Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.
Ülésnapok - 1875-74
74. ország-os ülés január 20. 1876. 137 tium érdekének, és nem látom mi érdeke van ebben az országnak; de azt. hogy a t. pénzügyminister ur nem tartja szem előtt a magyar állam érdekét: azt nem mondtam. Zsedényi Ede: T, ház! Azon képviselőtársaimat, kik a pénzügyi bizottság véleményétül eltérőleg, azt követelik, hogy a pénzügyminister a kincstári utalványok utáni összes kölcsön conversiója iránt, az e tekintetben hozott törvény szerint, már most egy részletes tervezetet terjesszen a tisztelt ház elé: először arra figyelmeztetem, hogy az idézett hatodik szakasz nemcsak a ház elé terjesztésről, de az egész tervezet keresztülvitelről is szól; holott Helfy Ignácz és Simonyi Ernő' képviselőtársaim, igen jól tudják, hogy a pónzpiaeznak mai silány viszonyai nem arra valók s nem alkalmasak, hogy ily roppant hitelművelet szerenesés eredménynyel keresztül vitessék; ha pedig beterjesztetik, de keresztül nem vihető : akkor az ország hitelének inkább ártunk, mint használunk. Másodszor arra figyelmeztetem, hogy a pénzügyminister ur a tőrvény azon rendeletének, hogy a conversió módozatai iránt törvényjavaslatot terjesszen be: eleget tett. mert az indokolásban két utat jelölt ki ; tudniillik a kincstári utalványoknak vagy tőzsdei összevásárlását, vagy pedig a kötendő kölcsön érvényesítésének készpénz gyanánt való elfogadását. Én a pénzügyi bizottsági ülésben a tőzsdei összevásárlás mellett nyilatkoztam : de ezt a bizottság többsége nem fogadta el. és a pénzügyminister utoljára oda nyilatkozott, hogy igenis, ha a consortiummal való alkudozás nem fog sikerülni: akkor a tőzsdei összevásárlás! módozatot fogja keresztül vinni. A pénzügyi bizottságban ugy, mint most az országos tanácskozás alatt, alkalmuk volt vitatkozni, hogy mely módozatnak adnak elsőbbséget; vagy ezen két módozaton kivül javasolhatnak-e egy harmadikat, melyről ugyan nekem fogalmam nincs; de igen örülnék, hogy ha most az országos ülésben ily, az államkincstárra nézve jutányosabb visszaváltási módozatot inditványozhatnának. A mi Helfy képviselőtársam különösen azon ellenvetését illeti, hogy a minister határtalan felhatalmazást kivan: azt alaptalannak találom ; mert csakis azon 80 millió második felére szorítkozik, melynek árfolyama a törvény által 80'j z percentre elhatározva lévén, a pénzügyminister ezen 40 millió forintnyi kölcsön befizetésénél arra felügyelni köteles, hogy a kincstári utalványoknak fizetés gyanánti elfogadásánál ezen átalános árfolyamot tul ne lépje; maga a minister indokolásában ki is mondja, hogy ezen utalványokat mindenesetre csak névszerinti értéken aluli árfolyamban fogadhatja el, s igy ón a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IV. KÖTET. Elnök: Szólásra többé nem lévén senki följegyezve : az átalános vitatkozás be van fejezve. — Szólásra jogosítva van még az előadó és az elleninditvány beadója, a mennyiben indítványát a szükséges számú elvtársai aláirtak. Simonyi Ernő: Igen rövid ideig fogom a t. ház figyelmét igénybe venni; némelyekre azonban kénytelen vagyok válaszolni. Zsedényi képviselő ur szavaira csak azt jegyzem meg, hogy én, mint a pénzügyi bizottság tagja: valóban nem tudom, hogy mai napon a pénzpiacz azon helyzetben volna, hogy oly nagyműveletnek keresztülvitele lehetetlen, vagy hogy arra az idő nem alkalmas. Ezt én. mint a pénzügyi bizottság tagja, egyátalában nem tudom: mert e tekintetben a kérdés a pénzügyi bizottságban felvilágosítva nem volt. Mondhatnám azt, hogy ellenkezőleg magán tudomásom van arról, hogy keresztül vihető e nagy művelet : csakhogy nem azon az utón, a melyen a minister ur megindult: de ez ismét magán tudomáson alapuló dolog, nem ide tartozik. Csak azt akartam Zsedényi képviselő ur beszédére megjegyezni, hogy a pénzügyi bizottságban e tekintetben semminemű oly magyarázat, oly felvilágosítás nem adatott, a mely engem azon tudomásra juttathatott volna, hogy erre a műveletre most a pénzpiacz nem alkalmas. Wahrmann képviselő ur megemlítette és a pénzügyminister ur is hivatkozott a bizalom kérdésére. A pénzügyminister ur azt természetesnek találja, hogy az t ellenzék természetében rejlik a bizalmatlanság. En engedelmet kérek; én nekem a bizalom és bizalmatlanságról más fogalmam van. En bizalommal vagy bizalmatlansággal viseltetem a pénzügyminister urnák vagy. más bármily nyilvános férfiúnak politikája iránt — esze, jelleme iránt. De mikor pénzről van szó : akkor bizalom, vagy bizalmatlanságról szó nincs. Itt csak a számok szólnak, itt a számadás egyedül az. a. mi irányadó és nem a bizalom vagy bizalmatlanság. Itt pedig, hol a pénzügyi dolgok nem ugy, mint más államokban nyilványos pályázatok utján intéztetnek el: magában az intézkedésben fekszik a bizalmatlanság gyökere. Ha a szomszéd Eumánia bocsáthatott ki pályázat utján renté-kölcsönt: nem tudom megfogni, hogy Magyarország pénzügyministere, miért nem folyamodhatott volna ezen eszközhöz, mely minden esetre biztosította volna neki a legolcsóbban kapható kölcsönt, s megmentette volna őt minden további gyanúsítástól s operátiójának minden további ( bírálatától. En tehát itt a bizalomnak helyét nem látom; helyét látom ugyan annak, hogy ha a ministerium politikája iránt egy párt bizalommal viseltetik: azon politikát elfogadja s mellette szavazzon ; de hogy pénzkérdésben a bizalomtól indíttatva szavazzon mellette: ezt el nem fogadhatom. 18
