Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

136 74. országos ülés január 20. 1876. való elfogadásról, sem pedig börze utján történő visszavásárlásokról; hanem szólok a kötvények visszaváltásáról. Már pedig akár melyik módot követem : azok csakugyan vissza lesznek váltva, s csak nem lehet mondani, hogy nem lesznek visszaváltva, mihelyt azok más papírral helyettesittetnek és ismét a kincstár birtokába visszajönnek. Ez tiszta visszaváltás. A kérdés ott van: mi áron lehet azokat visszaváltani? Azt pedig előre megállapítani absolute lehetetlen. Annyit tudunk, hogy két év múlva tartozunk azokat visszafizetni névszerinti értékben ; már most én azt mondom, hogy váltsuk vissza előbb: méltányos tehát hogy a névszerinti értéken alul fizessünk, tehát vagy a börzén vesszük, ugy ahogy ott kelnek; vagy pedig, ha sikerül a consortiummal oly árfolyamat megállapítani, a mely azon esélyekkel szemben, hogy a börzén való vásárlás a papírok árát fölszöktetné, előnyösebbnek látszik: általam ez lesz választandó ; de csak akkor, máskép nem. A t. képviselő ur azt mondja: nem az állani érdekéről van itt szó; hanem a consortium érdekéről, azon pressioról, melyet a consortium reánk gyakorol a mely alól nem tudok kibontakozni. Ha a t. képviselő ur ugy állítaná fel tételét, a mint az előtte szóló képviselő urak éltek 9 tétellel, hogy azt hiszi — individualiter — hogy ezen törvényjavaslat, vagy ezen műtét a consortiumnak nagyobb hasznot fog hozni: ez egyéni felfogás, Simonyi Ernő képviselő ur ekként formulázta magát s ez ellen nekem semmi kifogásom nem lehet. De midőn nagy hangzatosan azt mondja a képviselő ur, hogy itt az állam érdekéről nincs szó, ezt a minister ur nem tartja szem előtt, hanem szem előtt tartja a consortium érdekét: mikor valaki ily jelentőséggel mond ki ilyesmit, akkor méltán magamtól visszautasíthatnám ezen insinuatiót. Ha nem teszem ; csak azért nem teszem: mert az ily vádak, igy formulázva, ily jelentőséggel kimondva, higyje meg a képviselő ur, csak arra esnek viszsza, ki azokat használja. (Helyeslés a középen.) Egyébaránt ő keres valamit mindég ós mindenütt. Egyszer már keresett itt valami vasutat és nem talált, vagy legalább szerencsétlenül keresett. Nem nyugszik meg most sem, megint keres valamit, s azt mondja hogy ezen indokolásomban talált valamit, egy szócskát, melyet múlt év deczember havában ejtettem ki a t. ház előtt, midőn azt mondtam, hogy a consortiumban, a mely a kormánynyal ezt a kölcsönt negoíialni fogja a melynek többi tagjait felsoroltam, esetleg benne lesz még a londoni Eothschild ház is, s ebből a t. képviselő ur azt magyarázta, hogy most már megtalálta azt, a mit akkor hiába keresett. Ujabb kutatásai meghozták neki azon szerencsés felfedezést, hogy van itt egy ármányos szócska, mely rejtelmes terveket foglal magában, s most már tudja, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem egyéb, mint a londoni Rothschild ház e consortiumba való belépésének ára. No a t. képviselő ur álmait ez bizony ne zavarja. Én határozottan kijelenthetem a t. képviselő urnák, hogy a londoni Rothschild ház belépésének, vagy be nem lépésének ezzel a mostani törvényjaslattal absoiut semmi összefüggése nincs. A londoni Rothschild ház abba a consortiumba belép, ettől teljesen eltekintve, miután én ma, a mint a t, képviselő ur előtt szerencsés voltam kijelenteni, nem vagyok megkötve a consortium iránt, hogy tőle micsoda cursussal fogadjam el a bonokat; én csak azzal vagyok megkötve, a mi a szerződésben áll, melyet annak idejében felmutattam. A cursus megállapításától fog függni, hogy készpénz gyanánt elfogom-e fogadni a kincstári utalványokat, vagy sem ; hogy ha nem fogok megállapodni tudni a cursus iránt. — mely iránt ma nem lehet megállapodni; mert csak az emissió napja előtt lehet a pénzügyi transactiók ily részletes kérdéseit megállapítani: fogom magamat elhatározni, hogy ezt az utat követem-e; vagy pedig a másik utat, a tőzsdei vásárlást, melyet a t. képviselő ur most oly károsnak tüntet fel, és melyet épen e törvényjavaslat által szándékozom elkerülni. Én t. ház, igen röviden azzal végzem előadásomat, hogy e törvényjavaslat czélja nem egyéb, minthogy azt, a mit a járadék-kölcsönről szóló törvény megállapított, hogy 20 egész 22 milliónyi összeg a kincstári utalványok visszaváltására fordittassék, realisálja ; vagyis azon helyzetbe hozza a pénzügyi kormányzatot, illetőleg a pénzügyministert, hogy a 22 millió frtot, mihelyt azzal rendelkezik, a kincstári utalványok beváltására fordíthassa, a mint az állam érdekében lévőnek tartja. Miként fog ez keresztül vitetni: azt ma megmondani nem birom: de kötelességemnek fogom tartani akként intézkedni, hogy legjobb belátásom ós meggyőződésein szerint a kincstár érdekeit szem elől ne féveszszem. (Elénk helyeslés a középen?) Elnök: Helfy Ignácz t. képviselő ur félremagyarázott szavának helyreigazítása végett kíván szólni. Helfy Ignácz: T. ház! Én felelősséget vállalok minden szóért, melyet e teremben kiejtek ; de nem vállalhatok felelősséget oly valamiért, a mit nem mondtam. A t. pénz ügyminister ur — hihetőleg hatás keresés végett — azt mondotta, miszerint én azt állítottam volna, hogy e törvényjavaslat czélja megfelel a consortium érdekének; de a minister ur nem tartotta szem előtt az állani érdekét. Bocsánatot kérek: én ezt nem mondottam. Állítottam igenis azt, hogy ez megfelel a consor-