Képviselőházi napló, 1875. IV. kötet • 1876. január 14–február 15.

Ülésnapok - 1875-74

74. orszáeos ülés január 20. lS"(j. 127 De t. ház, ezen törvényjavaslat idő előtti. Hiszen a pénzügyminister ur valóban a közmondás szerint a medve bőrét árulja, mielőtt a medvét meglőtte volna. Hiszen épen most mondta a niinister ur, hogy a consortium egyátalában nincs lekötelezve arra. hogy ezen kölcsönnek második felét, azaz a második 40 milliót, a melyből ezen utalványok lennének törlesztendők, elfogadja. Tehát meglehet, hogy ápril 1-én, vagy előbb is a consortium azt fogja mondani a pénzügyminister innak, hogy ő nem vállalja el ezen második 40 milliónak kibocsátását és akkor a pénzügyminister pénz nélkül maradván: nem lesz mit beváltani. Mire fog szolgálni tehát ezen törvény, a mely a pénzügyministert utasítja oly pénz elhelyezésére, melylyel az állam nem rendelkezik ? Mindenesetre addig, mig a consortium nem jelenti ki optióját, hogy a kölcsönnek ezen második részét elfogadja : idő előtti ezen törvényjavaslat, idő előtt oly intézkedés, a mely ezen kölcsön második felének mi módoni beruházásáról intézkedik. De t. ház ! ezen kivül ezen intézkedés olyan, mely az országra nézve hasznot nem, de kárt igenis hozhat. Mi lesz ugyanis következménye ezen törvénynek? Az, hogy a pénzvilág és azok, akiknek kezében vannak azon kincstári utalványok, melyeket a magyar állam kibocsátott azon 153 milliós kölcsön fejében, megtudják azt, hogy a magyar pénzügyminister törvény által utasítva és kötelezve van arra, hogy 20—22 millió erejéig a pénzpiaczon azokat beváltsa; ennek természetesen következménye az lesz, a mi volt mindenkor következése a pénzpiaczon annak ha valamely értékpapír beváltatott, hogy annak ára fel ment: és igy fel fog menni ennek is az ára. Már most lesz-e ai országnak haszna abból, ha azoknak ára a pénzpiaczon fel megy? Miután mi kénytelenek vagyunk ezen papírokat börzei áron visszavásárolni, ekkép igen természetes, hogy ha a papírok ára felmegy : mi nemcsak nem nyerünk, hanem veszítünk. De azt mondja a t. pénzügyminister ur indokolásában, hogy van egy más módozat is: nem a börzén vásárolni meg, hanem azon consortiumtól a kölcsön fejében adandó pénzbe beszámítva fölvenni bizonyos áron. mely ár azonban meghatározva nincsen ; csak annyit igér a pénzügyminister hogy parin semmi esetre alól nem lesz. Ha OO

1

^ írtért is adják százát: akkor sem lesz parin alól. Azonban t. ház, mi fogja ez árat megszabni? Természetesen e papíroknak akkori árkelete a börzén. De miután mi e törvényjavaslat által ezen papírok árát felverjük: igen természetesen magasabb lesz az, mint lenne a nélkül, ha a pénzvilágnak azt adnók tudtára, hogy mi 22 millió frt árut akarunk vásárolni. Tehát mi mindenesetre csak veszíteni fogunk ezen törvényjavaslat által, inert azon papírok ára. melyeknek beváltására utasítjuk a pénzügyministert: e törvény által fel fog szökni. Nyerhet ezen intézkedés által a consortium, különösen azon esetre : ha már birtokában vannak e papírok, melyeket a mostani alantas cursus szerint, vagy már előbb, mikor kedvezőnek tartotta a pénzpiaezot: megvásárolt ós most azon igyekszik, hogy minél drágábban számíttassa be azokat a pénzügyminister urnák. Azért csak ezen consortium érdeke s kívánsága lehet e törvény megalkotása: mert csak annak lehet hasznára ; nem nekünk. (Halljuk a szélsőbalon) E consortiumnak pedig kétfélekóp hasznára lehet. Lehet az által, hogy mint mondám, a már birtokában levő kincstári utalványok árát fel fogja szöktetni s ennek folytán ők nagyobb árt lesznek képesek a pónzügyministertől kialkudni: mintha a kötvények ára a pénzpiaczon alantabb állana. De másodszor hasznára lehet a consortiumnak az által is; inert ha mi ezen törvényt megalkotjuk: azon papírok ára mindenesetre fölebb fog menni, azon oknál fogva, mert ezen kincstári utalványok tulajdonosai, tudni fogják, hogy azon utalványok nevezetes összege készpénzben vissza fog vásároltatni. S ha felmegy az ára egyik magyar papírnak: a másik hasonnemü és közel oly értékű papír árának szintén fel kell szökkenni: minek következése az lesz, hogy a consortium a most kibocsátandó 40 millió forintnyi kölesönt magasabb áron bocsáthatja ki. Ámde a t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy bármily magas legyen ama papírok árfolyama, mi abból hasznot húzni nem fogunk, mi százért 80M

a írtnál többet nem kapunk. Ha a magyar állam nem nyerhet semmit az által, hogy e törvényt meghozza; ellenben viszithet az által, hogy azon papírok ára, melyeknek beváltása czéloztatik és elnyeretik, fel fos: szökkenni: akkor én t. ház, nem látom az ország pénzügyeinek érdekében azt, hogy ezen törvény megalkottassék. Ennélfogva bátor vagyok következő határozati javaslatot terjeszteni be: Tekintve, hogy a pénzügyminister ur által benyújtott törvényjavaslat fölösleges, hogy a törvény rendeletének meg nem felel, hogy időelőtti, és végre tekintve, hogy az állam érdekére nézve káros: határozza el a ház, hogy ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. Bátor vagyok a t. háznak ezen határozati javaslatot elfogadás végett ajánlani. Orbán Balázs jegyző: (olvassa) Határozati javaslat: beadják: Simonyi Ernő, Almásy Sándor, Hegedűs László, Helfy Ignácz, Ostffy István, Balogh Károly, Madarász Jenő, Madarász József, Sembery István, Szongott Jakab, Szálai Imre stb. (mint fölebb.) Bujanovich Sándor: T. képviselőház! A nyolezvan millió osztrák értékű forintnyi arany já-