek inkább fogna megfelelni; de mert azt nyíltan kimondottam : nem fogadhatom el a t. képviselő urnák azon állítását, hogy ezen előterjesztés a kormány részéről nem őszinte. Elnök: A szabályok szerint felteendő kérdés lesz: elfogadja-e a t. ház az 1878-dik évi
